"Testvéremként szeretem Leót, s még a kicsapongásait is szeretem. Fontos értékekkel bír, s fantasztikus játékos. A Juventus nyújtotta környezet tökéletes volt számára, s sajnáltam, hogy távozott, mert egy indulatos ember büszkeségből hozott döntésének tűnt. 

Beszéltünk vele erről, s ő azt válaszolta, hogy nem hirtelen felindulásból, hanem jól átgondoltan meghozott döntés volt. Leo szereti a kihívásokat, s neki fel kellett élesztenie a tüzet egy bátor és népszerűtlen döntéssel. Tisztelem, de csalódott vagyok, s úgy gondolom, hogy ő is nagyon sajnálja."

Az egész országot megrázta, hogy az olasz válogatott sikertelenül vette a Svédország elleni világbajnoki pótselejtezőt, így nagy meglepetésre távol marad majd a világeseménytől. Buffon a Juventussal egy másik fájdalmas emléket is begyűjtött 2017-ben, hiszen a torinói együttes súlyos, 4:1-es vereséget szenvedett a Real Madrid elleni Bajnokok Ligája-döntőben.

"Nem játszanám le újra az Olaszország-Svédország mérkőzéseket. A cardiffi döntőt viszont újrajátszanám, mert ha 80-90 százalékot nyújtottunk Svédország ellen, a Real Madrid ellen a második félidőben nélkülöztük a stabilitást, ami mindig is az erősségünk volt.

Talán azt hittük, hogy nyílt mérkőzést játszhatunk, de ez nem így van. Vannak értékek, s egy tapasztalt csapatnak tudnia kell, hogy egy bizonyos stílusban minden csapattal felveheti a versenyt. Amikor azonban a színvonal emelkedik, rendkívül óvatosnak kell lenni.

Természetes, hogy a szurkolók negatív érzéseket őriznek, hiszen az elveszített döntők olyan sebek, amelyeket örökké magunkkal hordunk. Mi játékosok azonban másként tapasztaltuk meg, mikor pályára léptünk, tudtuk, hogy nehéz lesz, de megvolt az önbizalmunk hozzá, hogy felvegyük a harcot."

Buffon a Parmától igazolt világrekordot jelentő összegért a Juventushoz, ahol azóta élő klubtörténelemmé vált.

"A Juventus módszere megváltoztatta az életemet, megváltoztatta azt a módot, ahogyan a munkámra tekintek, az utat, amely a célok eléréséhez vezet, még ha ebből egy kicsit már egyébként is magammal hoztam a családomtól.

A szüleim és a nővéreim sportolói múlttal rendelkeznek, s soha sem voltak leereszkedőek velem szemben. Létezik egyfajta Juventus-gondolkodás, s csak az előnyömre szolgált, mikor ráleltem Torinóban.

Ez a klub különbözik a többitől, mert az elmúlt évtizedek során Olaszországban és Európában is mindig kiegyensúlyozott volt, gondosan költekezett, de képes volt szinkronba hozni a pénzügyi eredményességet a sportsikerekkel.

A Juvénál lenni nem való mindenkinek, mert igénybe veszi, ugyanakkor meg is acélozza az embert. Talán szórakoztatóbb lehet máshol, de kevésbé sikeres. 

Ha a Barcelonát választottam volna helyette? Más élet, más pályafutás lehetett volna, s nem lehet tudni, miként alakult volna. Fogalmazzunk úgy, hogy a játékoskijáróban maradtam a Camp Nou-ban, de igazán boldog vagyok, hogy a Juvét választottam."

A Juventus mestere, Massimiliano Allegri minden Torinóban töltött szezont bajnoki győzelemmel és az Olasz Kupa elhódításával zárt, s két alkalommal eljutott csapatával a Bajnokok Ligája döntőjébe, Buffon mégis úgy érzi, munkájáért nem kapja meg az őt megillető elismerést.

"Újra és újra nyerni nagyon nehéz. Az ember azt kockáztatja, hogy kétezer ötszáz napon keresztül egyfolytában azzal a gondolattal ébred, hogy győznöm kell. Mentális szempontból ez megterhelő.

Idén meglepett, mikor arról hallottam, hogy gondban vagyunk. De ha egyszer a Napoli minden meccset  megnyer, az nem a mi hibánk...

Arról is hallottam, hogy a védelem gyengébb, de az ott játszó emberek többé-kevésbé ugyanazok voltak. A klub nagyon erős keretet épített, amely büszke és elszánt emberekből áll, akik eltökélten fel akarják venni a versenyt, s ki akarnak tűnni, bízva abban, hogy újra nyernek. 

Aztán ott van Allegri munkája, amiről soha sem beszél senki, mert nem reklámozza magát, ez pedig kivételes. Úgy érzem, hogy mindenki nagy elismerést kap, míg ő jóval kevesebbet. Nem utalok ezzel senkire sem, ez csak az edző pártatlan védelme. Keveset hallunk Allegriről, azonban ha ilyen sokat nyerünk, abban döntő szerep jut az edzőnek.

Soha sem lennék edző, ha mégis úgy tennék, az érthetőségét és a bátor őrültségét venném tőle, ami arra késztette, hogy bizonyos pillanatokban bizonyos döntéseket hozzon."

Buffon rendkívül hosszú pályafutás végéhez közelít, s az interjú során szó esett arról is, vajon mi változott a labdarúgásban azóta, hogy 17 esztendősen bemutatkozott.

"A labdarúgás fejlődött, sokkal nagyobb a profizmus és a tudás minden téren, kezdve a taktikától egészen az étkezésig. A tökéletesség olyan szintjeire jutottunk, amely korábban elképzelhetetlen volt.

Gyakran mondják, hogy már nincsenek jelképek a kluboknál, azonban ez csak választás kérdése. Ha valaki akar, lemondhat bizonyos dolgokról, hogy jelképpé váljon egy klubnál. Ehhez természetesen az is kell, hogy találjon egy olyan klubot, amelynek hasonló ambíciói vannak, ahogyan az Maldini esetében történt az AC Milannál.

Történt-e olyan, hogy nem sikerült jó példát mutatnom? Számtalanszor. Azonban a jó dolog, amit az emberek tisztelnek bennem, az az emberiesség. Olyasvalaki vagyok, aki hibák, vagy állítólagos hibák esetén – hiszen néha kapcsolatba hoztak olyan dolgokkal, amelyekhez semmi közöm nem volt – nem rejtem álarc mögé az arcomat.

Vannak olyan lépések, amelyeket meg kell tenni ahhoz, hogy emberileg még erősebbé váljunk, s emelkedjen az önbecsülésünk. Ezernyi hibát is felismerek, de őszinte ember vagyok, akitől soha sem számítanának váratlan ütésekre. Azt mondom, amit mondanom kell, de mindezt kulturáltan, tiszteletben tartva a szabályokat és a szerepeket.

Ritkán nézek videókat a fiatalkori önmagamról, de ez nem azért van, hogy bármit is tagadjak. A karakterem volt az erősségem még akkor is, ha néha kellemetlenül érzem magam olyasmi miatt, amit mondtam és ahogyan mondtam. A srác őrülten és keményen kinyilvánította a véleményét, akár az okozott kár ellenére. Most már nem ilyen vagyok, még ha szimpátiával is tekintek vissza rá. Az élet a fejlődésről szól, s az lenne az igazi baj, ha még negyven évesen is ilyen lennék."

Buffon volt a veterán játékosok egyike, aki összehívta a válogatott játékosait a Svédország elleni visszavágó mérkőzés előtt.

"Korábban voltak bizonyos pillanatok, amikor találkozót tartottunk a játékosok között, s ez szokatlannak tűnt a nemzeti csapatnál. Amikor azt látom, hogy korábbi játékosok a televízióban azt mondják: »Az én időmben...« , ilyenkor azt mondanám nekik, hogy »És vajon nem beszéltél a te idődben?«.

Egy találkozóban nincsen kivetnivaló, ez csak a felelősségérzetét mutatja azoknak, akik meg akarnak változtatni egy negatív helyzetet. Ventura tudott róla, s ő volt az, aki szorgalmazta. Mennyi felelősség illeti Venturát? Semennyi, s ez nem csupán retorikus kijelentés. Sikertelenség esetén a hiba mindenkié. 

Vannak olyan történelmi pillanatok, amikor egyszerűen csak nem vagy elég jó. Még amikor nagyon erősek voltunk, Svédország akkor sem volt könnyű ellenfél, s 1:0-ra vagy 2:1-re nyertünk volna, de mindig is kiegyenlített meccsek voltak. Ezúttal vereséget szenvedtünk, ami már máskor is megesett, de most igazán nagyon nagy volt a tét."

Végezetül Buffont arról kérdezték, hogy melyik korábbi csapattárs volt az, aki leginkább eltékozolta tehetségét

"Antonio Cassano." - vágta rá a Juventus klasszisa. "A legbarátságosabb? Egyértelműen Asprilla. Utána Simone Pepe."