A Tuttosport beszámolt a Golden Boy listájának bemutatásáról, amelyen részt vett az olasz futball két híressége, Fabio Capello és Adriano Galliani, akik a színpadon beszélgetve az olasz futball helyzetéről is megosztottak pár gondolatot.

„Olaszország lenne a legrosszabb hely a fiatal játékosok számára? Az edzőn múlik.” - mondta Fabio Capello. „Mostanában a kliubok igyekeznek létrehozni a második csapatokat, ami lehetőséget ad a fiatal játékosoknak, hogy itthon szerezzenek tapasztalatot. De úgy gondolom, hogy a külföldön szerzett tapasztalat valami többet ad. A külföldön szerzett tapasztalat éretté tesz. Változik a város, az ország és a szokások… Mindez segít a jövőben. Éppen ezért nem értek teljesen egyet a második csapatokkal. Aki külföldre megy, sokkal érettebb, mint aki itthon marad. Nem sok pozitív példát látni. Amikor valaki a Juve, az Inter vagy a Milan második csapatában játszik, többet vársz tőle. Meggyőződésem, hogy az első csapattal kellene edzeni őket, ott gyorsabb a játék, és mi elvesztettük a képességünket a gyors játékra. Ha a saját szinteddel edzel, akkor azon a szinten maradsz. És ez nem pozitív élmény. Amikor a Romát, a Milant és a Realt edzettem, voltak olyan játékosok, akik rendszeresen az első csapattal edzettek, és sokkal többet tanultak azoktól, akik jobbak, előrébb tartanak és gyorsabbak. Így megérted, milyen akadályt kell leküzdened.”

Aztán Adriano Galliani kapott szót: „1994-ben sikerült elveszíteni a BL-trófeát. Megnyertük, de aztán nem találtuk sehol. Egy hölgy a szemeteszsákba dobta a trófeát. Olaszország 1973-ban a Wembley-ben nyert Fabio Capello góljával. Silvio Berlusconi és én 1976-ban érkeztünk, és találkoztunk Fabióval, aki a Primavera csapatát edzette. Négy évig gyakornokként dolgozott, hogy a Milan edzője lehessen. Megkapta az állást, aztán négy bajnokságot nyert, valamint háromszor jutott be a döntőbe. Ezen kívül nyert a pályán két bajnokságot a Juventusszal. Most inkább ne beszéljünk a 2004–2006-os időszakról. Ez volt az egyetlen eset a világon, amikor a harmadik lett az első, a mennyben az utolsók lesznek az elsők, a földön a harmadikak lettek az elsők.

Miért nem tudunk már nyerni? Mert túl kevés a bevételünk. Az UEFA szabályai, a pénzügyi fair play irányelvek mellett a mi Milanunk soha nem nyert volna. Vannak klubok, amelyek bevételt termelnek, néhányuknak pedig kissé furcsa szponzorai is vannak. Ha megnézzük az európai legmagasabb bevételek rangsorát, láthatod, hogy ezek vagy megnyerik a Bajnokok Ligáját, vagy döntőbe jutnak. A legnagyobb hátrányt a stadionok jelentik, de az összes sportlétesítményt érinti a probléma, a kosárlabdát is beleértve. Régen célállomás voltunk a sportolók számára, most pedig átmeneti állomás lettünk.

Azok a klubok, amelyek az elmúlt években megnyerték a Bajnokok Ligáját, kétszer akkora bevétellel rendelkeznek, mint a legnagyobb olasz klubok. A Real Madrid bevétele 1,2 milliárd euró, míg a legjobb olasz klubok legfeljebb 400–500 millió eurót érnek el, beleértve a játékoseladásokból származó nyereséget is. Régen azért nyertünk, mert a legjobb játékosaink voltak. A Serie A utolsó Ballon d’Or-győztese Kaka volt 2007-ben.

Számos oka van annak, hogy a Serie A-nak nehézséget okoz a televíziós jogok külföldi értékesítése. A Premier League-nek nincs gondja, mert világszerte sokan beszélnek angolul, míg a La Liga jogait a spanyol nyelvű országoknak értékesítik. Olaszországon kívül senki sem beszél igazán olaszul, kivéve Svájc egyes részeit. A bevételek növelése érdekében az első dolog, amin dolgoznunk kell, azok a stadionok. Egy gyönyörű létesítmény is segít a televíziós jogok eladásában, mert amikor a nézők félig üres, romos arénákat látnak, nem érdekli őket."

Ezt követően Fabio Capello az olasz futballt hátrányosan érintő elképzelésről beszélt: „Pep Guardiola futballjának a követése tönkretett minket. Olyan játékosokkal akartuk utánozni, akik nem voltak erre alkalmasak. Már nem tanítottuk meg a védekezést és a kapusmunkát. Ezzel a futballal olyan labdatartást gyakoroltunk, ami unalmas. Amikor az edző azt mondja, hogy az a fontos, hogy a játékos ne veszítse el a labdát, akkor elvesszük a játékos személyiségét, aki többé nem kockáztat. Láttam a City és a Chelsea meccsét, pont az utolsó pillanatban passzolták vissza a labdát a kapusnak. Nekünk is meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, kockáztatni kell, és nagyobb hangsúlyt kell fektetni a függőleges passzokra.”