A zonalmarking.net nyomán egy rövid összefoglaló következik a Juventus-Milan mérkőzés taktikai aspektusából.
Delneri négy helyen változtatott a legutóbbi kezdő kereten: Buffont, Traorét, Tonit és Sörensent is a kezdőbe jelölte, miközben a felállás a szokásos 4-4-2 maradt.
Allegrinek nélkülöznie kellett Patot, így Cassano kezdett Zlatan Ibrahimovic mellett, Kevin-Prince Boatenggel a trequartista szerepben. A felállás a Milántól megszokott 4-3-1-2 volt.
A Serie A-ban ebben a szezonban a legtöbb mérkőzés lassú, óvatos és védekező típusú volt, így meglepetést jelentett a kezdetektől fogva nyílt játék-, azonban ez nem párosult szórakoztató futballal. Egyik fél sem játszott jól a pálya utolsó harmadában, így a nagy helyzetek elmaradtak.
Melo-Boateng párharc
Milan a szokásos problémájával szembesült, ha a trequartistát szoros emberfogással leveszik a pályáról, akkor kiesik a játékból az, akinek a csatárokat kellene kiszolgálnia. Így a csapatrészek szétszakadnak és a támadók labda nélkül felőrlődnek a védelem tengelyében. Felipe Melo e tekintetben jó munkát végzett, kikapcsolta Boatenget a játékból, akit a félidőben le is cserélt edzője. A trequartista kikapcsolásával a Milán támadásban lassú és körülményes volt. Ennek és Chiellini követő emberfogásának volt köszönhető az is, hogy Ibrahimovicsnak nem volt meghatározó szerepe a mérkőzésen.
A dominó effektus
Mivel Melonak Boateng kikapcsolása volt a feladata ezért Marchisio egyedül maradt a középpálya tengelyében. Gyakran 1 a 3 elleni szituáció alakult ki a Juventus kárára. Ezen létszámhátrány kiegyenlítésére a Juve szélsői gyakran befelé húzódtak, amivel viszont a csapat elvesztette a támadó potenciálját, mivel a 4-4-2 lényege, az erőteljes szélsőjáték és a pálya teljes szélességének kihasználása ezzel nem tudott megvalósulni. Mivel a Juve szélsői behúzódtak, ezzel terület nyílt mindkét csapat szélső hátvédjeinek a felfutásokhoz.
Egyik csapatban sem volt megfelelő minőségű technikás játékos, aki képes lett volna ezt a feladatot ellátni. A Juve részéről Sörensennek a szélre húzódó Cassanoval akadt gondja, míg Traorénak a beadásokkal. Ezzel teljessé is vált a dominóhatás, Matri és Toni is csak szenvedtek labda nélkül, fejjátékukat nem sikerült kihasználni. A Milan védői létszámfölényben voltak velük szemben és van Bommel is hatékonyan takarított a védősor előtt, sokszor szabálytalanságokkal tördelve a Juve játékát. A szezon elején a Juventus új csillagának tekintett Krasic sajnos beleszürkült a mezőnybe, félő hogy elveszti lelkesedését és Diego sorsára fog jutni.
Második félidő
Az egyetlen változás a szünet után a Boateng-Robinho csere volt, ami lendületet vitt a Milan játékába, gördülékenyebbek lettek ezután a támadásaik. Habár a játék képe egészében véve nem változott, mégis Gattuso meglepetésre megszerezte a vezetést és az addig látottak alapján nagy volt a valószínűsége, hogy ezzel a Milan győzelmet arat. A későbbi cserék nem befolyásolták a játékot Del Piero és Iaquinta sem tudott többet hozzátenni a játékhoz, mint a Juve kezdő csatárai. Továbbra is a Milannál volt többet a labda és a vezetés birtokában könnyen megtartották az irányítást.
Összefoglalva
Elég kiábrándító, rangadóhoz méltatlan játék folyt. A Milan a középpályán, míg a Juve a védelemben alakított ki létszámfölényt, ám egyik csapat sem tudta ezt kihasználni. A szélső hátvéd posztokon egyik csapat sem rendelkezett minőségi játékossal, holott mind a 4-3-1-2, mind a 4-4-2 taktikában fontos szerepük lenne a támadások segítésében. Delneri 4-4-2-je ezenkívül túlságosan kiszámítható, a középpálya uralásával könnyű semlegesíteni. Az utolsó 11 mérkőzésből 7-et elvesztett a Juve, nyilvánvaló, hogy taktikai módosításra lenne szükség.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.