A bajnoki idény véget ért, a Nap a múlt héten még kánikulához illően sütött le ránk, a Konföderációs Kupán pedig, kissé háttérben ugyan, de megmérettetik magukat a csapatok. Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy bár az átigazolási időszak jövő hétig hivatalosan nem kezdődik még, minden magára valamit is adó focidrukker az átigazolásokon agyal.

A tőkében bővelkedő európai csapatok, jelen esetben például a Monaco és a Barcelona, által végzett néhány előzetes játékosmozgás pedig csak még jobban az átigazolási piacra tereli a szurkolók figyelmét. Mindeközben a bianconero lelkületűek azért imádkoznak, hogy kedvenc csapatuk végre megerősödjön a támadó részlegben. Miközben az összes hírforrás arról jelent, hogy Marotta és Paratici Angliába repült, hogy pontot tegyen a Carlos Tévez ügy végére, és talán ez sikerült is nekik, sokkal kisebb hangsúlyt kapott a hír, miszerint Angelo Ogbonna Torino szebbik felére való költözése már minden bizonnyal nem várat sokat magára.

Nyilvánvaló, hogy ma, június huszonhatodikán ez a pletyka lényegesen kevésbé van a figyelem központjában. Számos, Twitteren és egyéb médiumokon közölt beszélgetés és vélemény nyilvánítás alapjául szolgált ez az átigazolás, amely kommunikációk kicsengése nagyrészt negatív volt, amióta ez a pletyka napvilágot látott körülbelül egy hónappal ezelőtt. Mi azonban vélemény nyilvánítás előtt most nézzük meg kicsit közelebbről, hogy jelenleg mit eredményezne a Torino védőjének Juventushoz érkezése.

Az ellenzők jó része azzal indokolja véleményét, hogy Angelo Ogbonna leigazolása pénzt vonna el az annyira áhított top csatárra félretett összegből. Amennyiben ez igaz, akkor rendkívül helytálló ez az indoklás (ha figyelmen kívül hagyjuk Fernando Llorente érkezését), azonban véleményem szerint erről egyáltalán nincs szó. Először is, vegyük figyelembe, hogy Antonio Conte a jövőjét illetően csak az után tette le a voksát a Juventus mellett, hogy egyeztetett a klub legfelsőbb vezetőivel többek között azért, hogy biztosítékot kapjon arra, hogy az átigazolási stratégia megfelelő eredményekkel fog járni ezen a nyáron és a továbbiakban. Az edzőnek szüksége van több támadási opcióra, ahogy ezt a kiszivárgott jelentések, illetve a Bajnokok Ligája negyeddöntő után saját nyilatkozata is mutatja, amelyben arról panaszkodott, hogy nem voltak meg a megfelelő játékosok a 4-3-3 alkalmazására. Ennek ellenére Antonio Conte támogatja Angelo Ogbonna leigazolását. Minden bizonnyal a tréner nem erőltetné a fiatal olasz válogatott klubváltását, ha ez negatívan befolyásolná a támadási opciók bővítését célzó játékosigazolásokat.

Azonban tekintsünk túl az ellenzők táborán, és nézzük meg, mit jelentene Angelo Ogbonna leigazolása a Juventus csapat számára. Vegyük figyelembe a játékos védelemben elfoglalt helyét. Igen, a Juventus rendelkezik a legjobb védelemmel Olaszországban, azonban ez a védelem sem áthatolhatatlan. Tulajdonképpen, ha a Bayern elleni mérkőzések bármit is megmutattak, az az, hogy mennyire lassúak a Juventus első számú védői.

Amennyiben Antonio Conte továbbra is a három védős rendszerrel fog operálni, Angelo Ogbonna azonnal a keret leggyorsabb védőjévé lép elő. Továbbá, bár sokan azonnal dicshimnuszokat zengenek Andrea Barzagli Juventus mezben nyújtott teljesítményéről, aki az utóbbi két évben valóban élete formáját mutatja, talán ő a keret leglassúbb tagja és már harminckét éves. Egy percig se kívánom alulértékelni vagy kritizálni Andrea Barzagli értékét vagy képességeit, azonban már ő sem fiatalodik. Angelo Ogbonna mélységet és sebességet ad ennek a védői keretnek.

Természetesen, ha Angelo Ogbonnát tekintjük a leggyorsabb középső védőnek, az azt jelenti, hogy Martín Cácerest, aki rendkívül gyors játékos, nem számítjuk a középső védők közé. Ez újabb indokkal szolgál Angelo Ogbonna leigazolására, hiszen többször említettem, hogy Martín Cáceres leginkább szélsőként csillogtatja meg tudását négy védős rendszerben, sokkal inkább ebben a helyzetben, mint középső védőként vagy középpályára tolt szélsőként a 3-5-2 felállásban. Mivel a 4-3-3 formációt valószínűleg egyre többet fogja használni a mester, még ha nem is állandó megoldásként, a középső védő posztján nem lesz akkora szükség további játékosokra a nigériai gyökerekkel rendelkező védőn kívül, és Angelo Ogbonna egyedül megfelelő tartalékot biztosít a keretnek. Így az uruguayi játékos eltolható a szélre, Stephan Lichtsteiner tartaléka lehet, vagy akár elsődleges opció lehet a bal szélső posztra, amely pozíció nem lenne számára újdonság, hiszen elég gyakran játszik itt a Coppa America győztes és VB elődöntős Uruguay csapatában.

Mivel Federico Peluso és Paolo De Ceglie is a keret részét képezik, bár utóbbinak a távozása rendkívül valószínű, egy bal szélső igazolásának szükségességét firtató beszélgetések sokkal fölöslegesebbnek tűnnek, mint Angelo Ogbonna átigazolása. Ez különösen igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a bal szélső poszt elfoglalására legtöbbször szóba hozott játékos Camilo Zúñiga jobb lábas. Na meg azt se felejtsük, hogy a gyors és bal lábas fiatal átigazolási célpont a bal szélen is bevethető, amennyiben szükség lenne erre.

A legnagyobb hatással egy ilyen átigazolás talán Luca Marrone sorsára lehet. Az elmúlt évben sokan nagyra értékelték a fiatal játékost, ezt pedig a rövid ám hősies helytállása az U21-es EB-n is tovább erősítette. Én sem vélekedek másképpen. Azonban az egyre hangsúlyosabb szerepe a klubnál és a válogatottnál talán még logikusabbá teszi Angelo Ogbonna leigazolását. Bár Luca Marronét a múltban többször hasonlították Claudio Marchisiohoz, és egyesek szerint olykor képes Andrea Pirlohoz méltó játékszervezésre, teljesen érthető módon képtelen volt beférkőzni a Juventus már-már legendás MVP középpályájára, Paul Pogba megjelenése pedig, mivel a francia a három játékos bármelyikének a helyén képes jó teljesítményre, csak tovább bonyolítja Luca Marrone helyzetét.

Ha az előbbiekhez hozzávesszük, hogy a 3-5-2 felállás több középső védőt tesz szükségessé a keretben, logikusnak tűnik, hogy Antonio Conte a fiatal középpályást a labdát megjátszó védőként, tulajdonképpen Leonardo Bonucci helyetteseként vetette be. A kísérlet eredményei jók voltak, azonban az a tény, hogy Luca Marrone a válogatottban továbbra is középpályást játszik, azt mutatja, hogy a fejlődés éveit olyan pozícióban kellene eltöltse, ahol a fejlődésre a legtöbb lehetősége van, ez pedig a középpálya. A rotálásnak és Angelo Ogbonna keretbe illesztésének kombinációja, valamint az a tény, hogy a Juventus egyre kevésbé érdeklődik Andrea Poli iránt, aki valószínűleg az AC Milan csapatában fog kikötni, ezt valószínű opcióvá teszi. Ez persze csak akkor érvényes, ha Angelo Ogbonna érkezésével nem válik Luca Marrone feleslegessé az edző számára.

Ezen a nyáron eddig a Juventus rendkívüli figyelmet szentelt több játékosnak is, ilyen volt Stevan Jovetić. A montenegrói előkészítő csatár már régóta célpont a Juventus számára és a Fiorentina továbbra is kitart amellett, hogy csupán harminc millió euróért cserébe kíván megválni csatárától. Azonban a Juventus nem kíván ennyi pénzt a játékos megszerzésére fordítani. Egyes meg nem erősített hírek szerint tavaly nyáron a torinói együttes kész lett volna egy ilyen ajánlatot tenni a csatárért, azonban a montenegrói kelletlenül beleegyezett a firenzei maradásba egy további évre, mivel a Fiorentina vezetése meggyőzte őt, hogy segítse a csapatot ismét eljutni európai küzdelmekbe. Ez az év azonban sérülésekkel volt tele, amely aggasztóan sokszor jelent meg a fiatal csatár karrierjében, és ez talán elvette kissé az Öreg Hölgy étvágyát.

Az értesülések szerint azonban a Juventus továbbra is elkötelezett abbéli reményében, hogy egy játékost és készpénzt tartalmazó ajánlattal képesek pontot tenni az ügy végére, természetesen figyelmen kívül hagyva Carlos Tévez átigazolását. Logikusan gondolkozva az argentin érkezése azt jelentené, hogy a fiatal montenegrói nem költözik Torinóba, és mivel Carlos Tévez érkezése egyre valószínűbb, a realista énem igazat is ad ennek a gondolatnak. Amennyiben azonban hitelt adunk a híreszteléseknek, és a Juventusba való igazolás valóban rendkívül fontos a játékos számára, amelyet hangoztatott is nemrégiben, talán júliusban mégis számíthatunk egy kisebb csodára. Amennyiben ez a helyzet, a fiatal olasz középpályás megfelel Vincenzo Montella játékosigényeinek. Valószínűleg nem véletlen, hogy a Juventus hajlandóságot mutat arra, hogy Luca Marrone a montenegrói csatárért tett ajánlat részét képezze. Ugyan rendkívül rossz érzéssel töltene el megválni egy, a Juventus akadémiájáról származó játékostól, néha kötelező áldozatokat hozni.

Tehát igen, Angelo Ogbonna leigazolása igenis logikus lépésnek tűnik. Az átigazolási időszak rubik-kocka hatással lesz a keretre és nincs kizárva, hogy Ogbonna érkezése csak az első csavar a történetben, azonban bármi is legyen a láncreakció vége, ez a csavar minden bizonnyal jobb csapattá teszi a Juventust.

John Cascarano cikke nyomán