David Trezeguet a River Plate nemzetközi kereskedelmi potenciáljának fejlesztésével foglalkozik, ám a francia csatár soha nem távolodik el igazán a Juventustól, s nemrégiben a La Gazzetta dello Sport számára nyilatkozott a klub helyzetéről.

„A Juventus már nem képes állandó teljesítményt nyújtani, így nagyon hullámzó a csapat teljesítménye. Az ingadozó eredmények az elmúlt évek túl sok változásának is köszönhetők. Nem csak a játékosokról beszélek, hanem az edzőkről és a vezetőségről is. Ezért elkerülhetetlen, hogy soha ne találják meg a megfelelő emberekkel elért megfelelő egyensúlyt. Andrea Agnelli után már nem volt vezetőségi folytonosság. Így ez az év úgy ért véget, ahogyan senki sem akarta. Most újra kell kezdenünk, de amit olvastam, nem tűnik egyértelműnek, hogy melyik irányba kell haladni.

A torinói támadók kudarca? Ez egy másik kemény valóság. Elöl a fiúk nem tudtak állandóságot teremteni a pályán, és nagyon kevés gólt szereztek. Végső soron azok a csapatok nyernek, amelyek a legtöbb gólt szerzik. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt John Elkann, Damien Comolli és maga Luciano Spalletti között. Több átigazolási hibát nem engedhet meg magának a klub.

Érkezésekor Luciano Spalletti megpróbált megoldásokat találni. Számos változtatást hajtott végre, ami egyértelműen jelzi, hogy nem sikerült megtalálnia a megfelelő egyensúlyt, vagy legalábbis nem kapott megfelelő választ azoktól, akiknek változást kellett volna hozniuk. Ennek eredményeként a Juve nem fog a BL-ben játszani, ami pénzügyi szempontból is féket jelent, hacsak nem adnak el játékosokat, vagy nem érkezik további befektetés a tulajdonosoktól. Ezért normális, hogy Luciano Spalletti szerepet akar kapni annak eldöntésében, ki marad és ki távozik. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt John Elkann, Damien Comolli és maga Luciano Spalletti között, mert már nem engedhetik meg maguknak, hogy hibákat kövessenek el a transzferek terén, mind sportügyi, mind gazdasági okokból.

Ki távozzon s ki maradjon? Ezt soha nem könnyű megmondani, mert ott vannak a megkötött szerződések, a fizetések és az értékelések. Amit én látok, az az, hogy az érkező játékosok nem tudták emelni a csapat színvonalát. Valójában olyan játékosok, mint Loïs Openda és Jonathan David, szenvedtek, annak ellenére, hogy máshol jól teljesítettek. Visszaestek.

Dušan Vlahović? Az a gond vele, hogy ő az a kiváló játékos, akire a Juve már túl régóta vár. Lehet, hogy egy-egy mérkőzésen jól játszik, de soha nem sikerült fenntartania ezt a teljesítményt. Ugyanez vonatkozik az előbb említett két játékosra. Talán Kolo Muanit kellett volna megtartani, hiszen ő sokkal többet nyújtott rövid idő alatt. Megértem, hogy a szerződéses viszonyok bonyolultak, de sport szempontjából talán neki is jobb lett volna, ha a Juventusnál marad.

A győzelem az egyetlen dolog, ami számít? Erősen hiszek abban, hogy ez még így van. Volt egy időszak, Maurizio Sarri érkezésével, amikor Massimiliano Allegrihez képest más megközelítést akartak, egy olyan futballstílust, ami talán kevésbé tükrözi a Juventust, de technikásabb és szórakoztatóbb. A probléma az, hogy először nyerni kell, hogy megteremtsd a megfelelő dinamikát és stabilitást. Ahogyan az Inter és a Napoli is tette, az állandóságot mutatva. És ha egyszer nyersz, tudod, hogyan kell folytatni. Lássuk, hogyan alakul Luciano Spalletti alatt mindez: toszkán habitusú szakember, aki szilárd karrierrel rendelkezik, és megvan a tapasztalata ahhoz, hogy megértse, nyerhet-e egy bizonyos játékoscsoporttal. A Juventusban jól teljesíteni nem elég. Most a megváltás iránti vágyra van szükség.

Ki teljesített jól idén? Nem fogok neveket említeni. Néhányan jól teljesítettek. De a Juventusban a jó teljesítmény nem elég. A Juve nem nyerte meg sem a scudettót, sem a Coppa Italiát, és a BL-be sem kvalifikálta magát. Remélem, hogy azok, akik maradnak, vágyakozni fognak a visszavágásra, hogy legalább újra főszereplőkké váljanak, mert ezt követelik a szurkolói, akik egyre kevésbé nyitottak a megbocsátásra.

Az olasz válogaottt és az olasz klubok nemzetközi szereplése? A minap Nesta elmesélte, hogy a fia nem hiszi el, hogy ő megnyerte a világbajnokságot, mivel még soha nem látta Olaszországot világbajnokságon. Tizenhat év világbajnokság nélkül túl hosszú idő. Ez azt jelenti, hogy túl sokáig nem végezték megfelelően a munkát, még szövetségi szinten sem. A válság lehet lehetőség is, de be kell ismerni, hogy elértük a mélypontot, és el kell magyarázni az embereknek a stratégiát és az elképzelést. Túl régóta látok kevés olasz kezdőjátékost a nagy klubokban. És ha nincs minőség a nagy klubokban, akkor a válogatottban sem lehet.

Tipp a BL-döntőre? Én a PSG-re tippelek, nekik több tapasztalatuk van. Az Arsenal motivált, de ők csak kihívók. A vb-re pedig Franciaországot jelölném meg esélyesnek, mert a támadósorban ott van a félelmetes Michael Olise. Cherki erős. Aztán ott van Doué, Barcola: mind olyan játékosok, akik Mbappé és Dembélé után következnek. Nincs másik válogatott, amelynek ilyen támadósora lenne. A középpályán Tchouameni mellett ott van a szintén lenyűgöző Koné. Talán a védelmük átlagos, de még így is a Barcelona, a Bayern és a Liverpool játékosai alkotják. Argentínának remek csapatszelleme volt 2022-ben, de Franciaországnak megvan a megfelelő mentalitása, és nem bujkálnak, mert a játékosaik olyan klubokban játszanak, ahol csak a győzelem számít. Pontosan úgy, ahogy a Juventusnak és Olaszországnak is kellene: nem lehet elmenekülni a saját történelem elől.”