A Juve a Chelsea ellen tér vissza Európa főszínpadára, ami előtt Genovába látogatott, amolyan bemelegítés gyanánt. A két csapat közti minőségbeli különbségnek megfelelően Conte mester pihentette Asamoah-t, Vidalt, Lichtsteinert és Vučinićet is, hiszen úgy gondolta, hogy nélkülük is verhető az ellenfél.

A mérkőzés azonban nem ennek a szellemiségnek a jegyében indult, hiszen egy kicsit sem játszott alárendelt szerepet a hazai együttes, sőt több veszélyes támadást is indítottak, többek közt a félig Juventus-csatársoruknak köszönhetően, hiszen Immobile és Borriello rohamozta Buffon kapuját. A torinói védelem finoman fogalmazva sem állt a helyzet magaslatán. A Barzagli-Bonucci-Chiellini hármas, ami tavaly a bajnokság legjobbja volt, most néha fejetlenül kóválygott hátul. Különösen igaz ez Bonuccira, hiszen hol a szerencse, hol pedig Gigi Buffon mentette meg hibájától a csapatot.

Első ajtó-ablak helyzetét még elpuskázta Immobile, de a másodikat már könyörtelenül értékesítette, amikor is kb. négy bianconero gyűrűjében lőtte ki a jobb alsót. Ezután Borriello küldhette volna padlóra az Öreg Hölgyet, de Bonucci az utolsó utáni pillanatban becsúszva blokkolta a lövést, némileg helyrehozva korábbi ordas hibáit. A félidő végére kissé felélénkült a vendégsereg, de ez még kevés volt a gólhoz. Még Matri sem volt képes Giaccherini forintos passzát közvetlen közelről gólra váltani.

Aztán a szünetben jött valami contei fejmosás (talán pont a Mestertől?) és egy másik Juve futott ki a pályára. Ennek megfelelően a játék is felpörgött, innentől nem esti kocogásnak fogták fel a srácok a meccset, hanem egy bajnokinak, ahol rohanni, passzolni, lőni kell. Rájöttek, hogy nem kell az öt és felesig bepasszolni a labdát, hanem távolabbról is rá lehet "csűrni". Matri és De Ceglie kapott még 10 percet a szünet után. Mivel még mindig nem sikerült a góllövés, az 55. percben Asamoah és Vučinić állt be a két játékos helyére, ami azonnal is látszott a játék intenzitásán. Sőt, az eredményen is, mivel a 61. percben a montenegrói passzolt Giaccherinihez, aki a tizenhatos vonalából csavart a kapu bal oldalába.

Az erőviszonyok ezután sem változtak, hiszen a "zebrák" is tudták, hogy a döntetlen nem elég Genovában. Asamoah sokadszorra indult meg a bal szélen, majd tört be a tizenhatosba, ahol feldöntötték. Jogosan következhetett a büntető, persze már látjuk a holnapi újságokat, akik párhuzamot vonnak a tavaly tonnaszámra büntetőt kapó Milannal... No de a lehetőséggel élni kell, Vučinić pedig élt is vele, így a 74. percben már az előny a Juventusnál volt. A 9-esünk becserélése után érezhetően veszélyesebbek lettek a támadások, Giovincoval párban szépen tudják szabni az akciókat. El kell ismerni, hogy bár kicsit drága mulatság volt, de megérte visszahozni Atom Antit is. A 76. percben Carrera kihasználta utolsó cserelehetőségét és Lichtsteiner váltotta az eléggé halovány Cácerest.

Kisebb kakaskodások kialakultak a végén, előbb Borriello adott egy medvepuszit Bonuccinak, néhány perccel később azonban a védő sem volt már adós. Majd Vučinić is heves vérmérsékletéről adott tanúbizonyságot, de annyira nem voltak komoly dolgok ezek, hogy lapot érjenek. Slusszpoénként azonban kaptunk még egy zebragólt, egy megpattant beadásra Asamoah érkezett és közvetlen közelről bepofozta a labdát. A legeslegvégén még Giovinco indult meg szépen, de a befejezés már nem sikerült annyira jól, maradt a 3-1.

Nem annyira szívderítő, hogy a védelem milyen hatalmas bakikat követett el főleg a mérkőzés elején. Ahogy az sem jó pont, hogy mennyire gördülékenyebb a játék, ha a legerősebb csapat játszik, ellenben azzal, ha 3-4 alapember nincs a pályán. Ez akkor jelent majd valós problémát, ha néhány kulcsember esetleg lesérül, és pótolni kellene őket. Mivel ez sajnos a látottak alapján kissé problémás egyelőre. Azt azonban jó volt látni, hogy a katasztrofális első félidő után Conte nélkül is sikerült életet lehetni a csapatba és meg tudták fordítani a mérkőzést. A bajnokcsapat természetesen továbbra is vezeti a tabellát. Forza Juve!