A Lazio szombat esti, magabiztos legyőzésével a Juventus újabb lépést tett afelé, hogy a Scudetto esélyesei között lehessen emlegetni.

Simone Pepe győztes gólja mellett a Bianconeri számos helyzetet alakított ki, és bár a Lazio is vezetett veszélyes támadásokat, a Juventus végig kézben tartotta a mérkőzést.

A torinóiak ismét bemutatták elszánt, szervezett és energikus játékukat, a Lazio ennek köszönhetően pedig sokszor csak előreívelésekkel próbálkozhatott.

Az egyik leginkább szembeötlő dolog a Bianconerivel kapcsolatban a csapategység. Bár Conte támadó felfogású taktikája erős kritikákat váltott ki az előszezoni felkészülés során, a játékosok alkalmazkodási képessége és hozzáállása döntőnek bizonyult a fontos mérkőzéseken.

Ez jól látható volt, amikor Andrea Pirlo a pálya mindkét oldalán feltűnt, vagy amikor Pepe és Vidal a belső középpálya és a szélső védelem feladatát is ellátva besegített Lichtsteinernek és Chiellininek.

Conte sikerei azonban nemcsak a formációnak, a taktikai kombinációknak, a játékosok helyezkedésének és pozícióváltásainak köszönhetőek, hanem a folyamatos letámadásnak és labdabirtoklásnak is.

Ha a Juventus elveszíti a labdát, az nem tart sokáig. A Bianconeri jelenleg a labdát legtöbbet birtokló csapatnak számít Olaszországban, de Európa elitligái között is a negyedik helyen áll.

A Lazio szombat esti, magabiztos legyőzésével a Juventus újabb lépést tett afelé, hogy a Scudetto esélyesei között lehessen emlegetni.

Simone Pepe győztes gólja mellett a Bianconeri számos helyzetet alakított ki, és bár a Lazio is vezetett veszélyes támadásokat, a Juventus végig kézben tartotta a mérkőzést.

A torinóiak ismét bemutatták elszánt, szervezett és energikus játékukat, a Lazio ennek köszönhetően pedig sokszor csak előreívelésekkel próbálkozhatott.

Az egyik leginkább szembeötlő dolog a Bianconerivel kapcsolatban a csapategység. Bár Conte támadó felfogású taktikája erős kritikákat váltott ki az előszezoni felkészülés során, a játékosok alkalmazkodási képessége és hozzáállása döntőnek bizonyult a fontos mérkőzéseken.

Ez jól látható volt, amikor Andrea Pirlo a pálya mindkét oldalán feltűnt, vagy amikor Pepe és Vidal a belső középpálya és a szélső védelem feladatát is ellátva besegített Lichtsteinernek és Chiellininek.

Conte sikerei azonban nemcsak a formációnak, a taktikai kombinációknak, a játékosok helyezkedésének és pozícióváltásainak köszönhetőek, hanem a folyamatos letámadásnak és labdabirtoklásnak is.

Ha a Juventus elveszíti a labdát, az nem tart sokáig. A Bianconeri jelenleg a labdát legtöbbet birtokló csapatnak számít Olaszországban, de Európa elitligái között is a negyedik helyen áll.

A Juventus játékában egyre inkább megfigyelhető, hogy az ellenfél mérkőzés végére elfáradó csapatrészeire fejt ki nyomást, ezáltal is növelve esélyeit a gólszerzésre.

Szombaton, a Lazio elleni mérkőzésen, az utolsó 20 percben, amikor a rómaiaknak folyamatosan támadniuk kellett volna, mindössze egy gólveszélyes helyzetet tudtak kialakítani. Ez nem azért történt, mert a Bianconeri védelme olyan friss lett volna, hanem mert Pepe, Vidal, Marchisio és Matri folyamatosan zavarta az ellenfelet, és igyekezett megtartani a labdákat.

Hernanes és Klose kitűnő teljesítményével sokszor meg tudta zavarni a Juventust, de a torinóiak egységesebbnek mutatkoztak, a játékosok mindenütt kisegítették egymást. Ez a különbség aközött, ha egy csapat jó szezont fut, vagy ha bajnoki esélyes.

A tavalyi idényhez viszonyítva a Juventus hat ponttal többet gyűjtött, öt hellyel előrébb helyezkedik el, és még mindig veretlen. Conte irányításával a gólkülönbség is szebben mutat: a csapat öt góllal kevesebbet kapott, mint tavaly.

A Juventus egy mérkőzéssel kevesebbet játszott, egy ponttal vezeti a tabellát, Conte mégsem akar a Scudettoról beszélni.

Ha a csapat szombati teljesítményét és pozícióját összehasonlítjuk a vasárnap pályára lépő többi riválissal, és azt nézzük, hogy a ma esti ellenfél, a Napoli kilenc pont lemaradással áll a Juventus mögött, akkor egyre inkább elkerülhetetlen, hogy a Bianconerit is a Scudetto esélyesei között emlegessük.

Conte realizmusa, és visszafogottsága a 2009/10-es, és 2010/11-es idények tükrében persze érthető, hiszen a csapat akkor is viszonylag erősen kezdte az idényt, majd jelentősen visszaesve mindössze a tabella hetedik helyén zárt.

Sőt, a tavalyi szezonban a Juventus a téli szünet előtt egy héttel még a második pozíciót foglalta el, majd következett az összeomlás, és a csapat a hátralévő mérkőzések kétharmadát képtelen volt megnyerni.

Ezért is jó, ha Conte és a csapat egyelőre megmarad a realizmus talaján. Bár a Juventus számos fontos mérkőzést megnyert, ugyanilyen fontos, hogy képtelen volt legyőzni a Genoát, a Bolognát, a Chievót, és a Cataniát.

A Juventus igazi bajnoki esélyeiről a ma esti, Napoli elleni, majd nemsoká a Roma elleni derbik alapján már pontosabb képet kaphatunk, de a Cesena és Novara elleni hazai mérkőzések is meghatározóak lesznek.

A Napoli bajnoki esélyeinek eddigi legnagyobb hátráltatói pont a kis csapatok voltak. Az Atalanta elleni, 94. percben szerzett egyenlítő találat utáni öröm alapján nagyon jól látszott, mennyire bíztak az egyenlítésben a nápolyiak.

Walter Mazzarri csapatának hosszú utat kell még megtennie a bajnokságban, és a jelenlegi hátrány nagy nyomást helyezhet a házigazdákra az esti mérkőzésen.