Nagy fogadkozások és a csúfos vereség elkerülésének kényszere közepette fogadta tegnap a Juve a Bayernt. Még a poszt elején le kell szögezni, hogy -jelen helyzetben- nem egy érvagdosós eredmény az, ha a csapat kiesik a München ellen a negyeddöntőben. Ezt a tavalyelőtt bajnoki hetedik helyezés után mindenki aláírta volna. Mindenki!

A gond inkább a mutatott játékkal volt az első meccsen is, a Bianconerinek momentuma sem nagyon volt, a játék is csak akkor élénkült meg, amikor a Vučinić-Giovinco páros a pályára lépett az utolsó 20 percre. Persze az kérdés, hogy miért kellett 70 percig várni akkor a változtatással és miért kellett egyáltalán posztra cserélni. A visszavágón egyébként az sem könnyítette meg az olaszok dolgát, hogy Lichtsteiner és Vidal eltiltás nem léphetett pályára, míg a "mindig szabályos" Ribéry persze zokszó nélkül ott lehetett a kezdőben.

A visszavágó elég kemény összecsapásokkal kezdődött, előbb Mandžukić, majd Bonucci kapott sárgát tarolásért. Gólhelyzetek tekintetében a Bayern kezdett jobban, a horvát támadó, majd Van Buyten is kis híján gólt szerzett. Az első nagyobb Juve-lehetőség Pirlo előtt adódott, aki egy 17 m-es szabadrúgást eresztett Neuer kapujára. A lövés erős volt, de a kapusnak nem kellett nagyon tornáznia érte. Kicsivel később Pogba lőtte keresztbe a labdát, de Asamoah egy hajszállal lemaradt róla. A meccse eljén összeszedett rúgás megbosszulta magát a Bayern belga védője esetében, ezért már az első félidő hajrájában le kellett cserélni, helyére Boateng állt be. A 40. perc környékén ismét a fekete osztrák játékos, Alaba próbálkozott távolról, de ezúttal Buffon nyerte a párharcot, míg a félidő végén a hazaiak montenegrói csatára került helyzetbe, de nem jól találta el a játékszert, így az elkerülte a kaput.

A második félidőben ismét az olasz játékmester próbálkozhatott egy szabadrúgással, a lövése megpattant, de a német hálóőr ismét hárította a próbálkozást. Az első játékrész végén és a második elején viszonylag gyorsan átjutottak a középpályán a csapatok, helyzeteket ki tudtak alakítani, de a gólszerzés egyik oldalon sem sikerült. Az 57. percben Chiellini merészkedett előre, de a labdát sokadjára sem tudta megszelídíteni, a labdavesztésből pedig támadhattak a bajorok. Öröm az ürömben, hogy Robben nem sokkal ugyan, de célt tévesztett. A 64. percben aztán eldőlt a párharc és az eddigi picinyke esély is szertefoszlott. Egy jobb oldali beadás után Martínez tűzte kapura, amit Buffon hatalmas bravúrral védett, de a lesipuskás Mandžukić 2 m-ről üresen fejelhetett a földön lévő Gigi mellett. 0-1

Conte ismét a 70. perc környékén szánta el magát cserére, úgy tűnik a Mesternek általában ekkor jön meg az ingerenciája a változtatásra. Érkezett Isla és Matri, nem sokkal később pedig Giaccherini is csatlakozott a pályán lévőkhöz. A friss erő azonban nem hozta meg a várva várt áttörést, sőt Müller kétszer is nagyon közel járt ahhoz, hogy gólt ünnepelhessen a Juventus Arenaban. Természetesen ekkor már mindenki tudta, hogy eldőlt a továbbjutás, a Bayern-játékosok a lefújásban, míg a Juve-drukkerek a szépítésben reménykedtek. Ez alól kivételt képez Robben, aki mindenáron be akart gyötörni még egy gólt, ami az utolsó percekben majdnem sikerült is neki. De még ilyen vesztett helyzetben sem egyszerű túljárni Buffon eszén. Azonban az utolsó utáni percben már ő is tehetetlen volt, a fellazult védelemben Pizarro kapta üresen a labdát, a lövésnél pedig nem hibázott. 0-2

Így kialakult összesítésben a 4-0-ás eredmény, ami Juve-szemszögből nagyon is kiábrándító. Nem arról van szó, hogy nem lehet kikapni és kiesni a egy jobb csapat ellen, inkább az a szomorú, hogy egyelőre -a Juve igazolási politikáját ismerve- nem látni a kiutat. Pedig a Napnál is világosabb, hogy bár a csapat magja erős és olasz honban bivalyerős, az évek óta szajkózott topcsatár mellett szélsők is kellenének a csapatba. Nem beszélve egy minőségi kispadról, mert ha az MVP-sor valami okból kifolyólag nem játszik jól, minőségileg pótolni őket lehetetlen. És akkor még nem mentünk bele az olyan hosszabb távú problémák megelőzésébe, minthogy Pirlonak, Buffonnak és Barzaglinak is lassan meg kellene találni az utódját. Szóval akárki is lesz/marad a sportigazgató, lesz dolga bőven a következő három évben. emellett pedig Conte is tanulhatna a hibáiból és átértékelhetné a változtatási stratégiáját.

De hogy ne legyen rossz szájízetek a poszt olvasása után, összesítsük a dolgokat úgy, szép, hogy a Juventus eljutott idáig, de még rohadt nagyon hosszú az út a csúcsra. Viszont egyelőre nem látszik hogyan is jutunk oda, reméljük a vezetőség kitalálja ezt a nyáron!

Juventus - Bayern München: 0-2 (0-0) összesítésben: 0-4
gsz: Mandžukić (64), Pizarro (91)