Fogadjátok örömmel legújabb "vendégblogger" témájú posztunkat, akinek a szerzője nem más, mint Puzsér Róbert. Róla szinte az egész ország tudja, hogy "zebra", emellett határozott véleménye van a dolgokról. Ez a két jellemző pedig elég volt nekünk, hogy megkeressük és megkérdezzük őt arról hogyan is látja a közeljövőt a Juve háza táján. 

Olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy vajon mire lesz képes a csapat a Bajnokok Ligája főtábláján sikeredzője nélkül? Tényleg kudarc, hogy nem sikerült "topcsatárt" igazolni, ahogyan azt többen is várták? Sikerül megvédeni a címet, esetleg olyan magasságokba menetel a csapat a BL-ben, amelyet senki sem vár?

Róbert pedig örömmel osztotta meg nézeteit velünk. Ez nem máshonnan összeollózott nyilatkozat, hanem kizárólag a Juventus FC blog számára készült! Fogadjátok szeretettel, Róbertnek pedig ezúton is köszönjük!

(a képek nagyíthatók)

"A klub végre nagyon jó úton halad, a fejlődés szemmel látható és folyamatos. Ott vagyunk, ahol a helyünk: a dicsőség ösvényén. Végre mindenki abban a pozícióban van, amely számára megfelelő, az elnöktől az edzőn át egészen a balszélsőig. A válságos évek után identitásképző tényező, hogy egy Agnelli ül az elnöki székben, Conte még a lelátón is többet ér, mint Del Neri a kispadon, Asamoah pedig röviden szólva: fergeteges. Húsz év után Olszországnak újra veretlen bajnokcsapata van, és ez ezúttal nem a Milan, hanem a Juventus. A csodálatos stadionunkkal (amelyet már volt szerencsém személyesen is meglátogatni) egész Olaszország számára példát és tempót diktálunk, ugyanezt tesszük a korszerű és dinamikus klubmodellünkkel valamint a fiatal, elképesztően sokat futó, technikás de egyben szívós, letörhetetlen morálú csapatunkkal.

Helyesnek tartom, hogy a klub nem száll be abba a minden ésszerűséget nélkülöző átigazolási és bérhajszába, amely az európai futballt az arab sejkek meg a ruszki olajszőkítők megjelenésével legújabban jellemzi. A Juventus nem Milan, hogy Rivaldo üljön a padon és Ronaldinho helyére Robinho érkezzen, egy ilyen csapat számomra azonosulhatatlan lenne, túl azon, hogy ki nem állhatom a Milant. A mindenkori Juventus tökéletes célpontja a védekezésben és támadásban egyaránt kiváló, elnyűhetetlen Vidal, a csupaszív, három és fél tüdejű Lichtsteiner vagy a senki által nem várt klasszisteljesítményt nyújtó, betonbiztos Barzagli. Soha nem akarok olyan kapzsi és a klubhoz kötődni képtelen, arcoskodó, fizetésvadász zsoldosokat zebramezben látni, amilyen például Maicon. A Juventus számára nem lehet pusztán a győzelem a cél, mint a milliárdokat szóró milánói kluboknál. A Juventus számára a győzelem az alap, a cél a folyamatosan megőrzendő és a jövőnek átörökítendő identitás. Fiatalnak és ambíciózusnak lenni, vért izzadni a zebramezért, megszolgálni az edző bizalmát, máról holnapra jobbá válni és kitüntetni a szurkolókat a győzelemmel: ez a Spirito Juve. A pálya csúcsán lévő világsztárokat igazolni kilóra, elhozni a Special One-t a kispadra, díszzsebkendőnek lenni a felkapaszkodott, gazember miniszterelnök felső zsebében, máról holnapra gazdagabbá válni és kitüntetni a tulajdonost az eurómilliókon váltott győzelemmel: ez Milánó világa.

Ami a "sztárcsatár" személyét illeti, nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy huszonöt gólos csatár jelenti jelenleg számunkra a siker garanciáját. A '95-'96-os idényben a bajnokságban Ravanelli tizenkét gólig jutott, Vialli tizenegy gólig, Del Piero hatig, aztán mégis egész jó szezont futottunk, a bajnoki ezüst mellé megnyertük a Bajnokok Ligáját. A következő idényben bajnokok lettünk és BL-döntőt játszottunk, Del Piero, Vieri és Amoruso egyaránt nyolc gólt lőttek a Serie A-ban, Boksics háromig jutott. Ha Giovincónak és Vucinicnek kijön a lépés, ketten szórhatnak a bajnokságban huszonöt gólt, az bőven elég lehet a csapatnak, a többit Vidalra, Marchisióra, a két szélsőre meg a cserékre rá lehet bízni. Egy sérülékeny, huszonkilenc éves, jövőre lejáró szerződésű Van Persie megvásárlása harmincmillió euróért rettentő kockázatos lépés, főleg úgy, hogy utána egy évi nyolc-tízmillióról szóló szerződést kell eléraknunk. Egyrészt milánói tempó lenne, másrészt egyre kevésbé hiszek a befejezőcsatárokban, akik a mezőnyjátékból nem vagy csak alig tudják kivenni a részüket. Az európai klubfutball aktuális tendenciája az, hogy luxus csak góllövésre tartani egy játékost, mindenki csatár, mindenki középpályás és mindenki védő (a la Barcelona).

Készítsen elő Giovinco és fejezzen be Vucinic, majd tíz perc múlva cseréljenek szerepet (hisz mindketten jók mindkettőben), és ne egy Llorente vagy Dzeko-szerű torony várja elöl a zsugát! A vierik, inzaghik, trezeguet-k ideje lassan lejár. Szerintem, aki nekünk kelleni fog, az Jovetic, nagy kár, hogy a viszonyunk a violákkal Baggio megszerzése óta momentán a legrosszabb. Ha nincs megfelelő üzleti lehetőség a piacon, akkor nem kell üzletet kötni, ez is fontos képesség, jobb döntés megspórolni, befektetni és megkamatoztatni ötvenmillió eurót, mint elkölteni két (rossz mentalitású, brazil) játékosra,  ahogy azt Secco tette. Abból még soha nem származott tragédia, ha egy futballklub nem szórt el húszmillió eurót.

Ez nem kudarc, elköltjük majd télen okosan, vagy hozzácsapjuk a jövő évi kerethez és megszerezzük belőle a csapat számára megfelelő játékost. Az én számomra nem az a csalódás, hogy nem érkezett "top támadó" a csatársorba, hanem az lett volna az, ha Lichtsteinert, a csapat jobb oldali hajtóművét eladjuk a PSG-nek, meggyengítve ezzel egy olyan posztot, ahol erősödni már aligha tudunk. Egy ilyen lépés ellentmondott volna a folyamatos építkezés politikájának, hál' Istennek nem is került rá sor.

Conte eltiltása természetesen nehézség a Juventus számára, de semmiképp sem csapás. Carrera megfelelő avatárnak tűnik, emellett pedig mindössze egyetlen idényről van szó. Bizonyos hátrányt nyilván jelent, de a bajnokság megnyerése így is reális elvárás lehet, a Bajnokok Ligáját pedig az én véleményem szerint nem most kell megnyernie a csapatnak, hanem a következő öt év valamelyikében. A legfontosabb, hogy Conte (akit nem csupán elsőrangú szakembernek, de valóságos futballforradalmárnak tartok) érezze, hogy az Agnelli-klán és a Juventus családja teljes tekintélyével és támogatásával mellette áll.

Éljünk azzal a bizarr versenyelőnnyel, melyet a calciopoli jelentett a csapat számára: a másodosztályba való visszasorolás révén mi már átestünk azon a szükségszerű fiatalításon és klubmodell-modernizáláson, aminek a milánói hullarablók épp most tartanak a kellős közepén. A következő évek perspektívái határozottan zebracsíkosnak mutatkoznak. Sikerekben gazdag idényt kívánok mindnyájunknak! Forza Juve!"