Nagy rangadót rendeztek tegnap Milánóban, az AC Milan fogadta a bajnoki éllovas Juventust, amire hetedhét országból özönlöttek az emberek. Azonban mindenkinek csalódnia kellett, hiszen egy nem túl magas minőségű mérkőzésen a vörösök alibifocit mutatva verték meg a még alibibb focit játszó Juvét. Mondhatni a kis gonosz ördög jól tomporon rúgta az ágaskodó zebrát.

Modoros nyilatkozatok után vette kezdetét az idei első Milan-Juve, ahol a hazaiak vehemensen estek neki a vendégeknek. Robinho tűnt a legaktívabbnak, aki már az első negyedórában is gólt rúgatott volna Boatenggel, ha Buffon nem véd hatalmasat. A 31. percben szintén a brazil került a középpontba, amikor is Nocerino Isla oldalára fejelt egy labdát a Juve tizenhatosán belül, amit Rizzoli bíró természetesen kezezésnek látott és befújta a büntetőt. A tisztánlátás kedvéért elfogultság nélkül megjegyezzük, egyértelmű, hogy nem történt szabálytalanság, amit Allegri is elismert a mérkőzés után. Persze ezzel együtt, ha Isla úgy ugrik fel fejelni, hogy a karjait úgy széttárja, mint aki most tanul repülni, akkor ne csodálkozzunk, hogy ezzel okot ad a bírónak a hibázásra.

A tizenegyest Robinho bevágta, pedig Buffon jócskán beleért, nem sok kellett volna a hárításhoz. 1-0 Isla ettől eltekintve, finoman fogalmazva sem futotta élete mérkőzését. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a helyére beálló Padoin is üdítő színfoltnak tűnt. Egyébként nem csak a chilei, hanem a komplett csapat értékelhetetlen teljesítményt nyújtott elvesztett párharcokkal és eladott labdákkal fűszerezve.

A második félidő is hasonlóan kezdődött: a Juve indiszponáltságáról tanulmányt lehetett volna írni. Még a mindig magabiztos Buffon is olyan kapitális hibát vétett, hogy csak centiken -és Barzaglin- múlt, hogy El Shaarawy nem gyalogolt be kapuba a labdával. Alessio megpróbált belenyúlni a meccsbe, bár érthetetlen, hogy miért pont Padoint hozta be, bár Islánál tegnap bárki jobb volt. Emellett Giovinco is váltotta Quagliarellát, ami utóbbinak a kamerák tanúsága szerint nem igazán tetszett. Viszont a kopasz játékos legalább csinált valamit, mert a Bianconeri három helyzetéből egyet ő jegyzett, viszont abból sem lett gól. Mellette még Vucinic is próbálkozhatott, de hasonlóan kevés siker koronázta lehetőségeit. Még akkor sem sikerült betalálnia, amikor Amelia kapus már verve volt, mert ekkor a fiatal Constant ért oda a gólvonalra és tessékelte ki a labdát a kapu torkából.

A Milan lehozta a mérkőzést egy kamugólos előnnyel, a Juve önmaga árnyéka volt, a milánói tömeg őrjöngött, Allegri pedig önelégült arccal nyugtázta, hogy ugyan nem lőttek jogos gólt, de legalább nyertek. Természetesen a Juve abszolút nem érdemelt volna három pontot, mert lélektelenül, pontatlanul játszott, de ennek ellenére nem mondjuk azt, hogy igazságos eredmény született. Ugyan hiba lenne az Öreg Hölgy hullámvölgyéről beszélni, de roppant idegesítő a San Siroban ilyen vereséget szenvedni. Lehet, hogy tudatos stratégiai döntés eredménye, hogy Conte beáldoz néhány mérkőzést a fontosabbak oltárán?