A Serie A-ban ezt a párosítást már 1983 novembere óta nem játszották, akkor a vendégek 2-0-ra nyertek, Catania győzelem pedig 1964-ben született utoljára, így a Juventus bizakodóan vághatott neki a mérkőzésnek. Mindkét oldalon voltak hiányzók: a Bianconeri részéről sérült volt Andrade, Camoranesi és Zebina. A házigazdáktól pedig Baiocco és Sardo nem játszhatott eltiltás miatt.

Különleges mérkőzés volt ez Claudio Ranieri számára is, aki két szezonon keresztül játszott a Cataniaban, és 1983-ban a Seria A-ba segítette akkori csapatát.

A mérkőzés egy másik érdekessége, hogy a Juve középpályája rombusz alakzatban állt fel, a rombusz tetején Tiago, alul Zanetti a két szélen pedig Nocerino (ezt igazándiból nem értettem, Marchionni egészséges volt és a jobb szél az ő posztja nem úgy mint Nocerinoé) és Nedved. Elöl Del Piero és Trezeguet kezdett; a hátsó alakzatban semmi váratlan nem volt, az elmúlt meccsek négyese kezdett.

A meccs kezdetén a Juventus több támadást is vezetett és irányította a mérkőzést, a Catania részéről csak Vargas próbálkozott a bal szélről egészen a 16. percig, amikor Spinesi lépett ki Molinaro mellől les gyanús helyzetben, majd jobb külsővel a hálóba helyezte Mascara labdáját. A lövésre Buffon mozdulni sem tudott. Összességében az első félidőről elmondható, hogy a Juventus játékosai álmosan és lassan játszottak, a Catania pedig remekül szervezte a védelmet, így igazán komoly egyenlítési lehetőség sem adódott.

A szünetben Tiagót Marchionni váltotta, és a csapat visszaállt a megszokott 4-4-2-es felállásra. A váltás jót tett a csapatnak, végre volt játék a jobb oldalon is, és több kisebb lehetőség is adódott a Zebrák előtt, Del Piero többször is fejelhetett és feljegyezhetünk egy Nedved ollózást is, igaz ezek a labdák is elkerülték a kaput, vagy túl gyengék voltak, hogy igazán veszélyt jelentsenek.

Hamarosan Palladino váltotta Nedvedet a bal szélen; ekkor már folyamatos nyomás alatt tartotta a Juve az ellenfél kapuját. Ranieri kétségbeesésében az utolsó percekre Szalihamidzsics helyére behozta Iaquintát, aki majdnem gólt is szerzett Del Piero átadásából, ekkor már négy (!!!) torinói támadó volt a pályán. Pár másodperccel a vége előtt Palladino remek labdát adott Del Pierónak, akit hátulról Biagianti buktatott a büntető területen belül (a büntető elég véleményes volt, majd ha lesz videó, mindenki döntse el maga, hogy az volt-e). A tizenegyest maga a sértett végezte el, és nem hibázott, ezzel egy pontot mentve csapatának.

A védelemre semmi panasz nem lehet Molinaro hibáján kívül. Buffonak alig akadt dolga, viszont a középpálya elég silányan teljesített, Trezeguet alig találkozott a labdával, Del Piero csúszott-mászott a pályán, a lelkét is kifutotta, de ez is kevésnek bizonyult a győzelem megszerzéséhez. Tiago igazán nagy lehetőséget kapott, hogy a rombusz tetején játszhatott, de nem tudott vele élni, sok labdát vesztett, eladott, és passzolni is általában csak hátrafelé passzolt, a támadás épülését semmiben sem segítette. Egy darabig szerintem megint padozni fog (aztán lehet csomagolhat, is mert ez nem az a szint...)

CATANIA - JUVENTUS: 1-1

Összegzés:

Gólok: Spinesi (16'), Del Piero (91')

Catania: Polito; Silvestri, Terlizzi, Stovini, Vargas; Edusei, Izco, Biagianti; Colucci (Martinez 67), Mascara, Spinesi (Tedesco 88)

Juventus: Buffon; Molinaro, Chiellini, Legrottaglie, Szalihamidzsics (Iaquinta 81); Nocerino, Tiago (Marchionni 46), Zanetti, Nedved (Palladino 76); Del Piero, Trezeguet

Bíró:Rocchi