„Bendtner nem az a világklasszis játékos, akit megcéloztunk az átigazolási idény elején, azonban ezt a kockázatot vállalnunk kellett egy ilyen nehéz piaci helyzetben.”

Így nyilatkozott Giuseppe Marotta augusztusban, miután a Bianconeri az egész nyarat hosszú kereséssel töltötte azért, hogy szert tegyen egy világszintű csatárra a bajnokcsapat számára. Azonban a torinóiak az átigazolási időszakot egy olyan támadó ideiglenes megszerzésével zárták, akin az elpuskázott gólhelyzetek száma miatt egész Anglia csak mosolygott.

A helyzet pedig nemigen változott azóta, hogy Nicklas Bendtner az ágyúsok vörös mezét fekete-fehérre cserélte. Mindösszesen 323 percet töltött a pályán a Serie A meccsek során, most pedig legalább három hónapos kihagyás vár rá ínszalagszakadás miatt, amit a Cagliari elleni győztes Olasz Kupa meccsen szerzett.

A Juventus azonban tulajdonképpen nem kapott mást a Nicklas Bendtner üzlettel, mint amit megérdemelt. Beppe Marotta meglátása, miszerint nem igazán a dán csatárra van szükségük, elég kellett volna legyen ahhoz, hogy elálljanak a 24 éves válogatott csatár leszerződtetésétől. Annak a klubnak, amely olyan csatárokkal rendelkezik, mint Mirko Vučinić, Sebastian Giovinco, Fabio Quagliarella és Alessandro Matri, olyan csatárra van szüksége, aki magasabb szintet képvisel ezeknél a játékosoknál, nem a létszám elérése kellett volna legyen a szempont, azonban Nicklas Bendtnerrel csupán utóbbit tudták kipipálni, és előrelátható volt, hogy nem fog minőségi ugrást jelenteni.

A dán válogatott élete során egyetlen szezonban sem szerzett tíz gólt egyetlen első osztályú bajnokságban sem, így nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem Nicklas Bendtner volt az a klasszis góllövő, aki annyira hiányzott Antonio Conte csapatából a 2011/12-es szezonban, és egy olyan nyár után, amely során Fernando Llorente, Stevan Jovetić és Edinson Cavani nevei merültek fel a Juventus kapcsán, igazán sokkal karizmatikusabb játékossal kellett volna gazdagodjon a keret. Tulajdonképpen Nicklas Bendtner torinói igazolása nem sokkal volt több, mint egy szánalmas vigaszdíj.

Mindezek eredményeként december elejére - még a szerencsétlen szerdai sérülést megelőzően - nyilvánvaló lett, hogy a Juventus szakmai vezetése az átigazolási időszak teljes hónapját immár sokadjára egy jobb csatár leigazolásával fogja tölteni. Fernando Llorente, Robert Lewandowski és Didier Drogba neve szerepel annak a listának az első pontjaiban, akikkel szemez az Öreg Hölgy, azonban figyelnie kell a vezetőknek, hogy ne fecséreljenek pénzt és időt töltelékjátékos megvásárlására, ha most sem sikerül a kiszemelt kvalitásokkal bíró csatár leigazolása.

Nem méltó bajnokokhoz, hogy az átigazolási végén maradt morzsákból csipegessenek, inkább arra kellene törekedni, hogy a jelenlegi állománynál jobbra tegyen szert a csapat. Egy olyan játékos megszerzése, aki előreláthatólag a posztján eleve ötödik számú játékosnak érkezik, nem tanúskodhat másról, mint a vezetőség értetlenségéről és a célok figyelmen kívül hagyásáról, és Nicklas Bendtner esete sem szolgált kivétellel.

A magassága révén a dán játékosnak veszélyesnek kellene lennie a tizenhatoson belül fejjátékával, azonban fejesei túl nagy százaléka téveszt célt és suhan el a kapu mellett. A pályán lassan és körülményesen mozog, játékintelligenciája pedig átlagosnak nevezhető. Bármilyen erényeket is látott nála a Juventus szakmai stábja, Nicklas Bendtner nem volt képes ezeknek a tanújelét adni.

A Serie A bajnokainak most bizonyítaniuk kell, hogy tanultak ebből a katasztrofális eredményekkel járó kölcsönvételből. Amennyiben nem tudják megszerezni Fernando Llorente, Robert Lewandowski vagy Didier Drogba játékjogát, jobban járnak, ha nem próbálnak tűzoltásként utolsó percben valakit leigazolni az igazolás kedvéért, mint ahogyan tették Nicklas Bendtnernél. A szurkolók és a szakértők gyakran hangoztatják, hogy bárki jobb lenne a senkinél, azonban a 24 éves támadó példája a bizonyíték arra, hogy ez nem igaz.

A fenti véleményt pedig nem csupán a pályán kívül extravagáns életet élő dán torinói vergődése támasztja alá. Ne feledjük, hogy arról a játékosról van szó, akit a borzasztóan gyenge szereplése miatt saját csapattársa, Emmanuel Adebayor leteremtett, miután a togóinak pályára kellett lépnie egy olyan kupameccsen, ami eredetileg kimaradt volna számára, ám látva a dán borzasztó teljesítményét Arséne Wengernek nem volt más opciója, mint pályára küldeni a togóit. Nicklas Bendtner számtalanszor bizonyította, hogy sajnos játéktudása rendkívül alulmarad önértékelésén, torinói leigazolása pedig tulajdonképpen nem volt más, mint Marco Borriello öt hónapos torinói tartózkodásának az újrajátszása.

A sérült dán válogatott minden bizonnyal az elkövetkező három hónap jelentős részét az Arsenal orvosainak a gondos felügyelete alatt fogja tölteni, hogy minél hamarabb visszanyerje erőnlétét, azonban ha a Juventusnál a vezetők rendelkeznek még némi rációval, akkor tenni fognak azért, hogy a dán játékos Londonban is maradjon. A torinóiaknak elővásárlási joguk van június végén a csatárra, viszont minden bizonnyal nincs a Földön olyan épeszű ember, aki megfelelő indokkal tudna szolgálni ennek a szerződési kitételnek az érvényesítésére. A nevetséges döntést, amelynek az abszurditását még a döntéshozó is belátta, minél előbb semmissé kell tenni.

Kris Voakes cikke nyomán.