Új hétvégente jelentkező sorozatot indítunk 'Górcső alatt' főcímmel, ami nevéhez híven kivesézni hivatott az aktuális szezonban szereplő egy-egy játékos, vagy csapatrész szezonbeli teljesítményét.

Leírjuk véleményünket arról, hogy az adott téma alanya mit tett hozzá, illetve mit nem tett hozzá a csapat eddigi teljesítményéhez.

Ebben a hétvégi két részben Felipe Melo teljesítményét szemléljük meg mikroszkóp alatt. A mai napon tőlem, a holnapi nap folyamán írótársamtól olvashatjátok az eddigi szezon néhány tényét, véleményét, kérdését a brazil játékossal kapcsolatban.

Bevezetésképpen kezdjük néhány szárazabb adattal:

Felipe Melo de Carvalho néven született 1983 június 26-án Rio de Janeiro-tól nem messze Volta Redonda-ban.

Futball karrierjének kezdetén 3 brazil klubcsapatban futballozott (Flamengo, Cruzeiro, Gremio).

Európába 2005-ben érkezett, amikor leszerződtette a spanyol Mallorca csapata, ahol a kevés játéklehetőség miatt távozott a szintén spanyol Racing Santanderhez. Két szezont töltött itt, majd 2007 nyarán elfogadta az Almería ajánlatát, ahol egy sikeres szezont húzott le.

2008-ban az olasz Fiorentina 13 millió euróért igazolta le. Debütálása új klubjában a BL harmadik selejtezőkörében a cseh Slavia Praha ellen volt. Első gólját az Atalanta ellen szerezte. 2009-ben a Konföderációs Kupán kiváló játékot mutatva a győztes brazil nemzeti csapat egyik húzóembere volt olyannyira, hogy  Lula (teljes nevén Luiz Inácio Lula da Silva Brazília jelenlegi miniszterelnöke), aki igen elismerően csak a következőt nyilatkozta róla: "Láttam játszani a nemzeti csapatban, úgy gondolom megtaláltuk az új Dungát". Nyilván innen már mindenki ismeri a történetet, hiszen annyian próbálták ideimádkozni a csapathoz akkoriban: Miután Gaetano D'Agostino leigazolása kútba esett Giampaolo Pozzo (az Udinese labdarúgó klub elnöke) túlzott pénzéhsége miatt a Juventus vezérkara egy drágább alternatíva felé fordult, hogy Ferrara elképzeléseinek megfelelő hátravont irányító és védekező feladatkörrel rendelkező játékost igazoljon. Talán a Konföderációs Kupán látottak miatt is végül 2009. június 30-án 25 millió euró ellenében (beleszámítva Marco Marchionni 4,5 milliós vételárát is) Melo a zebrákhoz szerződött.

A felkészülési mérkőzéseken azt hiszem még nem mutatott annyit, amit előzetesen elvártak tőle a szurkolók, de kis pihenés után (a Chievo ellen még nem játszott) az éles mérkőzéseken aztán rendszerint megmutatta egyedülálló képességeit.

Ha a játékos meccs közbeni habitusát kellene néhány szóval jellemeznem, akkor alapvetően a robbanékony, elszánt és a határozott szavak jutnának eszembe. Robbanékonyságát mi sem igazolja jobban, mint számtalan feszült összetűzése a futballpályán. Legutóbb talán a Milan elleni mérkőzésen (Trofeo Berlusconi Kupa, 2009 Augusztus 17.) lehetett látni, amikor a szintén hasonló mentalitással rendelkező Gattuso-val kakaskodtak egy ütközés után:

https://www.youtube.com/watch?v=EKpDdKBEA54

Különc megnyilvánulásai miatt sokszor mosolyogtatja meg az embert. Egyesek ezt pozitívumként, mások negatívumként értékelik. Talán a legismertebb ilyen jelentet a Roma elleni mérkőzésen Diego második gólja után láthattuk, amikor idegbetegnek tűnő fejrázással, kitörő örömmel köszöntötte honfitársa gólját. Erről videó itt. Ezen felül itt egy igazi örömködés Vucinic szerelését követően:

https://www.youtube.com/watch?v=jQvQAsmKSv4

Nem véletlenül választottam Felipe Melo-t témának. Úgy gondolom nemcsak a különc személyisége miatt lehet érdekes nekünk - Juventus szurkolóknak -, hanem mert a jelen szezonban Ő tűnik a csapatunk nemcsak legdrágább, de leghasznosabb igazolásának is.

Lássuk a goal.com eddigi értékeléseit a Livorno elleni mérkőzésig bezárva (a további bajnoki mérkőzéseiről, Bajnokok Ligája mérkőzéseiről, nemzeti karrierjéről holnap írótársam számol be):

Chievo ellen:

nem játszott

Roma ellen:

8.5 - "Dominált a középpályán. Az Ex-Fiorentina ember kimagasló egyéniség, még ha a passzai egy része pontatlan is. A harmadik góllal megkoronázta a debütálását."

Lazio ellen:

7.5 - "A brazil kemény fiú az erő megtestesítője volt a pálya közepén. Összesöprögette az elveszített labdákat, becsúszó szereléseket láthattunk tőle, valamint sok ellentámadásnak Ő volt a kiindulópontja."

Bordeaux ellen:

6.0 - "Fernando és Diarra az idő legnagyobb részében tartotta, de képes volt megtörni néhány veszélyes támadást."

Livorno ellen:

nem játszott.

Átlag:  7.3

Amennyiben azt nézem, hogy a felkészülési szakaszban nem láttam tőle sokkal többet, mint Cristiano Zanetti-től annó, akkor valóban elmondhatom, hogy meglepő látni később milyen keményen, határozottan és jól helyettesíti az előző szezon legjobb védekező középpályását, Mohamed Sissoko-t (persze mind a két játékosnak megvannak a maga erősségei, például Octopusnak hihetelen hosszú csápjai vannak, amikkel látszólag minden nehezen megszerezhető labdát képes elcsenni az ellenféltől, de mélységi indításai és passzai kevésbé sikerülnek, mint a brazilnak). Ezen felül számomra feltűnően sok passza és felfutása volt egyszerre energikus és lendületes. Persze mint minden embernek neki is voltak hibás döntései, hibás passzai, de összess