A goal.com egyik szerzője, Carlo Garganese írt egy hosszabb elemzést a Juventus eddigi teljesítményéről, alább ennek a cikknek az első felét olvashatjátok, természetesen magyarul.

(Nem Olyan) Nagy várakozások

Amikor a Juventus száműzték a Serie B-be a Calciopoli ügy után 2006 nyarán sok ember azon elmélkedett, hogy vajon hány évbe fog telleni, hogy a Bianconeri újra elérjen az olasz és európai futball felsőbb régióiba.

Páran úgy gondolták három év, mások hetet mondtak, a többiek szerint hét és tíz év közötti idő is eltelhet.

Nem elhanyagolható, hogy mennyire meggyengült a Juventus a Calciopoli következtében. Elvesztették Fabio Cannavarót – világklasszis, Lilian Thuramot – annó világklasszis, Gianluca Zambrottát – világklasszis, Patrick Vierát – világklasszis, ha egészséges, és Zlatan Ibrahimovicsot – világklasszis, akárcsak Emerson és Adrian Mutu.

Miután a csapat visszatért a legnagyobbak közé, csak a legelvakultabb Juventus szurkolók tudták azt elhinni, hogy képesek lesznek a Scudettóért indulni az idei szezonban. Inkább, minden igazat megvallva még a BL szereplés kivívása is kicsit ambiciózusnak tűnt.

Ehhez képest a téli szünet közepén, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a Juventus az első négyben végez, sőt még Scudetto megszerzésének kérdése is teljesen nyitott a csapat számára.

A siker régi őrzői

Az, hogy a Juventus a harmadik helyet foglalja el a Serie A-ban, egy ponttal a Roma mögött és nyolccal a listavezető Inter mögött, és briliáns szezont tudhat magáénak, kulcsszerepe van azoknak a játékosoknak, akik maradtak a Calciopoli előtti csapatból.

Amikor a becstelen Triád - Luciano Moggi, Antonio Giraudo és (most már) Roberto Bettega - elhagyta a klubot, több klasszis játékos is maradt.

Gianluigi Buffon újra bebizonyította, hogy igazi bálvány, a legjobb kapus a világon sorozatos remek teljesítményével. Ahogy megállította Tommaso Rocchi lövését a Lazio fölött aratott 3-2-es győzelem alkalmával a 16. héten, az egyike a legszebb védéseknek, amiket életemben láttam – egyszerűen megtagadta a fizika törvényeit.

Pavel Nedved lassan lendült bele a bajnokságba, aztán az elmúlt pár hónapban felpörgött és segítette a Juvét, hogy nyolc mérkőzésen keresztül veretlenek maradjanak a Serie A-ban. Mauro Camoranesi keveset játszott sorozatos sérülései miatt, de azon a hat mérkőzésen, ahol pályára lépett bebizonyította, hogy még mindig klasszis játékos, a fontos egyenlítő találatot is ő szerezte az Inter ellen.

Elöl Alessandro Del Piero és David Trezeguet osztozik a gólokban, az előbbi hétszer rezegtette meg a hálót, míg az utóbbi jelenleg vezeti a góllövő listát tizenhárom találatával.

Ami említésre méltó, az ok, amiért ilyen sikeres a Juventus ebben a szezonban, ez pedig minden, amit a Moggi rezsim tett megelőzően, és valójában semmi, amit az új rendszer vitt véghez Alessio Secco sportigazgató és Jean-Claud Blanc általános igazgató vezetésével.

Azzal, hogy azt mondom, hogy a nyári átigazolási időszak nagy csalódás volt, finoman fogalmazok. Ahelyett, hogy egy vagy két minőségi, világklasszis játékost vettek volna, Secco és Blanc úgy döntött, hogy néhány „jó” játékost igazolnak.

Tiago Mendes és Sergio Almiron katasztrofálisan játszott, és azoknak, akik azt mondják, hogy nem kapták meg a megfelelő lehetőséget, hogy bizonyítsanak, üzenem, komolyan nem hiszem, hogy bármelyikük is rendelkezik azzal a képességgel, hogy főszereplővé váljon, akkor se, ha több lehetőséget kapna a pályán.

Jorge Andrade pocsék volt a bajnokság első heteiben és a Juventus védelme tízszer jobb lett, miután komolyan megsérült a negyedik héten a Roma elleni meccsen... Azóta, hogy nincs a pályán, a Juventus mindössze 9 gólt kapott 13 mérkőzésen, összehasonlítva azzal, hogy hat gólt kapott a csapat három és fél mérkőzés alatt, mielőtt eltörte a térdkalácsát.

Zdenek Grygera és Haszan Szalihamidzsics egész jól teljesítettek, habár a következő szezonban nem lesznek mások, mint csak a keret tagjai.

Valójában az összes nyári átigazolás közül, csak Vincenzo Iaquinta és Antonio Nocerino nyűgözött igazán le, azonban mindkét csillag Moggi játékosa.

Iaquintát Moggi szezonokon keresztül figyelte, míg Nocerino hat éve került a Juventus utánpótlásához Moggi kérésére, mielőtt még kölcsönbe adták volna.

Igazándiból Moggi utolsó igazolása, mielőtt elhagyta volna Torinót, a legnagyobb meglepetés ebben a sikertörténetben. Cristiano Zanettit kivágták az Interből 2006-ban, és azóta ott van a középpálya közepén.

Zanetti harci szelleme és eltökéltsége pontosan bemutatja azt, amiről a Juventus mindig is szólt.

A Bianconerit győztesek alkotják – kódolva van a DNS-ükbe, a védelemben Chiellini volt a meglepetés – ő a Bianconeri saját Marco Materazzija.

Amióta a védelem közepébe költözött, igazán jó csapattá kovácsolódott az újjá születő Legrottaglievel. Chiellini belopta magát minden Juventus szurkoló szívébe, miután kikapcsolta Ibrahimovicsot a játékból az Inter elleni 1-1 alkalmával, meggyőző védekező játékot folytatva.