Gigi Buffon a Monaco elleni kétgólos győzelem után arról beszélt, hogy nem az Aranylabdát tűzte ki célul magának, hanem csak bizonyítani szeretné, hogy megérdemli a csapatbeli helyét, illetve szeretné, ha a karrierje végén az emberek szomorúak lennének távozása miatt.

Az Öreg Hölgy a Bajnokok Ligája elődöntőjének első mérkőzésén nem kapott gólt, így a csapatkapitány hálóját már 621 perce nem vette be az ellenfél a BL-ben.

„A célom az, hogy mindig bizonyítsam, hogy megérdemlem azt, hogy itt vagyok, és szeretném olyan állapotban befejezni a karrierem, hogy az emberek szomorúak legyenek a visszavonulásom miatt.” - mondta Gigi Buffon a meccs után a Mediaset Premium munkatársának.

„Nem tudom, hogy ezt a célt sikerül-e elérnem, de az egyértelműen segít, hogy ilyen csapatban futballozhatok. Nem szeretem megnézni felvételről a mentéseket, ezért nem tudom ezeket megítélni, de az a fontos, hogy készen álljak, amikor a csapatnak szüksége van rám. Amíg erre képes vagyok, elégedettnek és boldognak érzem magam.

A csapat jól játszott, azt a hozzáállást mutattuk, ami szükséges ahhoz, hogy a Monaco ellen itt nyerjünk, illetve hogy ne kapjunk gólt. Amennyiben a csapat nem rendelkezik ezzel a szilárdsággal, illetve az offenzív kvalitásokkal, akkor mindez sokkal bonyolultabb feladat lenne.

Ahogyan mondtuk a Barcelona elleni meccs után, a célkitűzésünk a fejlődés, ezért dolgozunk és végezzük az edzéseket minden nap. Mivel már nem sok idő van hátra a szezonból, ideális lenne, ha a fennmaradó időt fel tudnánk használni további előrelépésekhez.”

A kapust ezt követően arról kérdezték, hogy az utolsó szezonjainak egyikében vajon megnyerheti az Aranylabdát?

„Ez nem olyan dolog, amiről gondolkodok, vagy ami hiányzik. Nagyon sok energiát fordítok arra, hogy a legjobb állapotban tartsa magam, és hogy jól teljesítsek ezeken a meccseken, illetve hogy a csapattársak hasznára lehessek.

Az, hogy egy kiváló csapatban játszhatok, az mindenképpen segít, mivel nincs jobb, mint elégedettséggel eltöltő érzésekkel telített környezetben dolgozni. Amikor az örömöt meg tudjuk osztani a csapattársakkal, a lelátón lévő, velünk együtt mosolygó családdal és barátokkal, akik lehetővé teszik, hogy velük együtt örüljünk, az a legnagyobb elégtétel.”

Ezt követően a kapust arról kérdezték, hogy mi a véleménye a mezcserékről.

„Boldog vagyok, ha bárkivel mezt cserélhetek, mivel ez a tisztelet jele. Emlékszem, hogy fiatal srácként volt olyan, hogy a meccs végén mezt akartam cserélni valakivel, ő viszont visszautasított. Borzasztóan csalódott voltam, és ezért úgy döntöttem, hogy amennyiben komoly játékos válik belőlem, nem fogom ilyen viselkedéssel szégyenbe hozni magam.”