Mivel a bajnokság félidejéhez érkezett, és a játékosok pihenőre vonultak, a Goal.com egy sorozatban állította össze a legnagyobb olasz csapatok mindenkori legjobb kezdő tizenegyét. Nézzük a minket érdeklő Juventust.

Kapus: Dino Zoff (1972 - 1983): a valaha volt legjobb olasz kapus, és talán ő a világ legjobbja is... bár hamarosan talán Gigi Buffonnak is lesz ehhez néhány szava. Zoff talán arról a legismertebb, hogy 1982-ben, 40 évesen lett világbajnok. A Juventus színeiben 6 bajnoki címet, két Olasz Kupát, és UEFA Kupát nyert. A válogatott mezét pedig 112 alkalommal ölthette magára.

Jobb szélső védő: Lilian Thuram (2001 - 2006): Generációjának talán egyik legjobb védője. A Juventus színeiben 5 bajnoki címet nyert, bár a bundabotrány miatt ebből kettőt később elvettek tőle. A francia válogatott történetében ő a legtöbbször beválogatott játékos, 1998-ban Világbajnokságot, 2000-ben pedig Európa Bajnokságot nyert. A hozzá kapcsolodó egyik legemlékezetesebb pillanat az 1998-as VB elődöntőben, Horvátország ellen szerzett két gólja.

Belső védő: Claudio Gentile (1973 - 1984): Az egyik legkeményebb, legerőszakosabb védő, aki pályára lépett. A csatárok már az ellene való játék gondolatától is tartottak. Az 1982-es VB-n Gentile volt az, aki igen erőszakosan kapcsolta ki Diego Maradonát a játékból, és szintén ő tépte szét Zico mezét a brazilok elleni mérkőzésen, ugyanezen a tornán. A Juventus színeiben hat bajnoki címet szerzett, és egy kultikus hősnek számít a szurkolók között.

Belső védő: Gaetano Scirea (1974 - 1988): Minden kétséget kizáróan a legnagyobb "libero", olyan játékosok mellett, mint Franz Beckenbauer, vagy Franco Baresi. Elegáns, stílusos játékos volt, kitűnő taktikai érzékkel. Ragyogóan hozta fel a labdát, és szolgálta ki a támadókat, ahogyan például az 1982-es Világbajnokság döntőjében, Marco Tardelli második góljánál. A Juventus színeiben gyakorlatilag mindent megnyert, amit meg lehetett, mielőtt 1989-ben egy tragikus autóbalesetben életét vesztette volna.

Bal szélső védő: Antonio Cabrini (1976 - 1989): Cabrini ugyanolyan ismert az 1982-es VB döntőjében, az NSZK ellen kihagyott büntetőjéről, mint fantasztikus játékáról. A Juventusnál 13 évet töltött el, majdnem 450 alkalommal lépett pályára, és gyakorlatilag mindent megnyert, amit csak lehetett. Az olasz válogatottban 73 alkalommal kapott lehetőséget, játszott az 1978-as agentín, az 1982-es spanyol, és az 1986-os mexikói VB-n is.

Középpálya: Marco Tardelli (1975 - 1985): egy újabb Juventus-játékos a világbajnok olasz keretből. Tardelli győzelmi ünneplése az 1982-es Világbajnokság egyik legemlékezetesebb pillanata. A Bianconerinél eltöltött 10 év alatt öt bajnoki címet, BEK-et, UEFA Kupát, és KEK-et is nyert. Az olasz válogatottban 81 alkalommal játszott, és ezalatt 6 gólt szerzett.

Középpálya: Giampiero Boniperti (1946 - 1961): Del Piero előtt Boniperti volt a klub szimbóluma, hiszen ő is teljes karrierjét a Bianconerinél töltötte. A támadó középpályás 40 éven keresztül volt a Juve legeredményesebb játékosa, mielőtt Alessandro Del Piero megelőzte volna. John Charles-szal és Omar Sivorival megállíthatatlan hármast alkottak. Az olasz válogatottban 38 alkalommal játszott, beleértve az 1950-es, és 1954-es Világbajnokságot is.

Középpálya: Michel Platini (1982 - 1987): a legendás francia középpályás értékesítette a  Heyselben megrendezett, rossz emlékű BEK döntőben a győztes büntetőt a Liverpool ellen, 1985-ben. A Juventusnál gólkirály lett, és az év legjobb európai futballistája, 1984-ben pedig, Franciaország színeiben elképesztő eredményes játékkal 5 mérkőzésen 9 gólt szerzett, és Európa Bajnok lett.

Középpálya: Zinedine Zidane (1996 - 2001): Generációjának egyértelmű legjobbja. Zizou honfitársa, Michel Platini ajánlásával érkezett a Juventushoz, ahol szinte azonnal hőssé vált, első két évében két bajnoki címet is szerzett. A Bianconeri ezután kisebb hullámvölgybe került, és Zidane-t 2001-ben eladták a Real Madridnak, akkor rekordnak számító 76 millió euróért. Franciaország színeiben 108 alkalommal lépett pályára, 1998-ban Világbajnok, 2000-ben pedig Európa Bajnok lett. Utolsó mérkőzésen, visszavonulása előtt, a 2006-os VB döntőjében lefejelte Marco Materazzit, amiért kiállították, Franciaország pedig büntetőkkel kikapott Olaszországtól.

Csatár: Roberto Baggio (1990-1995): A megkérdőjelezhetetlen zseni, akit sokan a legjobb olasz játékosnak tartanak (többek között én is...). A Juventus színeiben 201 alkalommal játszott, ezalatt 115 gólt szerzett. 1995-ben távozott, egy bajnoki címet, UEFA Kupát, és Olasz Kupát nyert a Bianconerivel. Olaszország színeiben három VB-n szerepelt, és mindegyiken fantasztikus pillanatokal ajándékozta meg a szurkolókat. Az 1990-es olaszországi VB legszebb gólját szerezte, 1994-ben pedig gyakorlatilag egyedül vezette hazáját a döntőbe, ahol büntetőkkel kikaptak Brazíliától (Baggio is büntetőt hibázott).

Csatár: John Charles (1957 - 1962): 1997-ben nemcsak a Juventus legjobb külföldi játékosának választották, hanem az olasz bajnokság legjobb külföldijének is. Ha azt nézzük, hogy olyan játékosok tették tiszteletüket Itáliában, mint Diego Maradona, Zico, Marco Van Basten, vagy éppen Zinedine Zidane, akkor nem nehéz elképzelni, milyen brilliáns klasszis lehetett John Charles. 1957-ben a Leeds együttesétől érkezett, 150 mérkőzésen 93 gólt szerzett, ami elképesztő mutató.

És íme a felállás: 4 - 1 -3 - 2

Zoff; Thuram, Gentile, Scirea, Cabrini; Tardelli; Boniperti, Platini, Zidane; Charles, Baggio

/nekem azért hiányzik Del Piero, dehát ez nem az én listám/