Az olasz válogatott és a Juventus védője, Andrea Barzagli a Randstad promóciós eseményén számos témát említett, így beszélt saját átlagosságáról, illetve arról, milyen szerepe volt fejlődésében Massimiliano Allegrinek.

A Fiesole városában született játékos a Wolfsburghoz csatlakozott 2008-ban, ez az átigazolás pedig komolyan befolyásolta további karrierjét, miután megjárta már a Chievo és a Palermo együttesét.

„Akkoriban lettem édesapa, és ez volt az első külföldi tapasztalatunk, mármint nekem és a feleségemnek.

Ez előtt teljesen más személy voltam, átlagos futballistának számítottam a Palermo csapatánál, azonban a 2006-os világbajnokság után úgy éreztem, hogy készen állok egy nagy csapatra.

A valóság az volt, hogy akkoriban még éppen nem álltam készen, azonban amikor a Wolfsburg pár évvel később olyan ajánlatot tett, amely igencsak túlzó volt az akkori kvalitásaimhoz, egyszerű volt meghozni a döntést az átigazolás tekintetében.

Náluk Felix Magath vezetése alatt dolgoztam, aki teljesen átalakította a mentalitásomat. Amikor csak panaszkodtam valamiért, azt kérdezte, hogy tudom-e, miért nem végzek jó edzésmunkát? Ezt követően az okot is megmondta, és szerinte azért volt mindez, mert nem hittem abban, amit teszek. Beismerem, hogy edzésen csak 70 vagy 80%-on pörögtem, és soha nem értem labdához.

Ekkor módosítottam a hozzáállásomon, és most már mindig 100%-ra törekszek.

Nem vagyok túlságosan büszke erre, de olykor, amikor otthon vagyok, a feleségem arról beszél, hogy olyan kemény az élete, mintha otthon sem lennék, mivel mindig a futballra gondolok.

Igaza volt: emlékszem, hogy az első bajnoki címet követően, amit a Juventus mezében nyertem, szabadságon voltam, és nem tudtam másra gondolni, mint megnyerni sorozatban a második bajnoki címet. Ennek a célnak voltam az őrültje.

Nem tudom, hogy mi történt velem ennél a klubnál, de ez a helyzet. Nagyon sok időt kellett a futballnak szenteljek, amit ellenkező esetben a családdal tölthettem volna, és remélem, hogy a jövőben sikerül bepótolni az elmaradt időt. Azonban mindenünk, amink van, a futballnak köszönhető.”

A védő elmondta, hogy Massimiliano Allegri javasolta neki a pozícióváltást, még mikor csapattársak voltak a Pistoiese együttesénél.

„Álmodozó srácként csöppentem bele a futball világába. Soha nem gondoltam, hogy focista leszek. Először akkor kerültem kapcsolatba a futballal, amikor tapasztalt futballistákkal játszhattam srácként, aki robogóval jár edzésre. És ez volt a sportéletem legszebb része. Jobb volt, mint most, amikor nem szűkölködöm semmiben.”

Először középpályásként játszott Andrea Barzagli, de aztán Giuseppe Pillon edző révén védő lett.

„Ez igaz, de Massimiliano Allegri nem éppen ért egyet ezzel az elmélettel. A mester csapattársam volt hat hónapig a Pistoiese együttesénél, és ma saját érdemének tekinti ezt a szerepváltást.

Massimiliano Allegri azon a véleményen van, hogy ő tanácsolta Giuseppe Pillonnak, hogy próbáljon ki máshol. Én mindig úgy emlékszek, hogy ő volt az, aki ezt javasolta.”

Ezt követően a védőt arról kérdezték, hogy a tapasztalt futballista mit tart a legnagyobb erénynek.

„Szerintem az egyik legfontosabb érték az alázatosság. Véleményem szerint a kemény munkának köszönhetem, hogy azzá lettem, ami vagyok, és nem a pihenésnek. Átlagos futballista voltam, de a Juventusnál lettem naggyá.

Az alázatosság nem azt jelenti, hogy az ember nem hisz magában, hanem azt, hogy tisztában van azzal, milyen tulajdonságokkal rendelkezik.

Amikor a Juventushoz érkeztem, azokat a játékosokat figyeltem, akik ezt az értéket leginkább megtestesítették. Andrea Pirlo és Gianluigi Buffon soha nem hagyott ki egyetlen edzést sem. Ez a Juventus világa. És a Juventusnál még keményebben kell dolgozni.”

A beszélgetés során felmerült a felkészülés kérdése is, Andrea Barzagli pedig nem tagadja, hogy feltérképezi az ellenfeleket.

„Megpróbálom kitanulmányozni az ellenfeleim. Jobb láb, bal láb, hogyan mozognak, és hogyan rúgják meg a labdát. Figyelek a százalékokra. Akkor van probléma, ha az arány 50/ 50.

A szint nagyon magas, és nem mindig egyszerű megoldani az egy az egy elleni helyzeteket. Megtanultam, hogy kicsit ravasz legyek, ahogyan csak lehet. A mérkőzés során két másodperc áll az ember rendelkezésére, és jónak kell lenni.”