Szombat este a Juventus szurkolói megjárták a poklot és mennyet, a zebramezes csapat előbb egy meglehetősen gyenge mérkőzésen, kapura tartó lövés nélkül készült zárni látogatását a Lazio együttesénél, hogy azután a ráadás pillanataiban Paulo Dybala egy csodálatos villanással mégis megszerezze a győzelmet és a három pontot.

A esti mérkőzéssel a hangulat és a lelkesedés tovább fokozódott, hiszen az AS Roma 4:2-es győzelemmel mattolta az eredményeket mindeddig következetesen szállító, botlani nem akaró Napolit, így az elmaradt mérkőzéssel helyreállhat a világ rendje, s a Juventus elfoglalhatja helyét a tabella élén. 

Másnap délelőtt Olaszország még a szombat este fordulatairól beszélt, s a vasárnapi játéknapra készülődött, amikor Udinéből olyan hír érkezett, amely döbbenetes erővel vágta mellbe és taglózta le az embert, s amely felülírt, értelmetlenné és érdektelenné tett minden mást. Egyetlen pillanat alatt másodlagossá vált, hogy ki milyen helyet foglal el a tabellán, ki és hányadik alkalommal törhet bajnoki címre, hogy előző este mi történt a Juventusszal és a Napolival.

Az Udinese elleni bajnoki mérkőzésre készülődő Fiorentina 31 esztendős csapatkapitányát, Davide Astorit a hotelszobában, bármiféle baljós előjel nélkül, teljességgel váratlanul, álmában érte a halál, s ha létezhet értelmes és értelmetlen halál, egy fiatal apuka halála, aki mindössze két hete foghatta kezébe először most született kislányát, egészen biztosan utóbbi kategóriába tartozik. 

Mi, a blog olvasói és közössége alig ismertük Astorit, nevét időnként átigazolási pletykákban hozták kapcsolatba a Juventusszal, s 14 alkalommal az olasz válogatottban is megfordult, de halála nyomán egy hosszabb vagy rövidebb pillanatra számunkra is megállt az idő, s szívünk összeszorul, ha az édesapa nélkül maradt fiatal családra, egy az élet legelső élményeit és benyomásait most szerző kislányra gondolunk, immár apai szeretet, apai mosolyok és apai érintések nélkül. Egy kislányra, aki édesapja nélkül mondja majd ki élete első szavát, édesapja nélkül teszi majd meg első lépéseit, s aki így az emberi élet egyik legalapvetőbb és legfontosabb emberi kapcsolatától fosztatott meg.

Ez a rövid pillanat pedig talán tökéletesen alkalmas és méltó arra, hogy újra átértékeljünk mindent, s tudatosítsuk saját törékenységünket, ahogyan azt is, hogy az emberi élet túl rövid és kiszámíthatatlan a gyűlöletre és gyűlölködésre, s minden másodperc elpazarolt idő, amit szeretet és élet helyett gyűlölködéssel és haraggal töltünk. A sport és a labdarúgás pedig csak egy játék, egy szenvedély, még ha annál talán néha sokkal több is, az igazán nagy dolgok a pályán kívül történnek. Ez az elgondolkodtató pillanat talán arra is alkalmas, hogy, ahogyan Davide Astoriban is, ezen a közösségen belül is felfedezzük egymásban az egyszerre erős és sérülékeny apát, anyát, szülőt és gyermeket, saját magunkat...

Nyugodj békében, Davide!