Derby d'Italia...no comment. Ennél több nem is kell egy beharangozónak. Talán annyi, hogy a legutóbbit az Inter nyerte a Juve szentélyében, amely a Bianconeri veretlenségi sorozatát szakította meg. Volt tehát miért revánsot venni a Nerazzurin. A Juve kezdője nagy meglepetést nem tartogatott, kivéve azt, hogy a jobb oldalon a svájci gőzmozdony helyett Padoin döcögött rohamozott. Valamint ezúttal a Quagliarella-Matri csatársor kapott lehetőséget, míg az Inter nélkülözni kényszerült Militot.

A második percben Palacio már borzolta Conte idegeit, hiszen majdnem ziccerbe került, de saját hibájából végül elmaradt a helyzet. A San Siro közönsége még csak fészkelődött a kezdés után, de máris a fejéhez kaphatott, mivel Quagliarella a 3. percben egy 25 m-ről eleresztett lövéssel máris vezetést szerzett a zebráknak. Mondhatni a természetellenes döntetlen szituációból életszerűbbé téve az eredményjelzőn látható eredménykülönbséget. 0-1

A gyors vezetés után visszább vett a Juve, vagy ha úgy tetszik a hazaiak kapcsoltak rá. A következő 10 percben igencsak nyomtak, aminek következtében Gigi Buffon sem fogja unalmas, munka nélkülinek aposztrofálni a találkozót. Kétszer is hatalmas bravúrt mutatott be ezen időszak alatt, de amúgy fejjel, lábbal, kézzel is hárított a meccs alatt, Palacio fejesénél például a gólvonalról mentett. Egy derbi persze indulatoktól sosem mentem és most sem volt ez másképp. Álvaro Pereira többször is csúnyán odacsúszott a vendégeknek, de ezért nem figyelmeztette Rizzoli. A bíró egyébként engedte a kemény játékot, bár Garganonak az első durvább belépőért kiosztott egy sárgát. Két büntetőgyanús szituáció is kerekedett ezek után, a politikai korrektség jegyében mindkét oldalon egy-egy.

Először Bonucci rúgta a saját csuklójára a labdát, majd Marchisio fejese Zanetti kezén pattant meg, de a játékvezető sípja mindkét alkalommal néma maradt. A félidő utolsó harmada kiegyenlített volt, egyik csapat sem játszott fölényben. Az az érzésünk, hogy a Juve egyébként nem adott ki minden csepp energiát magából, ami érthető is a keddi Áprilisfest előtt.

A második félidőt a hazaiak kezdték vehemensebben, Cassano amikor nem a hisztizéssel és a reklamálással volt elfoglalva, akkor nagyon szép labdákat osztogatott, ami miatt főhetett is Barzagliék feje. Egy ilyen helyzetből végül az 54. percben Palacio vette át jól a labdát, amihez a komplett Juve-védelem állva asszisztált, az argentin pedig elgurította az amúgy nagyszerűen védő Buffon mellett. 1-1

Érdekes módon Pirlo kicsit fásultan játszott, nem volt olyan sok "szemes" labdája, mint azt megszoktuk tőle. Rajta kívül megemlítendő Asamoah teljesítménye, ami negatív csalódást nyújt már hetek óta, és tette ezt most is. Nem csoda tehát, hogy a második félidőben Peluso váltotta a ghánait. Padoin és Matri hozzáállásával most sem volt baj -ahogy tulajdonképpen sosincs- a technikai felkészültségük azonban hagy kívánnivalót maga után. Előbbinek nem ártana a beadásokat is gyakorolni, mert egy jól sikerült darabot nem lehetett a számlájára írni. Chiellini pedig valószínűleg a sérülése után nem került még csúcsformába, mert a passzokkal és a lövésekkel néha hadilábon állt.

A Juve a bekapott gól után okosan megérezte, hogy nem kellene hagyni veszni a presztízscsatát, ezért picit felpörgött. Hat perccel az egyenlítő találat után Quagliarella kapott nagyszerű kiugratást. Mindenki azt hitte, hogy nem tudja már befutni az alapvonal előtt, amire Fabio rácáfolt, középre passzolta a labdát, Matri pedig a rövid oldalon érkezett és a kapuba juttatta a labdát Handanovič mellett. 1-2

Ekkor Stramaccioni arcára is ráfagyott az az elégedett vigyor, amelyet az egyenlítés után láthattunk az arcán. Az utolsó szakaszban Pereira szellemiségét átvette Chiellini és nagyon keményen szerelte a hazaiakat. Két érdekes esetben is szerepet játszott a válogatott védő, előbb Kovačevićet, majd Cassanot szerelte a tizenhatoson belül. De Rizzoli nem látta szabálytalannak az eseteket. Az utolsó percekben az Inter mindent egy lapra tett fel az egyenlítés érdekében: Stramaccioni már nem tudott több argentint a pályára küldeni, ezért Handanovič is felment fejelni két szabadrúgás alkalmával. A támadásokat megúszta a Bianconeri, sőt az utolsó utáni pillanatban még a csereként beállt Giovinco is elindult a hazai kapu felé, de több lehetőség nem alakult ki, maradt az állás.

A lefújás után rögtön azonban még Cambiasso brutálisan beleszállt Atom Antiba, amiért a bíró azonnal kiállította. Giovinco lába csak a csodával határos módon nem tört el. Nem hiába, Cambiassoból előtört a dél-amerikai vér, erre az esetre egyébként csak annyit lehet erre mondani, hogy: "jellemző". A végén a Juve örülhetett, mivel a szokásosnak mondható 1-2-es eredménnyel zárult a derbi. Ebből is látszik, hogy az őszi összecsapás eredménye kizárólag a véletlen műve.