Ez nagyon nehéz kérdés minden Juventino számára. Senki sem tudna igazán pontos választ adni, amivel mindenki egyetért, mivel ez egy elég kényes kérdés és rengeteg szempontból is megközelíthető. Időnk pedig nem volt sok a pontos válaszra, mivel csak 2 évet töltött nálunk. Erre talán nem sokan számítottak még azon a bizonyos nyáron, mikor ideérkezett. De lássuk, hogy milyen szempontból, hogyan értékelhetjük a Torinóban töltött éveit.

Első és legfontosabb dolog, hogy milyen teljesítményre képes a pályán. Mindkét szezonja eltért egymástól, ezért ketté szabva elemezném ki a teljesítményét.

Nézzük az első évet: úgy érkezett Torinóba, hogy előtte képes volt rekordot jelentő 36 találatot szerezni a Napoliban. Ennek tükrében az volt az elvárás vele kapcsolatban, hogy hozzásegítsen minket a Bajnokok Ligája megnyeréséhez és, hogy ontja a gólokat.

A 2016-2017-es szezonban ennek valamilyen szinten eleget is tett. A Serie A-ban 24 góllal segítette csapatát, harcban volt a gólkirályi címért is. Olyan csatár hírében állt, hogy nagy mérkőzésen nem tud jó teljesítményt nyújtani.

Az olasz pontvadászatban erre teljesen rácáfolt. Már a debütálásakor, a Fiorentina elleni meccsen döntő gólt szerzett csereként pályára lépve. Októberbe jött el számára egy rendkívül nehéz mérkőzés, mivel egykori csapata ellen kellett pályára lépnie. Gólt szerzett a Partanopei ellen, ami nem kevesebb, mint 3 pontot jelentett. Követendő példaként nem ünnepelte gólját, annak ellenére sem, hogy a Napoli szurkolói ki nem állhatták. Erről a tiszteletre méltó gesztusról jó pár játékos példát vehetne.

A Derby Della Mole, azaz a torinói derby alkalmával ismét győzelemre vezette a Juventust. Ezúttal egy duplával járult hozzá a 3-1-es végeredményhez. Nem telt el sok idő, már a következő fordulóban képes volt különbséget jelenteni két csapat között. Az AS Roma ellen volt eredményes, ami győzelmet jelentett. A Fiorentina csapatát ismét nem kímélte, bevette a Lilák kapuját, ámde ezúttal 1 pontot sem ért ez a találat. A soron következő, Lazio elleni mérkőzéssel ellentétben, ahol szintén gólt, és ezúttal győzelmet is ünnepelhetett.

Ismét eljött számára egy nehéz nap. A Napoli ellen kellett pályára lépni a Coppa Italia nevezetű kupasorozatban, ahol ismét nem kegyelmezett a dél-olasz gárdának. A visszavágón sem volt másként, duplát szerzett Nápolyban. Ahogy a Napoli és a Fiorentina, úgy a Torino csapata kapuját sem kímélte ebben az évadban. Döntetlent jelentő gólt szerzett a Bikák ellen.

A BL-ben 5 góllal segítette a döntőbe jutást, amiben fontos mérkőzések is szerepeltek. Első gólját a Dinamo Zagreb ellen szerezte zebracsíkos szerelésben. Az Olimpique Lyon ellen is bevette a francia kaput, ámde nem ért többet mint 1 pont. A csoportkörben még a horvát csapatnak volt képes gólt lőni Torinóban. Az AS Monaco elleni elődöntőn szakadt át a gát. Duplát szerzett az odavágón, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az Öreg Hölgy Cardiffban döntőtben léphessen a pályára.
Egy jó első szezont produkált Gonzalo. Rangadókat döntött el sok gólt szerzett. Szépen elkezdte ledolgozni a vételárát…

A második évadban egy teljesen más Pipitát láthattunk. Az eddigi kegyetlen gólvágó eltűnt. Ideges volt a befejezéseknél, rossz döntéseket hozott. Cserébe sűrűbben passzolt néptársának, Paulo Dybalának. Sokkal önzetlenebb volt, ezt mutatja az is, hogy 7 gólpasszt osztott ki, az előző szezonban nyújtott, 4 asszisztal szemben.

Láthatóan többet dolgozott a mezőnyben. Mindösszesen 16 találatot jegyzett a Serie A-ban, ami egy ilyen gólvágó esetében kevésnek nevezhetünk. Rangadókon ismét tudott eredményes lenni. Például jelenlegi csapata, az AC Milan ellen is kétszer bevette Donnarumma kapuját.

A Napoli ellen ismét képes volt a labdát Pepe Reina hálójába juttatni, ami győzelmet jelentett a Juventusnak. A Sassuolo ellen elképesztő dolgot vitt végbe, mesterhármast szerzett először a Bianconerinél. A firenzei klub, a Fiorentina kapuja ismét nem maradhatott érintetlen, Gonzalo ismét bevette. Az Inter ellen óriási tettet vitt végbe, szinte Scudettót jelentő gólt szerzett.

A Bajnokok Ligájában ismét hozta a tavalyi átlagot, 5 gólt jegyzett. A csoportkörben találattal segítette csapatát az Olympiacos és Sporting ellen is. A kiesési fázisban ismét komoly dolgokat vitt végbe. A Tottenham elleni találkozón kétszer is megzörgette Hugo Lloris hálóját, de árnyékot vett erre a teljesítményre, hogy 11-est hibázott és egy komoly helyzetet sem értékesített, amikkel biztosabb lett volna a továbbjutás. A visszavágón viszont miden hibáját kijavította azzal, hogy gólt szerzett és egy asszisztot is adott Dybalának.

Nézzük most meg, hogy pénzügyileg hogyan könyvelhetjük el ezt a transzfert: az argentin csatár akkoriban klubrekordot jelentő 90 millió euróért költözött Torinóba, ami hatalmas igényeket szült mindenki szemében.

Legegyszerűbben úgy számolhatjuk ki, hogy érdemes volt egy transzfer, hogy a gólokat hozzáigazítjuk az átigazolási összeghez. 90 millió euró, 90 gól. Összesítve 73 meccsen 40-szer volt eredményes. Az, ha úgy számoljuk 40 millió euróval ér fel. Jelenleg ugye 18 millióért került kölcsönbe, Milánóba, nem kötelező 36 millió eurós opcióval.

Tegyük fel, hogy az AC Milan végleg megveszi az argentint. Így 54 millió euró folyna be a Bianconero klub kasszájába, ami egyes számítások szerint, mindent figyelembe véve pontosan nullosra van kihozva, hogy megérje. Az én számításom szerint, ha ehhez hozzáadjuk 40 gólt, ami 40 millióval ér fel, az annyi mint 94 millió euró.

Ez annyit jelent, hogy pénzügyileg is megérte a transzfer a jelenlegi helyzetben. Viszont, ha a Rossonero együttes nem vásárolja meg, akkor óriási bajban lehet a Juve.

Nem csak a klubra és a szurkolókra volt nagy hatással ez az átigazolás, hanem magára, a játékosra is. Torinóban teljesen más Gonzalo Higuaínt ismerhettünk, meg mint amelyik a Napoli mezében játszott. Sokkal tisztelettudóbb, higgadtabb embert ismerhettünk. Sikerült levetkőznie a dél-olasz csapatánál dolgozó embereknél tapasztalt mentalitást. A szurkolók legnagyobb része megszerette és ő is nagyon szereti a Juventinókat. Az azelőtti reklamálásokhoz képest türtőzteti magát.

Szimpatikus embert ismerhettünk meg a személyben. Ezt a szimpátiát tovább emeli, hogy az előző szezonban egy gólt sem ünnepelt, amit a volt csapatának lőtt. Abban is biztos vagyok, hogy ha úgy hozná a sors, hogy bevenné a szeretett csapatunk kapuját, nem ünnepelne.

A célja, hogy kupákat nyerjen, azt sikerült nálunk elérnie. 2 darab Scudetto, 2 darab olasz kupa. Ennyivel gazdagodott a Juve vitrinje, mióta Gonzalo segítette a csapatot. A hőn áhított BL-serleg nem jött össze neki, de számára így is nagy szó, hogy ilyen trófeákat nyerhetett. Valamilyen szinten sikerült levetkőznie azt a görcsöt is, ami eddig benne volt, hogy nagy meccsen nem képes jó teljesítményre. Beléivódott a győztes mentalitás, amit továbbvisz a Milánóba.

Összegezve: Elégedettek lehetünk vele, jó döntés volt a leigazolása. Sokat segített a pályán és gazdaságilag is éppen, hogy megérte. Egy remek fickó, akinek sajnos nagyon rosszul jött CR leigazolása, de sajnos neki is az legjobb, hogy egy olyan helyre kerülhet, ahol rendszeresen játszhat és góljaival segítheti társait. Bármennyire is megkedveltem Gonzalót, azt kell mondanom, hogy jobb lenne, ha végleg maradna Milánóba. 30 éves már és a teljesítménye romlani fog. Most volt az a pillanat, hogy még jól szálljunk ki az üzletből.

Sok sikert kívánok neki és köszönök mindent, amit a klubért tettél, Gonzalo!

Írta: JuventusFanatikus