Gianluigi Buffon úgy véli, Max Allegri sikeresen beilleszkedett a Juventusnál. Antonio Conte meglepetésszerű távozása után a kapus új edző irányítása alá került, aminek állítása szerint már láthatók a jelei.

„Mindenkinek megvan a maga stílusa. A győzelemre nincs garantált formula, mert akkor már rég szabadalmaztatva lenne.” – fejtegette Gigi a La Stampa munkatársának. „Vannak parancsnokok, mint Louis van Gaal, aztán ott vannak a Carlo Ancelotti félék, akik közvetlenebb kapcsolatot ápolnak a játékosokkal, mégis mindketten sikeresek.

Hogy melyik habitust kedvelem jobban? Mindkettővel kijövök, mivel a neveltetésemből adódóan tisztelni tudom a tekintélyüket. A játékosokon áll, hogyan viszonyulnak az edzőhöz, ahogyan az is, hogy a legjobbjukat nyújtják-e. Ancelotti szerint az edzőnek csapat mellett kell állnia, nem pedig fölötte. Allegri is hasonlóan vélekedik, és ez tetszik.

Ha a játékosok képesek erőn felül teljesíteni, akkor bizonyos körülmények hatására meg is teszik. Sok változás történt az elmúlt időszakban, ám ilyen hosszas közös munkát követően a váltás pszichológiai hatásokkal is bírhat. Aggódok-e Allegri és Pirlo miatt? Ha volt is valami problémájuk, már biztosan megbeszélték.”

A beszélgetés ez után a Juve idei magas célkitűzéseire terelődött, legfőképpen ami a Bajnokok Ligáját illeti: „A befektetések is szerepet játszanak, de az elmúlt két évben a Dortmund és az Atlético Madrid is döntőbe tudott jutni. Mindig vannak meglepetések, ám a Juventust nehéz lenne ide sorolni.”

Úgy tűnik, a Juve legfőbb kihívója a Roma lehet, a Napolival karöltve: „Mi a véleményem a Romáról? Tavaly nagy elánnal kezdtek, tudatában annak, hogy versenyképesekké váltak. Egyenlő esélyekkel indulunk.”

Eközben Contét a nemzeti csapatnál megüresedő pozícióval hozták kapcsolatba. „Mivel nem tölthetne annyi időt a játékosokkal, változtatnia kellene a munkamódszerén. De mindenképp érdekes kihívás.”

Buffon a FIGC leendő elnöke, Carlo Tavecchio körüli megosztottságról is nyilatkozott. Az elnökjelöltet korábbi rasszista és szexista megnyilvánulásai miatt bírálja a közvélemény. „A 'banán' kifejezés használata nem szerencsés, ugyanakkor könnyen félreérthető volta miatt nem tartom döntő jelentőségűnek az esetet. Az olasz futball jövője érdekében radikális változásokra lesz szükség, az ilyenhez pedig az eddigi terveknél sokkal részletesebb kidolgozás szükséges.

Egy ilyen légkör szinte felér egy vereséggel, meglátjuk, hogy augusztus 11. (megj. a választás napja) előtt ténylegesen bekövetkezik-e. Ha viszont nem történik semmi, akkor csak magunkat okolhatjuk - játékosok, újságírók és mindenki, aki érintett a futballban. Nem lehet olyan bonyolult leváltani bizonyos embereket és átrendezni az erőviszonyokat, ha már kimerültek.

A politikában és a sportban is próbálkoznak a vérfrissítéssel. A CONI új elnökének is vannak elképzelései, reformot szeretne. Bárkit is választanak a FIGC élére, ugyanilyen elszántsággal és felelősséggel kell harcolnia az érdekeiért.”

Tavecchio és Demetrio Albertini az elsődleges jelöltek az elnöki posztra, ugyanabból a kontingensből, amelyből a VB óta Giancarlo Abete és Cesare Prandelli már kilépett. „Nem szeretnék siránkozni, de Brazíliában mindent elvesztettünk. Megvolt a lehetőségünk, hogy büszkévé tegyük Olaszországot, de szégyenszemre már a csoportkörben kiestünk.

Nem ismerem a bukás okait, de egyetértek De Rossival - a meccset játékosok nyerik, nem a mezek. Ezzel nem csupán egyetlen játékosra gondolok, nincs szükségünk bűnbakra. Ami a leginkább zavar, azok a média feltételezései - már azelőtt egekig magasztalják a fiatalokat, hogy bármi kézzelfoghatót elértek volna a pályafutásuk során. Pirlo a világ legjobbja és otthon kellett volna maradnia? Néhány játékos körül túl nagy a felhajtás, talán az árukat próbálják így felsrófolni.”