A baszk származású védekező középpályás 1968. október 15-én született Délnyugat-Franciaországban, Bayonne-ban.

Szülővárosában kezdett el focizni, majd felfigyeltek rá a Nantes játékos megfigyelői, és 1983. áprilisában aláírta a szerződését.

A francia bajnokságban 1985. szeptember 27-én mutatkozott be. 1989-ig volt a csapat tagja, 110 mérkőzésen 3 gólt lőtt.

1989 tavaszán lépett először pályára a francia válogatottban Jugoszlávia ellen.

1989-ben az Olympique Marseille-hez igazolt, egy szezon után viszont kölcsönadták a Bordeaux-nak.

1991-ben visszatért a Marseille-hez, akikkel 1992-ben megnyerte a francia bajnokságot, majd 1993-ban a Bajnokok Ligáját.

A baszk származású védekező középpályás 1968. október 15-én született Délnyugat-Franciaországban, Bayonne-ban.

Szülővárosában kezdett el focizni, majd felfigyeltek rá a Nantes játékos megfigyelői, és 1983. áprilisában aláírta a szerződését.

A francia bajnokságban 1985. szeptember 27-én mutatkozott be. 1989-ig volt a csapat tagja, 110 mérkőzésen 3 gólt lőtt.

1989 tavaszán lépett először pályára a francia válogatottban Jugoszlávia ellen.

1989-ben az Olympique Marseille-hez igazolt, egy szezon után viszont kölcsönadták a Bordeaux-nak.

1991-ben visszatért a Marseille-hez, akikkel 1992-ben megnyerte a francia bajnokságot, majd 1993-ban a Bajnokok Ligáját.

1994-ben a Juventus futballistája lett, de a kezdés nem sikerült valami fényesen. Az első idényében csak 17 mérkőzésen tudott pályára lépni, mert Achilles-ín sérülés miatt 6 hónapot kénytelen volt kihagyni, de a csapat jól szerepelt, Scudettót, Olasz Kupát, és Szuperkupát így is megnyerték.

Az 1995/96-os szezontól már kihagyhatatlan játékossá vált, 30 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, ez alatt 2 gólt szerzett.

A Bajnokok Ligájában 8 mérkőzésen volt a csapat tagja, a sorozat végén pedig újra magasba emelhette a kupát.

Az 1996/97-es évadban tovább gyűjtötte az elismeréseket, Európai Szuperkupát, Világkupát, valamint bajnokságot nyert.

Az 1997/98-as szezonban ismét olasz bajnok lett, valamint újra BL döntőt játszott, de ismét vesztesen hagyta el a pályát, úgy, mint 1997-ben.

1998-ban Franciaország rendezte a VB-t, amit Deschamps vezetésével megnyertek a házigazdák.

Az 1998/1999-es bajnokságban gyengén szerepelt a Juventus, a Seria A-ban a hatodik helyre sikerült odaérniük, a BL-ben pedig „csak” az elődöntőig jutottak.

A kiábrándító idény után a már világbajnok középpályás távozott Torinóból, a Chelsea 30 millió frankot fizetett érte.

Egy szezont töltött Londonban, 28 bajnoki mérkőzésen lépett pályára az Angol Kupát megnyerő csapatban.

2000-ben az EB aranyérem is bekerült Deschamps vitrinében, a döntőben az olaszokat győzték le a holland-belga közös rendezésű Európa Bajnokságon.

2000 nyarán hároméves szerződést írt alá a spanyol Valenciával, akikkel ismét BL döntőbe jutott, de nem sikerült megnyernie a harmadik aranyérmét. A szerződését nem töltötte ki, 2001 nyarán befejezte labdarugó pályafutását.

2001 nyarán edzői tapasztalatlansága ellenére az AS Monaco vezetősége rábízta a csapat irányítását, aminek majdnem kiesés lett az eredménye, a 15. helyen végeztek a francia első osztályban.

A következő években mindig a dobogón végeztek, 2004-ben még a BL döntőig is sikerült menetelniük, de kikaptak 3-0-ra a Portótól.

2005. szeptember 19-én a második fordulót követően lemondott az edzői posztról, amit már megelőzött a vezetőséggel való összekülönbözés:

"Őszintén szólva nem hiszem, hogy a fiúkban benne lenne a bajnoki cím megnyerésének esélye. Az igazság az, hogy mi csak egy jó francia csapat vagyunk, nem egy sztáralakulat. A 2004-es BL-döntő után meg akartam tartani Ludovic Giuly-t és Fernando Morientest, de a vezetőség ezt nem tudta végrehajtani, az idén nyáron pedig hiába szerettem volna leigazolni Djibril Cissét vagy Milan Barost, egyikük sem szerződött hozzánk."

2006-ban kizárták a Juventust a Serie A-ból, így a távozó Capello helyére Deschamps-ot szerződtették.

Egy szezont töltött a Zebrák kispadján, a 9 pont levonás ellenére is sikerült visszavezetnie a Bianconerit az első osztályba. Két fordulóval a szezon vége előtt felállt a kispadról, amit már megbánt azóta.

2009-ben visszatért sikerei kezdetének helyszínére, az Olympique Marseille edzője lett, akikkel 17 év után újra a csúcsra ért, megnyerték a bajnokságot.

Michel Paltiniről a következőket nyilatkozta:

"Pályafutásunkban csak annyi a közös vonás, hogy ő is, jómagam is a Juventusban töltöttük időnk egy részét. Ami engem illet, örök hálát érzek iránta, hiszen éppen az ő idejében lettem állandó kerettag a válogatottban."

Palatini egyengette az útját a Juventushoz is:

"Erre azért volt szükség, mert ezelőtt néhány évvel az olaszok megmosolyogtak minket, franciákat, ha a futballtudásunk szóba került. Szerencsére azóta rajtam kívül más honfitársaim is bebizonyították képességeiket a Calcióban, a VB-n pedig ellenük játszhattuk a nyolcaddöntőt. Győzelmünkkel elértük, hogy azóta nem nevetnek rajtunk."