A Juventus argentin támadója, Gonzalo Higuaín legutóbbi nyilatkozatában meglehetősen furcsa gasztronómiai hasonlattal élve magyarázta el gólszerzéshez fűződő kapcsolatát.

A hosszúra nyúlt interjú a Corriere della Sera csütörtöki számának hasábjain olvasható, melyben a csatár mesél a Juventusszal elérendő céljairól, a Napoliról, és az argentin válogatott is szóba kerül.

Kezdjük a rossz hírrel! A tegnapi napon Kolumbiában repülőgép-szerencsétlenség történt, melyben a Chapecoense labdarúgócsapatának szinte összes tagja odaveszett.

"Szörnyű ami történt, és gondolok itt a családok és a túlélők helyzetére is." - adta együttérzés jelét a Juve gólvágója, majd ezt követően más témákra terelődött a szó, kérdezz, felelek formátumban.

"Agyhártyagyulladás tíz hónaposan? Ezek szerint nem mondtak el mindent nekem, de tény, hogy komoly dolog volt. Köszönet a doktoroknak és a családomnak, hogy végül jól jöttem ki belőle.

Vallásosság? Hiszek Istenben. A jelenlegi pápa is argentin, ez pedig büszkeséggel tölt el. Szerencsés vagyok, hogy ismerhetem, ő olyan embernek tűnik, aki rendkívüli nyugalmat áraszt magából.

Mit változtatnék meg a világon? Azt, hogy ne legyen ennyi értelmetlen haláleset.

A Real Madrid egy álom volt számomra? Az a csapat mindenki álma és nekem sikerült ott játszanom, de nézzék meg, most is hol vagyok, köszönhetően a mentalitásomnak.

A nagybátyám, Claudio Zacaris? Egy bomba robbant a csapat (San Lorenzo) öltözőjében és megsérült a keze. Aztán persze felépült. Ő nagyon fontos számomra, példaként szolgál.

Van Nistelrooy? Mondott nekem valamit abban az időszakban, amikor együtt játszottunk és nem sikerült betalálnom, és igaza van.

Próbálkozol, de csak nem akar összejönni a gól, amikor pedig mégis, akkor az összes jön egyszerre. Olyan mint a ketchup, tökéletes hasonlat.

Úgy hiszem, hogy senki sem tökéletes, még a világ legjobb játékosai sem, így mindig készen állok a tanulásra. Néha nehéz elfogadni a kritikákat, de alázattal kell elviselni, annak érdekében, hogy tovább fejlődjünk.

Hogy a foci olyan-e mint a művészet? Természetesen. Amikor lősz egy gyönyörű gólt öt-hat érintésből és az ellenfél képtelen megállítani, az művészet.

Hogy azért tekintek-e így a focira, mert édesanyám művész? Igen, szerintem igen. Ő festő, aki leginkább absztrakt festményeket fest.

Amikor kialakult nálam az agyhártyagyulladás, anyám és köztem speciális kapcsolat jött létre. Az ő kezét fogtam meg és ő vitt az orvoshoz. Miatta vagyok most itt."