Annak apropóján, hogy a Juventus elhódította fennállása 31. bajnoki elsőségét, rendhagyó évértékelő poszttal szeretnénk kedveskedni nektek, amelyben a szerkesztők elmondják véleményüket az idei szezonnal és játékosokkal kapcsolatban.

Öt kérdés alapján többek közt arra kerestük a választ, hogy melyik volt a szezon legszebb pillanata, kinek a játéka tetszett leginkább, vagy legkevésbé. Arra ösztönzünk mindenkit, hogy hozzászólás formájában nyugodtan fejtse ki véleményét a kérdésekkel kapcsolatban! Jöjjenek tehát a válaszok!

1. Hogyan értékelnéd a szezont?

Lassus: Szerintem kitűnően sikerült, szinte az elejétől kezdve vezettük a bajnokságot. Kezd a Juve igazi "nagycsapatként" működni, ennek minden pozitívumával és negatívumával együtt. A Bajnokok Ligájában is sikerült a tisztességes helytállás, jövőre meg kell kicsit erősödnünk a továbblépés érdekében. Negatívumként értékelném viszont a rengeteg unalmas mérkőzést. A tavalyi csapathoz képest kiveszett a tűz, maradt a rutinmunka, jött a dominancia, de mindent összevetve sokszor unalmas mérkőzést láthattunk.

Type-R: Eredményes szezon volt, ezt alátámasztják a számok is. Ugyanakkor a játék nem volt annyira szórakoztató, mint tavaly, helyenként az az érzésem támadt, hogy pusztán a minimális erőkifejtésre törekszik a csapat. Ami megelégedésre ad okot az az, hogy ahol tavaly csak szenvedett a csapat és kínkeservesen egy döntetlenre futotta, idén azt könyörtelenül behúzta. Persze a két milánói gárda és a Samp elleni vereség fájt, ott többet beleadhattak volna a srácok. Summázva egy eredményorientált, és többnyire az alapvető célt sikeresen megvalósító gépezetet láthattunk, aminek nem volt párja Olaszországban.

Apuleius: Összességében mindenképpen pozitív és biztató szezont tudhatunk a hátunk mögött. Ugyan a legtöbb mérkőzésen a csapat játéka számomra sokkal kevésbé tűnt élvezetesnek és szórakoztatónak, mint tavaly, mégis nagy fölénnyel nyertük a bajnokságot, az első fordulótól vezetve a tabellát, s ez mindenképpen komoly fegyvertény. Visszatértünk a Bajnokok Ligájába, ahol egyértelműen megmutattuk, hogy ezzel a Juventusszal hamarosan az európai színtéren is komolyan számolni kell. A Juventus hazai egyeduralma úgy tűnik még hosszú évekig adott lehet, s nagyon úgy tűnik, hogy már Conte második évében kinőttük az olasz bajnokságot, ennek pedig sajnos távlatilag negatív hatásai is lehetnek.  

keshudioo: Szerettem volna Olasz Kupát is a Scudetto mellé, sajnos ez nem jött össze. A bajnoki címvédésnek végtelenül örülök, még ha egy riválisok nélküli Serie A-ban is hoztuk össze, és a BL-menetelés is szép visszatérést hozott. Az európai kupasorozattal  kapcsolatban én nem voltam túl toptimista, de a Chelsea elleni 2-2-es döntetlen és a 3-0-s győzelem megmutatta, hogy a csapat gerince adott, kirobbanthatatlan, és esetenként egész jól működik.

venember83: Alapvetően sikeres szezon, amely során a csapat nagyon simán hozta az elvárt bajnoki címet, utóbbi sajnos bizonyítja a Serie A gyengülését, hiszen konstansan senki nem tudta felvenni a lépést a zebráinkkal. A BL-beli menetelés is sok örömöt okozott, főleg a csoportbeli utolsó meccsek, utána már kevés ok volt a mosolyra, hisz a Celtic elleni továbbjutás kötelező volt, míg a Bayern ellen bebizonyosodott, hogy ez a csapat a motivált munkásemberekkel kevés európai szinten a legjobbak között és egyelőre kár álmodozni bármiféle BL-trófeáról.

4Evorg: Véleményem szerint semmi okunk nincs a szégyenkezésre, megvédtük a bajnoki címünket, az Olasz Kupában az elődöntőig meneteltünk (mondjuk ezzel kapcsolatban van egy kis hiányérzetem, jó lett volna döntőt játszani) és úgy érzem, hogy a kissé csúfos kiesés ellenére a BL-ben is jól helytállt a csapat. Az már megint más kérdés, hogy akkora öröm nem volt bennem, mint a tavalyi Scudetto után, ez köszönhető részben annak is, hogy most mi voltunk a fő esélyesek, a többi riválisunk meg nem tudott mit kezdeni a helyzettel.

2. Melyik volt számodra a szezon legszebb pillanata?

Lassus: Számomra egyértelműen a Chelsea legyőzése (és a BL-csoportból való továbbjutás) a szezon csúcspillanata. Akkor igazán erős oldalát mutatta a Juve. És persze állandó elégedettséggel töltött el az Inter bukdácsolása.

Type-R: Felejthetetlen élmény a BL indulót hallani a meccsek előtt a Juventus Stadiumban. Még akkor is, ha ez még nem adatott meg élőben, és egyelőre csak a TV képernyője előtt ülve borsózik az ember háta. Ha konkrétan meccsekkel akarok példálózni, akkor a Chelsea elleni két mérkőzés nagyszerű volt: az elsőn visszajöttük a süllyesztőből, a másodikon esélyt sem adtunk az angoloknak.

Apuleius: Számomra a szezon egyik legemlékezetesebb pillanata a Napoli hazai legyőzése volt, amelyen Pogba megvillantotta fantasztikus képességeit, s helyre tettük legfőbb riválisunkat. A másik emlékezetes mérkőzés a Chelsea elleni hazai csoportmeccs volt, amelyen feltöröltük a pályát a Bajnokok Ligája címvédőjével. Ha egyetlen mérkőzést kell választanom, azt hiszem utóbbira tenném a voksomat.

keshudioo: Mondhatnám én is a Chelsea, a Napoli, az Inter vagy a Milan elleni győzelmeket, de ezek helyett valami személyesebb momentum jutott eszembe. Két hete ültem otthon a nappalinkban az új 2012-13-as mezemben, örültem, hogy végre nagy képernyőn nézhetem a Palermo elleni mérkőzést, ahol matematikailag is bebiztosíthatjuk a bajnoki címet. Egyszer csak megszólalt a himnusz, mutatták a stadionban lévő koreográfiát, a millió csíkos zászlót, és ahogy a közönség elkezdte énekelni, hogy "Juve, Storia di un grande amore", azonnal elkezdtem zokogni.

venember83: A legszebb pillanat számomra egyértelműen Arturo Vidal gólja volt a Chelsea ellen a Stamford Bridge-en, nagyszerű volt maga a gól, utána a sántító ünneplés is sokatmondó, és az sem volt mindennapi, ahogy megváltoztatta a csapat hozzáállását a találat.

4Evorg: Fogós kérdés! Talán én is a Chelsea elleni nagy comeback-et mondanám, illetve annak kvázi visszavágóját a sima 3-0-át, de azért az Inter és Milan elleni bosszú is jólesett.

3. Mi volt a szezon mélypontja?

Lassus: Igazi mélypontot nem éreztem, valahogy az egész idényben nyilvánvaló volt, hogy a Juve a legerősebb. Persze a tavalyi veretlen széria miatt mindegyik vereség nagyon rosszul esett, főleg a Roma elleni, mert akkor még a játék képe is a teljes kilátástalanságot tükrözte.

Type-R: Szerencsére klasszikus mélypont, amolyan "delneris" januári gödör nem volt, még tavaly is sokkalta mélyebb hullámvölgyeket éreztem. A BL-kiesés persze nagyon rosszul esett, de nem lehet azt mondani, hogy nem volt előjele. Emellett az Inter elleni veretlenségmegszakító zakó volt a leginkább kellemetlen emlék. Megszakítják a szép kis sorozatunkat, ráadásul otthon, ráadásul pont az Inter...

Apuleius: Hazai színtéren is voltak dühítő botlásaink, de leginkább negatív momentumként az európai búcsúnkat említeném. Az Inter elleni hazai vereség egy csodálatos sorozatot szakított meg, s bársonyos álomból ébresztett fel mindannyiunkat. Eszünkbe juthat még a tíz emberrel játszó Sampdoriától elszenvedett hazai vereség is, a szezon legszomorúbb pillanata számomra azonban mégis a Bayern München elleni első mérkőzés maradt. Az eredmény miatt nem hiszem, hogy szégyenkezni volna okunk, azonban a csapat zavarodottsága, tehetetlensége és lélektelensége nagyon kellemetlen élmény maradt.

keshudioo: Az Inter és a Milan elleni bukó rosszul esett, mert tavaly a rangadókon mindvégig motiváltan játszottunk, ezeken a mérkőzéseken pedig egyáltalán nem törekedtünk a 100%-ra. De amit leginkább a szezon mélypontjának tartok, az a tavalyihoz képest gyengébb, élvezhetetlen és kevésbé dinamikus a játékunk. Az előző Juventusunk letámadta az ellenfeleit, mindenki hajtott 90+ percen keresztül, de az idei taktika ahhoz képest egy nyugdíjas hölgyéhez hasonlított. Sajnos ez nagyon sok nézhetetlen meccset produkált a szezon során.

venember83: Az Inter elleni otthoni zakóra számítottam a legkevésbé, rossz volt látni a tehetetlen Juventust és a motivált Intert, mintha egy pár évvel ezelőtti időbe csöppentem volna vissza. Egyszerűen rémálom.

4Evorg: A Milan elleni vereség nem (csak) azért volt fájó, mert az ősi riválistól kaptunk ki, hanem azért, mert semmivel sem játszottak jobban, mint mi, másként fogalmazva két pocsékul játszó csapat közül a hangyányival kevésbé rosszul meccselő győzött.

4. Ki volt számodra az idény pozitív és negatív meglepetése?

Lassus: Szerintem nem leszek egyedül, ha úgy gondolom, a pozitív meglepetés egyértelműen Vidal volt. Megalkuvást nem tűrő játék, jó lövések, kitűnő szerelések, emellett pedig van esze is a focihoz, szóval a csapat egyik leghasznosabb játékosává vált. Negatív meglepetésként Vučinić a választottam. Nem egy mérkőzésen kívántam a pokolba, és most is úgy gondolom, hgy sok mindent megtennék, ha nyáron eligazolna. Valóban vannak zseniális megmozdulásai, de a szinte állandó hanyagsága, hibái az őrületbe kergetnek.

Type-R: A pozitív egyértelműen Paul Pogba. Szinte a semmiből érkezett a srác, megcsillantotta tehetségét, majd nagyképűvé vált, büntetést is kapott, de ezt átértékelve visszatért a helyes útra és ismételten csillog. Viszont a komplett csatársor teljesítménye egy bazi nagy nullával volt egyenlő számomra. Vucinicestől, Bendtnerestől, Anelkástól. Quagliarella jelentett némi fényt az éjszakában az első Chelsea-meccs környékén, és meggyőződésem, hogy benne sokkal több lenne, ha folyamatos lehetőséget kapna. A támadók mellett Asamoah téli formája és Lichtsteiner fáradtsága a negatív meglepetés. A svájci egyszerűen csak árnyéka tavalyi önmagának.

Apuleius: Ha a pozitív és a negatív meglepetésembereket kell megnevezni, egyértelmű, hogy az új igazolások között kell keresgélnünk, hiszen úgy érzem, hogy a "régiek" nagyjából azt hozták, amit várhattunk tőlük. A legnagyobb pozitív meglepetést Pogba érett, dinamikus játéka szolgáltatta. Nem mindennapi, ahogy ilyen fiatalon azonnal felvette a ritmust, s gyakorlatilag kirobbanthatatlan kezdőjátékossá verekedte magát. Remélem még sokáig csodálhatjuk okos megoldásait és süvítő bombáit. A leginkább negatív meglepetésként Giovinco játékát nevezném meg. Számomra bebizonyította, hogy soha sem válik igazán komoly játékossá.

keshudioo: A pozitív meglepetés egyértelműen Pogba. Azt gondoltam, hogy ő és Marrone körülbelül ugyanannyi játékpercet kapnak majd a bajnokságban, ezzel szemben a francia Balotelli sokkal meggyőzőbb, kiegyensúlyozottabb játékot produkál, a fontos góljairól, fantasztikus bombáiról nem is beszélve. Imádom, ahogy a hosszú lábaival képes 3 emberrel szemben megtartani a labdát, és ahogy a középpályán mindenféle görcsösség nélkül cselezget. Negatív meglepetés lehetne a partiarc Bendtner, a padon kérődző Anelka, vagy a lehetőséget kapó, de azzal nem élő támadóhármasunk is, de számomra az egyik legnagyobb csalódás Marchisio játéka volt. Az olasz idén nagyon sokszor eltűnt a mezőnyből, teljesen súlytalan volt támadásban és védekezésben is, a Bayern ellen mindenki többször ért nála labdába. Egy kapitányjelölttől nem ezt várná az ember.

venember83: Negatív meglepetés a komplett csatársor. Nem tudok kit kiemelni, Gio, Matri, Quagliarella, Mirko, mindnyájan elég okot adtak arra, hogy jövőre ne viseljék a Juventus mezét, szánalmas, hogy senki nem emelkedik ki közülük. És akkor még a Bendtner és Anelka nevű játékosokról nem is tettem említést. Mondjuk kár is a karakterekért. S most meg eszembe jutottak a szélsők is, akik képtelenek beadni... Pozitív meglepetés pedig egyértelműen Paul Pogba, aki univerzális módon megtalálja a helyét a középpályán ott, ahova éppen Antonio Conte teszi, és a pályán egyértelműen visszavesz abból az óriási arcból, amit a Mino Raiola pártfogoltaktól megszokhattunk. Nagyszerűen védekezik, passzol, és a csapatban szinte egyedüliként távolról is próbálkozik góllövéssel.

4Evorg: Vidalról ugye tudtuk, hogy zseni, ezért nem őt, hanem Pogbat mondanám, mint az idény pozitív meglepetését. Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen éretten, pontosan és magabiztosan játszik a fiatal francia. Remélem még sokáig nálunk marad és még jobb játékossá érik Torinóban.
A negatív meglepetés címre több ember is pályázik nálam. Főleg Giovincot és Islat sorolnám ide. Igaz Isla kevés lehetőséget kapott, viszont nem mutatott semmi olyat, ami miatt indokolt lenne megtartani a chileit. Giovinco védelmében pedig még a kevés játéklehetőséget sem lehet felhozni, ugyanis elég sokszor játszatta Conte. Sebastian sokadszorra bizonyítja, hogy nagy rá a Juve meze (átvitt értelemben és szó szerint is). Ha már itt járunk Contet is valamelyest ide sorolnám, de most hely és időhiány miatt nem fejtem ki, hogy miért (szerintem tudjátok amúgy is).

5. Kit tekintesz az év Juventus játékosának?

Lassus: Az előző pont alapján egyértelműen Vidalt.

Type-R: Az első Conte-Scudetto alkalmával Barzaglit mondtam, és azóta egy cseppet sem veszített rendíthetetlenségéből a védelem oszlopa. Ennek ellenére idén Vidalt jelölöm a numero uno posztra, aki olyan szinten tudott kimagaslani a csapatból, hogy pusztán az ő eredménye és harcossága is sokszor elég volt a győzelemhez. Remélem, még sokáig nálunk marad!

Apuleius: Nem is lehet vitás, hogy Arturo Vidal volt a szezon játékosa. A hátán cipelte a Juventust, hihetetlenül fontos gólokat lőtt, s volt olyan mérkőzés, amelyen egyedül ő látszott megérdemelni a rajta feszülő Juve mezt.

keshudioo: Arturo Vidal. Venember83 már említette a fájós lábával szerzett Chelsea elleni gólját, de számomra azzal is pozitív benyomást tett, hogy Münchenben Alaba első percben szerzett góljánál kissé beleért a labdába, mégsem roppant össze az utána következő 89 percre, hanem egyedüli játékosként harcolt az egyenlítésért, amíg a társak a mezőnyben malmoztak.

venember83: Egyértelműen Arturo Vidalra tenném le a voksom. Eredetileg írtam indoklást, de nem kell az ő esetében.

4Evorg: Arturo Vidal