Weston McKennie a Tuttosport számára adott interjút, amelyben beszélt a keret múltbeli és aktuális játékosairól, illetve a következő szezon célkitűzései is felmerültek.

„Olaszországban bármelyik csapat megnyerheti a scudettót. A mi feladatunk az, hogy a saját játékunkra koncentráljunk, és megváltoztassuk az önképünket. Az apró részletekre kell odafigyelnünk: ki kell használnunk a lehetőségeinket, le kell zárnunk a mérkőzéseket, amikor vezetünk, és az egész szezon tekintetében kiegyensúlyozott teljesítményt kell nyújtanunk. A legnagyobb ellenfelünk saját magunk vagyunk.

Csalódást jelent, hogy nem jutottunk be a Bajnokok Ligájába, és remélem, hogy ez minden játékos fejében megmarad. Azt kell célként kitűznünk, hogy megnyerjük az Európa-ligát, és természetesen bejussunk a Bajnokok Ligájába – akár a győzelemmel, akár az első négy hely valamelyikén való végzéssel.

Randal Kolo Muani? Remek srác, és nagyon jól beilleszkedett az öltözőbe. Tudja, mit jelent a Juventus, és tudja, mire van szükség. Ellenkező esetben nem tekintette volna őt a vezetőség átigazolási célpontnak.

Kenan Yıldız különleges játékos. A Juventus 10-es mezét viselni azt jelenti, hogy a nagy pillanatokban döntő szerepet kell játszani. Még fiatal, de megvan benne ez a minőség és a képesség. Ahogy fejlődik, egyre jobban meg fogja érteni, mit várunk tőle.

Amikor ide érkeztem, olyan játékosok voltak a keretben, mint Bonucci, Chiellini, Buffon, Ronaldo és Dybala. Rengeteget tanultam tőlük. Az én feladatom, hogy a csapatot helyezzem előtérbe, és segítsek az új játékosoknak megérteni, miről is szól valójában a Juventus. Sokat beszélek Manuel Locatellivel arról a mentalitásról, amire szükségünk van.

Hatalmas megtiszteltetés és egy valóra vált álom, hogy egy ilyen rangos klubban játszhatok. Gyerekkoromban Francesco Totti volt a példaképem a hűsége miatt, és Alessandro Del Pieróról sem szeretnék megfeledkezni. Andrea Pirlótól tanultam valamit: csak az igazi profik tudnak egy ilyen klubnál öt, hat vagy hét évig maradni. Ez már régóta a fejemben jár.

Luciano Spalletti valószínűleg a kedvenc edzőm. Megérti, milyen típusú játékos vagyok, és szabadságot ad nekem, hogy magam olvassam a játékot. Fantasztikus személyisége van: tudja, mikor kell leszidni az embert, de azt is, mikor kell viccelődni és oldani a feszültséget.

Szeretek 8-as, 10-es vagy támadó középpályásként játszani. De bármelyik pozícióban is van rám szükségük, boldogan segítek. Akár a kapuba is állíthatnak, nem érdekel!

Három kutyám van, zongorázom, és szeretek rajzolni, színezni, legózni és filmeket nézni. Amikor nem az edzőpályán vagyok, igyekszem kikapcsolni a fejem, és egyszerűen csak önmagam lenni.”