Két hetes szünet után itt a következő, megválaszolásra váró kérdés. Játékszabályok erre.

Nagyon úgy tűnik, nehéz napokat él át a csapat. Csapnivaló eredmények, vádló nyilatkozatok, elégedetlenkedő szurkolók, vérszagra gyűlő újságírók. Mit lehet ilyenkor tenni? 

Mondjuk mosolyogni bele a jövőbe. És hogy ne legyen színlelt a tejbetök vigyor, kell mögé egy kis tartalom is. Igen, ez a legjobb időszak a nosztalgiázásra, feleleveníteni a múlt nagy pillanatait, és erőt meríteni belőlük a jelen nehézségeihez. Mert ugye biztosak vagyunk benne, hogy ragyogó sikerek várnak még a klubra.

Nem is szaporítom tovább a szót, íme a kérdés:

Neked mi volt a legörömtelibb, Juventushoz köthető élményed?

Amit úgy is értek, hogy a legkatartikusabb, amikor legszívesebben a világba kiáltottál volna, hogy 'Tied vagyok, Juventus!'. A legfelemelőbb, amikor elszaladtál volna Torinóba térdre rogyni a játékosok előtt. A legnagyobb pillanat, és itt nem a sikerekre gondolok, hanem az a pillanat, amikor leginkább dagadt a melled. A Juventus-momentum. Kommentben mindjárt ott az enyém, meglátjátok.

Nosztalgiázásra fel!