Az 1997-98-as évad volt a Juventus centenáriumi szezonja, mivel a klubot 1897. november 1.-én alapították, a cél pedig a bajnokság megnyerése volt.

Ez cseppet sem tűnt egyszerűnek, mivel az Inter jól erősített a nyáron, teletűzdelték a csapatot külföldiekkel, és megvették a világ egyik legjobb csatárát, Ronaldot.

A Bettega, Giraudo, és Moggi által irányított Bianconerik viszont nem hogy erősödtek volna, hanem a nevek alapján gyengültek.

Távozott a válogatott ezredik gólját szerző Vieri az Atlético Madridba, aki a szezon végén gólkirály lett 24 találatával Spanyolországban. Porrini a Rangerst választotta, Attilio Lombardo a Crystal Palace játékosa lett, míg Vladimir Jugović és a sokat sérült Alen Boksić a Lazioba igazoltak, hogy Coppa Italia győzelemre vezessék a rómaiakat.

Az érkező oldalon pedig olyan ismeretlen játékosok álltak, mint a fiatal olasz tehetség Fabio Pecchia (Napoli), az uruguayi csatár Fonseca (Róma), és a hátvéd Birindelli (Empoli).

Az igazán nagy igazolás Filippo Inzaghi volt, aki második A ligás szezonja után gólkirályként érkezett az Atalantából.

A Juve jó gazdasági helyzetben volt, köszönhetően annak az üzletpolitikának, hogy olcsón vásároltak játékosokat, majd szép haszonnal értékesítették őket.

Az 1997-98-as évad volt a Juventus centenáriumi szezonja, mivel a klubot 1897. november 1.-én alapították, a cél pedig a bajnokság megnyerése volt.

Ez cseppet sem tűnt egyszerűnek, mivel az Inter jól erősített a nyáron, teletűzdelték a csapatot külföldiekkel, és megvették a világ egyik legjobb csatárát, Ronaldot.

A Bettega, Giraudo, és Moggi által irányított Bianconerik viszont nem hogy erősödtek volna, hanem a nevek alapján gyengültek.

Távozott a válogatott ezredik gólját szerző Vieri az Atlético Madridba, aki a szezon végén gólkirály lett 24 találatával Spanyolországban. Porrini a Rangerst választotta, Attilio Lombardo a Crystal Palace játékosa lett, míg Vladimir Jugović és a sokat sérült Alen Boksić a Lazioba igazoltak, hogy Coppa Italia győzelemre vezessék a rómaiakat.

Az érkező oldalon pedig olyan ismeretlen játékosok álltak, mint a fiatal olasz tehetség Fabio Pecchia (Napoli), az uruguayi csatár Fonseca (Róma), és a hátvéd Birindelli (Empoli).

Az igazán nagy igazolás Filippo Inzaghi volt, aki második A ligás szezonja után gólkirályként érkezett az Atalantából.

A Juve jó gazdasági helyzetben volt, köszönhetően annak az üzletpolitikának, hogy olcsón vásároltak játékosokat, majd szép haszonnal értékesítették őket.

Erre azért volt szükség, mert a '90-es évek elején nehéz gazdasági helyzetben volt a FIAT, csak bankok segítségével tudtak talpon maradni, ezért a Juve rá volt kényszerülve, hogy önfenntartó legyen. Ezt csak úgy tudták elérni, hogy szezon végén kiárulták az igazán nagy értékű játékosokat.

A szponzorokkal rövidtávú szerződéseket kötöttek, a főszponzor Sony-nak is az idény végén lejárt a két éves szerződése, amit nem hosszabbítottak meg, mert érkezett jobb ajánlat.

Egy szponzor volt, aki mellett 1979 óta kiálltak a piemontiak, és az nem más, mint a Kappa. A torinói székhelyű sportszergyártó céghez talán azért is ragaszkodtak, mert mégis csak egy városból valóak, és mert a tulajdonos Marco Boglione feleségül vette Gianni Agnelli unokahúgát.

A látszólagos gyengülés ellenére a csapat gerince: Peruzzi, Ferrara, Montero, Torricelli, a csapatkapitány Conte, Di Livio, Deschamps, és Del Piero, valamint a sikeredző Marcello Lippi garanciát jelentettek a sikerre.

Ennek megfelelően a bajnoki rajt jól sikerül, már a hatodik forduló után a második helyen tanyáztak Del Pieróék, az első vereséget a 14. fordulóban szenvedték el az Inter vendégeként, a 17. játéknap után az Atalanta 3-1-es legyőzése után pedig az élre álltak.

A Bajnokok Ligájában az első fordulóban Del Piero 2, Inzaghi, Zidane, és Birindelli góljainak köszönhetően 5-1-re verték a Feyenoordot a torinói közönség előtt.

Aztán következett egy vereség az Old Traffordon a MU ellen, majd oda-vissza verték az FC Kosicét. Az ötödik játéknapon visszavágott a Feyenoord egy 2-0-s győzelemmel.

Az utolsó fordulóban Inzaghi góljával nyertek a Manchester ellen, de ez kevés volt a továbbjutáshoz, mert a D csoport mérkőzésének megfelelő eredménye is szükséges volt a továbbjutáshoz.

Inzaghi így emlékezett vissza a történésekre: „Amikor a kapuba fejeltem a labdát, én azt hittem, hogy a pireuszi meccs 1-1-re áll, és olyan boldog voltam, hogy majd megőrültem. Aztán megláttam Zizout, aki savanyú arccal az eredményjelzőre mutatott. Akkor mondták meg, hogy abban a pillanatban feleslegesnek tűnő gólt szereztem. Három perc  múlva viszont jött a jó hír…”

Érdekesség, hogy a Telek Andrást a soraiban tudó Kosice mindegyik mérkőzését elveszítette, hat mérkőzés alatt 2 gólt tudtak lőni, azt is a Juventusnak, mégpedig a delle Alpiban.

A téli átigazolási időszakban távozott Michele Padovano a Crystal Palace-hoz, míg igazi erősítésként Davids érkezett az AC Milanból, ahonnan gyenge szereplése miatt távozott.

Tavasszal a védelem legfontosabb tagja, Ferrara eltörte a lábát, de a helyettese, Iuliano megfelelően tudta pótolni.

A bajnokságban az Intertől elszenvedett vereség után még egyszer kaptak ki a Bianconerik, mégpedig a 22. fordulóban a Fiorentinától idegenben 3-0-ra.

A 31. fordulóra az Inter elleni mérkőzésre 1 pontra csökkent az előny, így hát következhetett a mindent eldöntő mérkőzés a Stadio della Alpiban.

A feszült hangulatú mérkőzésen a játékvezető, Ceccarini annyit tévedett, hogy talán egy meccsen még játékvezető ennyiszer sosem. Ronaldo 16-oson belüli szabálytalan feltartásáért nem adott büntetőt, ki kellett volna állítania mind a két oldalon 2-2 játékost, és még sok-sok hibát vétett, még az olasz parlamentben is foglalkoztak a mérkőzéssel.

Del Piero gójának köszönhetően sikerült legyőzni az örök riválist, majd a 33. fordulóban eldőlt a bajnoki cím sorsa, a Juve hazai pályán Inzaghi mesterhármasával verte a Bolognát 3-2-re.

Sokak véleménye az volt, hogy a Juve a bíróknak köszönheti a bajnoki címet, így a mérkőzés utáni sajtótájékoztatón Lippi a következőket nyilatkozta:

„Ez a diadal kárpótol azért a sok sz..-ért, amit az elmúlt hetekben csapatomra dobtak.”

A mester ritkán kelt ki magából, így másnap szinte az összes olasz újság foglalkozott a témával.

Gianni Agnelli higgadtabban kezelte az eseményeket:

„Amióta világ a világ, léteznek bírói tévedések, amelyeket el kell fogadnunk, mert részei a futballnak. Láttam én világbajnokságon is kézzel szerzett, és mégis megadott gólt. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy a játékvezetők minden tiszteletet megérdemelnek, nem szabad kételkedünk a jóindulatukban. Azt sem szeretném hallani, hogy ez a scudetto meg van mérgezve: ezt a bajnoki címet megérdemeltük, és remélem, hogy előbb érjük el a harmincadik bajnokságot, mint valamelyik másik együttes a huszadikat.”

A BL-ben az őszi szerencsés továbbjutás után a tavasszal szárnyra kapott az Öreg Hölgy, a negyeddöntőben hazai pályán még csak egy 1-1-es döntetlenre futotta Del Pieróék erejéből, de a visszavágót megnyerték 4-1-re Inzaghi 3, és Isteni Alex góljának köszönhetően.

Az elődöntő odavágóján a Juve – Monaco 4-1-es mérkőzésen a mesterhármas elérő Del Piero átvette a vezetést a BL góllövő listáján, és megelőzte a 17 gólos Litmanent 19. góljával. A negyedik gólt szerző Zidane pedig a Juve 500 nemzetközi gólját lőtte.

A visszavágón ugyan győzött a Monaco 3-2-re, de így bejutott a Juventus sorozatban harmadszor a döntőbe.

A fináléban a Real Madrid 1-0-ra győzött, így nem sikerült megismételni a ’96-os sikert.

A vádak ellenére bizony megérdemelte a Juventus története 25. scudettóját, a bajnokságban a legtöbb gólt Lippi tanítványai szerezték, szám szerint 67-et. Del Piero 21-szer, Inzaghi pedig 18-szor volt eredményes, így ők ketten szerezték a gólok több mint 50%-át.

A védelem is jól helytállt, Peruzzi 28-szor kapitulált, csak az Inter kapott kevesebb gól, összesen 27-et.

Davids hamar beépült a csapatba, Zidane jó formában játszott, és még az sem számított, hogy az elmúlt három évben olyan csatárfenoménoktól váltak meg Moggiék, mint Baggio, Vialli, Ravanelli, vagy mint Vieri.

Hazai pályán 17 mérkőzésen csak két döntetlen született, a többi mérkőzést megnyerték, amit a közönség meg is hálát, mert 100 ezerrel többen mentek ki, mint előző évben.

Idény közben terjengtek a hírek, hogy a sikeredző, Lippi elhagyja az Öreg Hölgyet. Az ügyvezető, Giraudo a következő szavakkal nyugtatta a szurkolókat:

„Nincs ok az aggodalomra, Marcello Lippit nem engedjük el. Tudjuk, hogy hívják őt sokfelé, de a következő idényben is Marcello lesz az edzőnk."

Az Olasz Kupában az elődöntőig meneteltek Lippi fiai, a Brescello, a Lecce, majd a Fiorentina búcsúztatásával jutottak el a döntőt megelőző mérkőzésig. A Lazio viszont megállította a Zebrákat, az első mérkőzésen Torinóban 1-0-ra nyertek a rómaiak, majd a visszavágón 2-2-es döntetlen született, ami a Lazio továbbjutását jelentette.

A bajnokcsapat tagjai:

Kapusok: Angelo Peruzzi, Michelangelo Rampulla, Morgan De Sanctis.

Hátvédek: Gianluca Pessotto, Alessandro Birindelli, Marques T. Dimas, Ciro Ferrara, Mark Iuliano, Paolo Montero, Moreno Torricelli.

Középpályások: Alessio Tacchinardi, Antonio Conte, Didier Deschamps, Angelo Di Livio, Fabio Pecchia, Zinedine Zidane, Edgar Davids.

Csatárok: Nicola Amoruso, Daniel Fonseca, Filippo Inzaghi, Michele Padovano, Alessando Del Piero, Marcelo Zalayeta.

Edző: Marcello Lippi.