A mai napon véget ér Claudio karrierje a Juventusnál, miután a felek közös megegyezéssel szerződést bontottak.

Huszonöt évvel ezelőtt öltötte magára először a Juventus mezét, amikor hétéves volt, és minden álma arról szólt, hogy szülővárosa klubját képviselhesse.

Az álom, amint azt sokszor megosztotta a szurkolókkal, abban merült ki, hogy ugyanazt a mezt viselhesse éveken át szurkolók ezrei előtt, miközben a futball legkomolyabb trófeáiért lép pályára.

Miután a győzelem útjára lépett az utánpótlás csapatokkal, a rendkívül ígéretes középpályás a Juventus egyik legnehezebb évében mutatkozott be a nagyoknál, a Serie B porondján.

Ezt követően az Empoli csapatánál szerezhetett tapasztalatot Claudio, mielőtt visszatért volna Torinóba a nagy csapathoz. A torinói herceg hűségesen várta a lehetőséget a bemutatkozásra, majd két kézzel megragadta azt, amikor mutatkozott.

A Fiorentina elleni első góljától számítva, amelyet még harminchat gól követett, Claudio soha nem nézett vissza. Mindig arról beszélt, hogy minél több gólt kíván szerezni, a 2011/12-es szezonban pedig az adott évben szerzett góljainak a száma kétszámjegyűre emelkedett.

Ezek mellett azonban Claudio trófeákat is szeretett volna gyűjtögetni, a torinói karrierje során magasba emelhetett három Olasz Szuperkupát, négy Olasz Kupát, illetve hét bajnoki cím tulajdonosának is tudhatja magát, ezzel bevéste a nevét a klub történelmébe.

Továbbá a 389 pályára lépéssel a Juventust legtöbbször képviselő futballisták listájában a tizennyolcadik helyen szerepel.

A karrierjét máshol folytatja ugyan, de bármilyen mezben is lép pályára, örömmel követjük majd megmozdulásait, miután örökre beírta a nevét a klub történelemkönyvébe.