Holnap ünnepli 40. születésnapját a Juventus történetének valaha volt legnagyobb játékosa, Alessandro Del Piero, s a legenda a La Gazzetta dello Sport munkatársának mesélt a sikeres pályafutásról, valamint a legfontosabb mérföldkövekről.

"Az elmúlt évek során egyesítettem a munka iránti szenvedélyemet azzal a vággyal, hogy új kultúrákat ismerjek meg azok teljességében. Ez lehetővé tette számomra, hogy a világ másik végén is otthon érezzem magamat, s még különlegesebbnek érezzem magam, mikor hazatérek."

"A fordulópontot az a felismerés jelentette, hogy szét kell választanom a labdarúgó játékos és a Juventus játékos fogalmakat. "

"Eszem ágában sem volt, hogy megpróbáljam újra átélni azt a rendkívüli, egyedülálló és megismételhetetlen élményt, amit Torinóban megéltem."

"Mikor előbb Sydneyt, majd Delhit választottam, új útra léptem mind a pályán, mind azon kívül."

Del Pierót megkérdezték arról, hogy melyik az az év a pályafutásából, amit szívesen élne át újra.

"Egyértelműen 2006, de nem csak a világbajnokság miatt. Ez volt az az esztendő is, amikor maradtam a Juventusnál a Serie B-ben, s semmit sem változtatnék meg a Calcipolival kapcsolatban sem, mert bebizonyítottuk, hogy az első osztályban a helyünk, s a saját erőnkből tértünk vissza."

"Tudom, hogy mit nyertünk és hogyan nyertük. A verítékünkkel értük el, s teljesen megérdemelt volt, az elsőtől ponttól az utolsóig, az első trófeától az utolsóig."

"Ha az elsőre gondolok, önkéntelenül is Perugia jut eszembe." - mondta Del Piero, utalva a mérkőzésre, amely egy órára megszakadt 2000 májusában, s végeredményében a Lazio kezébe adta a Scudettót.

"Ha a nehéz pillanatokról beszélünk, a visszatérésem a sérülésből nagyon kemény volt. Egyfajta második pályafutásra kellett készülnöm, ami bizonyos szempontból még jobb volt, mint az első."

"A Juventusszal kötött első szerződésem volt mindennek a kezdete. Szinte rémisztő belegondolnom, hogy milyen nagy változást hozott az életemben az a varázslatos pillanat, mikor valóra váltottam az álmomat."

"Ugyanakkor semmi, szó szerint semmi sem fogható ahhoz az első naphoz a Juventus Stadiumban. Minden ott volt, s ha megpróbálnám elmagyarázni, az elkövetkező negyven esztendő is kevésnek bizonyulna, hogy ráleljek a megfelelő szavakra. Az egész itt van a szívemben, s ott is marad egész életemben."

Del Piero nem vállalkozott arra, hogy összeállítson egy álom tizenegyet, azonban elárulta, hogy szívesen kipróbálta volna magát Platini vagy Maradona mellett.

"Mindig arról álmodtam, hogy Platinivel és Maradonával játszhatok, s még a tízes mezt is átengedtem volna egyiküknek. Leginkább a csapattársaimmal kialakult szoros kapcsolatra vagyok büszke, hiszen a pályán olyanok voltunk, mintha testvérek volnánk. Kitörölhetetlen emlékek kötnek Marcello Lippihez, s két kivételes kaland."

"Mély tiszteletet és hálát érzek Carlo Ancelotti irányában, mind edzőként, mind emberként. Fabio Capello: két nehéz esztendő, azonban győzedelmesek két Scudettóval."

"Antonio Conte: nem mindenki képes arra, hogy előbb csapattársként, majd edzőként is győzzön ugyanannál a klubnál, ezért az a Scudetto felejthetetlen."

"Giampiero Boniperti: ő olyan, mint egy futball-apa mindenki számára a Juventusnál, s állandó inspirációt jelent számomra."

"Andrea Agnelli: mindketten ugyanazért érzünk szerelmet, ez pedig a Juventus. Ez az egyetlen dolog, ami számít."

"A szurkolók: összeköt bennünket a mély és végtelen szeretet, s ez jelenti a legnagyobb győzelmet a pályafutásomban."

Alex tisztában van vele, hogy pályafutása végéhez közeledik, azonban egyelőre nem döntött a jövőt illetően.

"A játékos pályafutásom a végéhez közeledik. Napról napra, tapasztalatról tapasztalatra próbálom építeni a jövőmet. Furcsa megmagyarázni, de egyelőre még nem tudom, hogy mihez kezdek majd."