A Juventus védője, Giorgio Chiellini a sikerek kulcsát a kemény munkában látja és elmondása szerint számos olyan fiatal tehetséget látott, akik nem hoztak áldozatot annak érdekében, hogy adottságukhoz mérhető bajnokokká váljanak.

A középső védő 96 alkalommal öltötte fel hazája címeres mezét, klubjában pedig 400 fellépésnél is több szerepel a neve mellett. Chiellini emellett azt is elárulta, tudja, sosem volt született tehetség.

"Tíz évvel ezelőtt gyorsabb és robbanékonyabb voltam, mint ma." - nyilatkozta Giorgio egy, a Juventus Stadiumban megrendezett eseményen.

"Végtelenül gyengébb is voltam akkor. A regionális válogatottban játszottam akkor, egészen az olasz U-21-es válogatottól az első csapatig, s mindig az én játékomat tartották a legrondábbnak, esetlennek, összehangolatlannak és nyersnek.

Ezt követően az évek során sokat fejlődtem, köszönhetően azon edzőknek, akik hittek bennem. Tizenhét éves koromban nehéz volt, a barátaim szórakozni jártak, de nekem csak a labda járt a fejemben, de ha mindezt szenvedéllyel teszed, az egész sokkal könnyebb.

Számos tizenhét vagy tizennyolc éves tehetséget ismerek, akik nem hoznak semmilyen áldozatot, s így végül nem is válnak akkora bajnokokká, amilyenek lehetnének. A legfontosabb dolog, hogy mindig a legjobbadat nyújtsd, még az én koromban is képes az ember a fejlődésre, hiszen az agyam kompenzálja azt, amire fizikailag már képtelen vagyok."

A pályán mutatott kemény és nyers jelleme ellenére, Chiellini az iskolapadban is megállta a helyét, hiszen a Torinói Egyetemen közgazdaságtanból szerzett diplomát.

"Mindig is szerettem volna egyetemre járni és készültem is rá. Tanultam a tesztekre és az akaratomnak köszönhetően végül 92%-os záróvizsgát tettem. Közgazdaságtant választottam végül, de ha nem lettem volna játékos, akkor biztos, hogy orvosira jelentkezem, hiszen édesapám is ortopédus volt. Nyilvánvaló azonban, hogy a futball mindig is elsőbbséget élvezett nálam, így a tanulmányoknak ehhez kellett igazodnia.

Már profi labdarúgó voltam és Livornóban a Serie B-ben töltött időszakom és a Fiorentinához szerződésem között volt egy vizsgám, így kihagyhattam a kötelező katonai szolgálatot, mely Olaszországban 2005-ben került eltörlésre. Amikor megérkeztem Torinóba, realizáltam, hogy délutánonként az edzések után rengeteg szabadidőm van, így inkább a tanulást választottam a Playstation és filmnézés helyett.

Nem végeztem hároméves tanfolyamot, inkább az Európa-bajnokságon és Világbajnokságon trenírozódtam. Ugyanakkor a képzésemet mindig a jelenemet szem előtt tartva végeztem, nem gondoltam a futball utáni időszakra. Ugyanakkor nyilvánvalóan más és jobb perspektíva volt számomra a sportkarrier. A tanulmányaim viszont sokat segíthetnek majd a jövőben.

Most harminchárom éves vagyok, s teljesen normális, ha elkezdek gondolkodni az azt követő időszakon, amikor szögre akasztom majd a cipőt és új utak után nézek. Nem tudom, mit fogok majd csinálni a jövőben, de nem szeretnék sok időt a családomtól távol tölteni. Röviden tehát: lehet, hogy maradok a futball világában, de nem akarom 200 napot az otthonomtól távol eltölteni.

Jelenleg viszont csak a mostani világomra gondolok. Nem egyszerű olyan területeket találni, melyek ugyanolyan kiválósággal szolgálnak, melyek megtapasztaltam a sportban és a Juventusnál."