Az elmúlt egy hónap nem Ferrara és nem a Juventus hónapja volt. Sorozatos megalázóbbnál megalázóbb vereségek, és úgy tűnik nincs kiút.

Mikor már a szurkoló azt hinné, hogy ennél lentebb nincs, és ennél már csak jobb lehet, akkor kapunk egy - a korábbiakhoz - hasonló pofont, és a csapat a mélyebbnél is nagyobb mélysége zuhan.

Már sokszor beszéltünk edzőváltásról bejegyzésekben, hozzászólásokban, de ez a mai napig várat magára, és bár - mi Juventus szurkolók - a legtöbben egyetértünk abban, hogy Ferrara jelenleg a leggyengébb láncszem, azonban velem szemben sokan Hiddinket látnák a legszívesebben helyetteseként.

A furcsaság az, hogy amikor Claudio Gentile nevét hozom szóba, úgy érzem, sokan nem tudják, kiről is beszélek. Ez a rövidebb bemutató jellegű bejegyzés éppen azt a célt szolgálja, hogy akik nem ismerik a címben idézett Juve legendát, képet kapjanak arról, hogy miért is nem egy elemű a Ferrara helyére érkező lehetséges edzők listája.

Játékosként

Mindenekelőtt leszögezném, hogy Claudio Gentile egy igazi Juventus legenda, aki a valaha élt legkeményebb védője a klubnak. Ebben talán a jelenlegi edző Ciro Ferrara hasonlít is rá, de sok mindenben - nem meglepő módon - nagy a különbség közöttük.

Következzék néhány szemelvény a játékos pályafutásából.

Visszatérve a régi szép időkbe, amikor még emberfogást használtak a területvédekezés helyett, Ő számított az uralkodónak. Ha pályára lépett egy támadó úgy, hogy Gentile fogta, akkor legfeljebb közepesen játszhatott, de jól semmiképpen sem...

Ez már akkoriban is annyira elfogadott dolog volt, hogy egy aranylabda szavazáson Gentile meg is viccelte Kevin Keegant: "if i was marking you, you wouldn't have won this award!" - mondta, ami a mark ige kétértelműségére épít, hiszen ezzel fejezik ki az angolok az ember fogást és a szavazatot is. Magyarul ez ennek megfelelően nem fordítható le egyértelműen, de valami hasonlót jelent: "Ha én foglak/szavazok rád, nem nyerted volna meg ezt a címet."

Claudio Gentilét bízták meg annó Diego Maradona fogásával is, amiben szintén nem vallott kudarcot, és például az Ő fantasztikus teljesítményének is köszönhető Olaszország '82-es VB címe.

A Juventus színeiben 1973-ban debütált, és összesen 283 mérkőzésen lépett pályára 11 év alatt. Scudettót ez idő alatt 5 alkalommal nyert a csapattal. Az akkori Juventus bővelkedett a jobbnál jobb játékosokban és világbajnokokban. 1982-ben csapattársai voltak: Roberto Bettega, Michel Platini, Zbigniew Boniek, Antonio Cabrini, Claudio Cesare Prandelli, Paolo Rossi, Gaetano Scirea, Dino Zoff, hogy csak a manapság legjobban csengő neveket említsem.

Gentile és Scirea sziklaszilárd belső védő kettőst alkottak. Akkortájt minden bizonnyal a legjobbat a világon.

Gentile mestere volt a kemény és pontos szereléseknek, míg Scirea az elegancia és a pályán látás kiválósága volt, azaz tökéletesen kiegészítették egymást. Többek között ez a különbség a mai Juventus és az akkori Juventus között, hiszen manapság már csak Chiellini hasonlítható ehhez az említett két játékoshoz, Cannavaro és Legrottaglie - az utóbbi fél év alapján - semmiképpen.

A játékos sikerei évszámokban

• Scudetto: 1974-75, 76-77, 77-78, 80-81, 81-82
• Olasz Kupa: 1978-79, 82-83
• UEFA Kupa: 1976-77
• KEK: 1983-84
• Európa Szuperkupa: 1984
• Világbajnoki cím: 1982

Edzőként

Gentile 2000. októberétől 2006. júliusáig irányíthatta az olasz U21-es válogatottat. Ezalatt az idő alatt az olasz szurkolók töbsége megszerette, hiszen a csapattal olyan játékot játszatott, ami a hatékonyságon, eredményességen kívül szemet gyönyörködtető is volt.

2004-ben Európa trónjára ért az utánpótlás válogatottal, míg az az évi Olimpián az elődöntőben attól az argentín válogatottól kapott ki (bronzérmes lett), aminek a soraiban többek között olyan nevek voltak találhatók, mint Carlos Tévez, Mascherano, Saviola, és Ayala. Az olasz csapatban akkor szerepelt például Daniel de Rossi, Chiellini, Gilardino.

A 2004-es siker után egy bukta következett, hiszen a 2006-os Európa Bajnokságon már a csoportkörök után sikerült kiesniük a harmadik helyen. Megjegyzem, hogy akkor a csoportból a későbbi döntőt játszó két csapat jutott tovább, Hollandia és Ukrajna. Ezt követően - a szurkolók bánatára és megdöbbenésére - leváltották az U21 éléről, és helyét Pierluigi Casiraghi vette át.

Emberként

Játékosként viccességéről is híres volt, ám edzőként karizmatikus és kemény, határozott személyiségjegyeiről is ismerik.

Összegzés

Ismeri az olasz futballt, ismeri a Juventus győztes mentalitását, ismeri a klubot, van hat év edzői tapasztalata, edzői stílusa népszerű és tökéletesen beleillik a klub eddigi tradíciójába, szemléletébe, miszerint a kispadra csak olyan ember érkezhet, aki a csapat volt játékosa és/vagy olasz nemzetiségű.

Aki úgy gondolja, hogy felesleges volt róla írnom ennyit, az fontolja meg, hogy a napokban többek között a Corriere dello Sport is felhozta őt, mint Ferrara lehetséges utódját (Hiddink, Zoff, Scolari, Vialli mellett), a La Gazzetta dello Sportban a megkérdezettek többsége Hiddink után Őt látná a legszivesebben a kispadon, valamint egy olasz rádiós interjúban azt nyilatkozta, hogy szívesen elfogadná a Juventus vezetőedzői állását, amennyiben azt felkínálnák neki.