Az olasz középpályás Milánótól 46 km-re keletre, az Észak-Olaszországi Cremában született 1975. július 23.-án.

Szülővárosában, az U.S. Pergocrema 1932 csapatában kezdett el futballozni, majd az Atalanta ifjúsági csapataiban nevelkedett. 1992-től tagja volt az U18-as, majd U21-es válogatottnak.

A kék-feketéknél mutatkozott be a Serie A-ban 1993. január 24.-én, az Atalanta – Ancona 2-1-es mérkőzésen. Edzője Marcello Lippi volt.

Két szezont töltött a Bergamoiaknál, mikor is felfigyelt tehetségére Lucano Moggi, aki 1994 nyarán Torinóba csábította. Ezzel valóra vált gyerekkori álma, hogy magára ölthesse a Juventus fekete-fehér mezét.

„Amikor tizenkettő vagy tizenhárom éves voltam, az apám elvitt Torinóba, hogy első alkalommal lássam a kedvenc csapatomat. A Juventus – Sampdoria mérkőzés volt, és még most is emlékszem, a tömegre, a városra, és hogy élőben láttam a bálványaimat.”

Az olasz középpályás Milánótól 46 km-re keletre, az Észak-Olaszországi Cremában született 1975. július 23.-án.

Szülővárosában, az U.S. Pergocrema 1932 csapatában kezdett el futballozni, majd az Atalanta ifjúsági csapataiban nevelkedett. 1992-től tagja volt az U18-as, majd U21-es válogatottnak.

A kék-feketéknél mutatkozott be a Serie A-ban 1993. január 24.-én, az Atalanta – Ancona 2-1-es mérkőzésen. Edzője Marcello Lippi volt.

Két szezont töltött a Bergamoiaknál, mikor is felfigyelt tehetségére Lucano Moggi, aki 1994 nyarán Torinóba csábította. Ezzel valóra vált gyerekkori álma, hogy magára ölthesse a Juventus fekete-fehér mezét.

„Amikor tizenkettő vagy tizenhárom éves voltam, az apám elvitt Torinóba, hogy első alkalommal lássam a kedvenc csapatomat. A Juventus – Sampdoria mérkőzés volt, és még most is emlékszem, a tömegre, a városra, és hogy élőben láttam a bálványaimat.”

Az 1994-95-ös évadban 25 mérkőzésen lépett pályára a Scudettót és Olasz Kupát nyert csapatban. Az elveszített UEFA Kupa döntő első mérkőzésén hátvédként szerepelt, míg a visszavágón nem játszott.

Az 1995-96-os bajnokságban pedig megadatott neki az, ami nagy kedvencének, Michel Palatininek, magasba emelhette a Bajnokok Ligája nagyfülű kupáját.

1995. szeptember 6.-án debütált a Squadra Azzurrában a Szlovének ellen 1-0-ra megnyert mérkőzésen, de Cesare Maldini még elvitte magával az 1996-os spanyolországi U21-es Európa Bajnokságra, amit meg is nyertek.

Az 1996-97-es szezonban ismét megnyerték a bajnokságot, de csak 19 mérkőzésen lépett pályára, míg a BL-ben 11 mérkőzésből 9-en szerepelt a döntőt elvesztő csapatban.

A 18. fordulóban a Juventus – Reggina 3-1-es mérkőzésen megszerezte első bajnoki találatát is. A nemzetközi porondon pedig bezsebelték az Európai Szuperkupát és a Világ Kupát.

A Juventus centenáriumi évében ismét bajnokok lettek, 23-szor szerepelt a csapatban bajnoki mérkőzésen, míg a BL-ben 8-szor bizonyíthatott.

A bajnokságban 1 gólt lőtt, a 26. fordulóban csereként lépett pályára a Parma – Juventus mérkőzésen, és 2-0-s hátrányból sikerült egyenlíteni, a másik gólszerző Inzaghi volt.

1998-99-es évad nem sikerült valami fényesre, trófeái száma nem gyarapodtak, 23-szor lépett pályára a bajnokságban, a BL-ben 8-szor.

Ismét egy gólt szerzett, mégpedig az ominózus Juventus – Parma mérkőzésen, mikor 2-4-re kikapott a Juve, és a találkozót követően lemondott Lippi.

Az új edzőnél, Carlo Acelottinál még stabilabb csapattaggá vált, az 1999-2000-es bajnokságban 30 mérkőzésen lépett pályára.

Az Intertotó Kupa első mérkőzésén az 58. percben szerzett góljával sikerült pontot menteni a nem túl acélos Ceahlaul Platra Neamt ellen idegenben, majd a hazai pályán megrendezett Juventus – Rosztszelmas Rosztov 5-1-es találkozón volt eredményes.

Az UEFA Kupában 7 mérkőzésen játszott, az 5-0-ás Juve – Omonia Nicosia mérkőzésen szerzett gólt.

A 2000-2001-es szezonban 31 bajnoki mérkőzésen 2 gólt szerzett, a BL-ben 5 mérkőzésen lépett pályára.

Az első gólját a 26. fordulóban megrendezett Juve – Inter 3-1-es meccsen, a másodikat az utolsó fordulóban nevelő egyesülete ellen, a 2-1-re megnyert Juventus – Atalanta mérkőzésen lőtte.

2001 nyarán Lippi visszatért a Delle Alpiba, de Tacchinardi továbbra is stabil csapattag maradt, bizonyítja ezt a 28 bajnoki és 10 BL mérkőzése. A szezon végén pedig újra magasba emelhette a Scudettót.

Ismét két gólt sikerült szereznie, a 3. fordulóban ő kezdte meg a gólgyártást a Juve – Chivo 3-2-es mérkőzésen, majd legközelebb a 19. játéknapon megrendezett Atalanta elleni 3-0-ás találkozón volt eredményes.

A 2002-2003-as idényben újra sikerült bezsebelni a bajnoki címet, és újra bevette a Parma kapuját. A 21. fordulóban 2-1-re megnyert idegenbeli mérkőzés 29. percében lőtt gólt, majd 6 játéknappal később a 2-0-ra megnyert Torino elleni mérkőzésen volt eredményes.

A BL-ben is feliratkozott a góllövők közé, a Basel elleni oda- és visszavágón lőtt gólt egyszer-egyszer, a Milan ellen 11-esekkel elveszített döntőben végig a pályán volt.

A 2003-2004-es évadban, a bajnokságban 24, míg a BL-ben 6 mérkőzést játszott, gól egyik sorozatban sem sikerült szereznie.

A következő szezon volt az utolsó Juvés éve, a BL-ben 5 mérkőzésen nem sikerült eredményesnek lenni, csak egy kiállítást sikerült összehoznia a Real ellen a nyolddöntő visszavágóján a 113. percben.

A bajnokságban már csak epizódszerep jutott neki, többnyire csere volt, Capello nem vele, hanem Émersonnal képzelte el a Juve középpályáját.

A 2005-2006-os bajnokságot még a Juvéban kezdte, majd kölcsönadták a Villarealnak, ahol másfél évet töltött, összesen 45 bajnoki mérkőzésen 3 gólt lőtt.

2007-ben visszatért Olaszországba, a másodosztályban szerepló Besciában 36 mérkőzésen 9-szer talált be az ellenfelek hálójába, majd a szezon végén befejezte labdarúgó karrierjét.

Tacchinardi a Juventusban 404 mérkőzésen 15 gólt lőtt, és 15 trófeát gyűjtött, ezzel beírta nevét a Juve történelmébe, amiről a klub meg is fog emlékezni. Az új stadion területén megtalálható lesz majd a hírességek sétánya, amin 50 csillagot helyeznek el, egy-egy volt Juventus játékos nevével. Az egyik csillagon Alessio Tacchinardi neve is olvasható lesz.

Egy gól a Tacchinardi gólok közül:

https://www.youtube.com/watch?v=o1fv68sTfd8