A zsinórban elhódított négy bajnoki címmel, a tavalyi Bajnokok Ligája-döntővel, s az idei remek európai szerepléssel a Juventus egyértelművé tette, hogy feltett szándéka visszatérni a legszűkebb európai elitbe. Míg a torinóiak szinte az alapoktól kezdték az építkezést, a kontinens labdarúgása fölötti uralmat három órásklub vette át, amit jól jelez, hogy a legrangosabb kupasorozat legutóbbi három kiírását, szépen sorban, a Bayern München, a Real Madrid, majd az FC Barcelona nyerte.
A gránátvörös-kékek nem csupán a zöld gyepen utasítják maguk mögé a mezőnyt, de a pénzügyi hatalmuk is letaglózó, s mindezek nyomán halvány a remény, hogy a Serie A a közeljövőben behozhatja a lemaradást. A La Gazzetta dello Sport mai számában a lap munkatársa, Marco Iaria próbálta körüljárni a kérdést.
Júniusban a Juventus és a Barcelona találkozott egymással Berlinben, a Bajnokokok Ligája döntőjében. A gránátvörös-kékek 3:1-es győzelmet arattak azon az estén, amikor a zebramezesek jó teljesítményt nyújtottak, s közel jártak ahhoz, hogy beteljesítsék a triplázást.
Egy a Serie A-ban szereplő klubot mindössze kilencven perc és a két csapat közötti két gól különbség választotta el attól, hogy a magasba emelhesse a kupát a nagy fülekkel, azt követően, hogy az Inter utolsó alkalommal, a 2009-2010-es kiírás során sikerrel járt. Legyen a pályán megmutatkozó különbség kicsi vagy hatalmas, mindez szinte semmiség ahhoz a szakadékhoz képest, amit a katalán óriás pénzügyi uralma okoz.
A Serie A — legfőképpen a Juventusnak köszönhetően — talán megmutatta, hogy képes felvenni a versenyt az európai nagyokkal, de amikor az anyagi lehetőségekről vagy a forgalomról van szó, úgy tűnik, Olaszország kívül rekedt.
Igaz, hogy annak tükrében, hogy a Barcelona elnökének, Josep Bartomeu grandiózus tervei szerint a klub 2021-re egymilliárd eurós bevételt termel majd, nehéz elképzelni, hogy egy Serie A-s klub valaha képes lesz ledolgozni a hátrányt. Az elmúlt évben a katalánok nettó 566 millió € bevételt könyvelhettek el. Összehasonlításképpen, a Juventus 328 millió €, az Inter 181 millió € bevételt jegyzett. Az egyszerű számtan is azt mutatja, a Serie A-s pénzügyi eredmények eltörpülnek a Barcelona mutatói mellett.
A Bajnokok Ligája címvédőjének pénzügyi sikerei mögött az okok sokfélék, s azokat főként a szponzori támogatások körül kell keresni. A Barcelona szerződése a Qatar Airways-zel jövő júniusban jár majd le, azonban egy esetleges hosszabbítás a jelenlegi összeget — 32 millió € plusz bónuszok — akár meg is duplázhatja.
A Barcelona jelenlegi szerződése a Nike sportszergyártóval 2018-ig szól, amelyből 33 millió € szponzori díjat kapnak, plusz további 12 millió € jogdíjat. Az értékesítés további 70 millió €-t hoz, amelyből 50 millió €-t termel a stadion.
A Camp Nou felújítás előtt áll, s a 90 ezres lelátókat 105-110 ezresre bővítik majd. Az építkezés 2017-ben indul majd, s várhatóan 2021-re készül el, s a Barcelona itt is nagyobb összeget remélhet, mert a névadási jog 50-100 millió €-t is hozhat a konyhára.
Mindezek ismeretében, a Serie A kilátásai nem kedvezőek. A Barcelona gyarapodása mellett, az olyan sokmilliós szponzori szerződések, amely révén a Manchester United tíz esztendő alatt egymilliárd eurót kap az Adidastól, az új televíziós jogok a Premier League-ben, vagy az, hogy a Manchester City több mint 350 millió €-ért értékesítette a klub tizenhárom százalékát, arra engednek következtetni, hogy az Olaszország és Európa más klubjai közötti szakadék továbbra is csak növekedni fog.
A Juventus ugyanakkor megpróbál kitartani és felvenni a versenyt, hiszen várakozásaik szerint az elkövetkező öt esztendő során 400 millió € körüli bevételre tesznek majd szert, köszönhetően az Adidasszal kötött új szponzori szerződésnek, a J-Village projektnek, illetve egyebeknek, feltéve, hogy a csapat marad a Bajnokok Ligájában.
A strukturális korlátok és az ország jelenlegi gazdasági állapota mellett, nehéz elképzelni, hogy a Juventus vagy a Serie A ledolgozza vetélytársai előnyét, s nem csupán a Barcelonáét.
A gránátvörös kékek valóban megfelelnek a mottójuknak: "Més que un Club", vagyis "több mint egy klub", s ez pontosan mutatja a Juventus által vezetett Serie A előtt álló feladat nagyságát, ha be akarják érni a Barca-tehervonatot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Trieszt120506 2015.12.05. 16:34:36
Sajnos nagyon rosszkor küldték a csapatunkat a padlóra, 10 év ebben az időszakban szinte ledolgozhatatlan hátrányt jelent. Pénzügyileg a következő 10-20 évben ötödik vagy hatodik hely lehet a reális cél. Ebben kicsit irigylem az amerikaiakat, ott gátat szabtak a lufipumpálásnak idejekorán a fizetési sapkákkal, és a draft rendszerrel.
rockitbaby 2015.12.05. 18:18:24
Ez az első lépcsőfok. Vonzóvá kell tenni a csapatot, kiváló stratégiát kell minden szinten kitalálni. Ezek pipa. Innen a következő lépés már lassabb, de könnyebb. Ha sikerül az olyan játékosokat itt tartani, mint a korábban említett duó, az nem csak az eredményeknek lesz jó, de ha jól szerepelnek, jobb szponzori és egyéb marketing dolgot is szerezhetünk.
Abban viszont egyetértek, hogy a Calciopoli nélkül már ott lennénk, azonban ha így folytatjuk, akkor nem fog kelleni 10 év a felzárkózáshoz. A fele is bőven elég lesz.
Rocky80 2015.12.05. 18:38:48
venember83 2015.12.05. 19:14:25
Grinta 2015.12.05. 19:35:01
Juveboy92 2015.12.05. 19:35:40
pedronegroo 2015.12.05. 19:56:50
Igen, majd ha Messi visszavonul.
rockitbaby 2015.12.05. 20:36:04
Én a hosszú távú szépen kidolgozott stratégiában hiszek. Amit elkezdtünk szépen. A tavalyi BL-el megint vonzó csapat lettünk, nem levezetni jönnek ide, hanem a pályájuk csúcsát jelentő ugrást teszik itt meg - Alex Dandro. Ki tudunk fizetni - ha kell - nagy összeget is - Dybala. A következő lépcsőfok, hogy meg is tudjuk tartani őket. Minél tovább. Akkor jöhetnek az olyan marketing dolgok, mint a Messi-CR féle. És úgy látom, hogy nagyjából csak ez az utolsó lépcsőfok hiányzik még nekünk. De ez is megléphető.
Trieszt120506 2015.12.06. 00:00:58
Az adózási rendszerhez pedig hozzá kell tenni, hogy 1-2 extrém példától eltekintve (Monaco, de ők is már múltidőben) 10%-on belül van a luxusadó németben, olaszban, spanyol, angolban, nem ez a döntő tényező.