1972. június 23-án született Marseilleben. Szülei algériai származásúak, 1953-ban költöztek Franciaországba, Zizou volt a negyedik gyermekük, 3 fiú és egy lánytestvére van.

Gyerekkorában a foci mellett cselgáncsozott is, de végül a labdarúgást választotta.

Első egyesülete a Castellane volt, majd egy háromnapos válogatón figyelt fel rá az AS Cannes játékos megfigyelője, és átköltözött a filmfesztivál városába.

"Marseille Casellane nevű negyedében nőttem fel, ami meglehetősen durva környék. A családom még mindig ott él. Elég sok áldozatot hoztak azért, hogy én futballista lehessek, mert az édesapám munkanélküli volt, és nem vetett fel bennünket a pénz. Engem is csak a labdarúgás tartott távol a balhéktól. Aztán 14 évesen Cannes-ba kerültem, ahol egy, a klub által kiválasztott családnál laktam. A szüleimet egy hónapban csak egyszer látogathattam meg."

Még tizennyolcadik születésnapja előtt, 1989. május 20-án a Nantes ellen mutatkozott be a francia első osztályban. Az 1990/91-es szezonban lett igazán stabil kezdő játékos, és első gólját is abban az évadban szerezte. Négy év alatt 61 mérkőzésen 6 gólt szerzett az első osztályban.

1972. június 23-án született Marseilleben. Szülei algériai származásúak, 1953-ban költöztek Franciaországba, Zizou volt a negyedik gyermekük, 3 fiú és egy lánytestvére van.

Gyerekkorában a foci mellett cselgáncsozott is, de végül a labdarúgást választotta.

Első egyesülete a Castellane volt, majd egy háromnapos válogatón figyelt fel rá az AS Cannes játékos megfigyelője, és átköltözött a filmfesztivál városába.

"Marseille Casellane nevű negyedében nőttem fel, ami meglehetősen durva környék. A családom még mindig ott él. Elég sok áldozatot hoztak azért, hogy én futballista lehessek, mert az édesapám munkanélküli volt, és nem vetett fel bennünket a pénz. Engem is csak a labdarúgás tartott távol a balhéktól. Aztán 14 évesen Cannes-ba kerültem, ahol egy, a klub által kiválasztott családnál laktam. A szüleimet egy hónapban csak egyszer látogathattam meg."

Még tizennyolcadik születésnapja előtt, 1989. május 20-án a Nantes ellen mutatkozott be a francia első osztályban. Az 1990/91-es szezonban lett igazán stabil kezdő játékos, és első gólját is abban az évadban szerezte. Négy év alatt 61 mérkőzésen 6 gólt szerzett az első osztályban.

Cannes-ban ismerkedett meg a spanyol származású Veronique-kal, aki táncosnő-balerinaként dolgozott, mielőtt feleségül ment Zidane-hoz, négy fiuk született, Enzo, Lucas, Théo és Elyaz.

1992-ben igazolt a Bordeaux-ba, ahol az első idényében 10 gólt szerzett. Négy évet töltött a Girondins-nál, 139 mérkőzésen 28 gólt lőtt, legnagyobb sikerük az 1996-os UEFA Kupa menetelés, de a döntőben a Bayern Münchentől kikaptak 2-0-ra.

A francia válogatottban 1994. augusztus 17-én két góllal debütált a csehek ellen, és azonnal állandó kezdőjátékossá vált a csapatban.

1996 nyarán, a nem túl jól sikerült Európa-bajnokság után Juventus játékosa lett. Öt év alatt 151 mérkőzésen 24 gólt szerzett, kétszer nyert Scudettót, Olasz Szuperkupát, Világkupát és Európai Szuperkupát, valamint szerepelt két elveszített BL döntőben, ami a legfájóbb emléke a torinói évekből.

Zidane-nak megadatott a 1996-os Világkupán - amit Del Piero góljával a Juve nyert 1-0-ra -, hogy gyerekkori példaképe, az uruguayi Enzo Francescoli ellen játszhasson. A mérkőzés után mezt cserétek, amit sokáig alvásra használt a francia.

Az 1997/98-as évadban remekül játszott a Juventusban, csapata és saját teljesítményét csak az árnyékolta be, hogy elveszítették a Reallal szemben a BL döntőt.

A VB-n is remekelt, bár a szaudiak ellen kiállították, és két mérkőzésre szóló eltiltást kapott, de a döntőn két gólt fejelt a braziloknak, amivel győzelemhez segítette csapatát.

Az év végén pedig megkapta a France Football aranylabdáját, és ezzel Omar Sivori (1961), Paolo Rossi (1982), Michel Platini (1983, 1984, 1985), és Roberto Baggio (1993) után Zidane volt az ötödik Juve játékos, aki aranylabdát kapott.

Zidane az aranylabda átvétele után a következőket nyilatkozta:

"Nagyon boldog vagyok, hogy olyan francia óriások örökébe léphettem, mint Raymond Kopa, Michel Platini és Jean-Pierre Papin. Azt hiszem, nálam már csak a családom tagjai büszkébbek, és természetesen nekik ajánlom ezt a díjat."

Marcello Lippi a következő képen kommentálta az eseményeket:

"Nem lepett meg, hogy Zizou-t választották az újságírók, hiszen amit a Juventusban és a francia válogatottban is nyújtott ebben az évben az magáért beszél. A tökéletes futballista receptjét az ő adottságaiból lehetne leírni. Valahogy így: vegyél egy artistát, tedd hozzá egy rögbi játékos fizikumát, ruházd fel egy légtornász egyensúlyérzékével, és add neki a szívsebész precizitását, s akkor valószínűleg megkapod Zinedine Zidane-t!"

"De amikor idekerült Torinóba, még nem rendelkezett mindezekkel a tulajdonságokkal, azokat a Juventusban fejlesztette tökélyre, s ehhez mindenkori csapattársainak a megértése is kellett. Az viszont, hogy sikerült megértetnie magát, az megint az ő markáns egyéniségének az érdeme. S ha egyenletesebben tudná adni a 90 percek alatt önmagát, akkor a világ mindenkori legjobbja közé sorolnám."

Az 1999/2000-es évad nem sikerül valami fényesre Zizou-nak, a bajnokságban másodikak lettek, míg az UEFA Kupában a negyeddöntőben búcsúztatta a Zebrákat a nem túl acélos Celta Vigo. Az EB-n viszont meneteltek a franciák a döntőig, ahol az olaszokat győzték le a hosszabbításban.

Visszatérve a Juvéba a nyári szabadságról folytatódott rossz sorozata, igaz indultak a BL-ben, de a csoportból már nem sikerült továbbjutni, köszönhetően Zidane kiállításainak.

Az utolsó fordulót követően a Panathinaikostól elszenvedett 3-1-es vereség után a torinói repülőtéren a Juve szurkolók megtámadták a csapatot, a rendőröknek kellet lefékezni a feldühödött tömeget.

Elsősorban az idegenlégiósokat hibáztatták, mivel az ezt megelőző mérkőzésen Zidane-t és Davidsot, míg Athénban Van der Sart és Kovacevicet is kiállították. A Juventus nem jutott tovább a csoportkörből, mert a külföldi sztárok idegei felmondták a szolgálatot, mikor a legnagyobb szükség lett volna rájuk.

Kritikák sorait zúdították rá, felrótták neki, hogy a válogatottban sokkal jobb teljesítményt nyújt, mint klubcsapatában. Év végén mégis megválasztották a FIFA szavazáson a szövetségi kapitányok az év játékosának immáron másodszor, 1998 után.

Folyt. köv...