Michel Platini a trentói Il Festival dello Sport esemény díszvendége volt tegnap este, és a legendás játékost számos témában kérdezték, a közönség pedig hosszú tapssal fogadta.

„Szimpatikus voltam azoknak is, akik nem a Juventusnak szurkolnak? Számomra az volt a fontos, hogy szórakoztassam a közönséget, soha nem gúnyoltam ki a többi szurkolót, más volt a mentalitásom. Az ellenfelek is szerettek, mert mindig tiszteltem a futballt.

Negatívumok Olaszország kapcsán? Az újságírókat nevezném meg.” - mondta a legenda mosolyogva.

„Olasz gyökerek kapcsán azt mondhatom, hogy leginkább most fedezem fel az országotokat, turistaként. Az olasz kultúra tekintetében csak Agrate Conturbiát, Cesenaticót, Bobby Solót és a 70-es mexikói vb eseményeit tudom megjelölni. A családomban nem beszéltek olaszul. Végül is, ahogy Brera mondta, Franciaországban olaszul, Olaszországban pedig franciául beszéltem.

Mit szeretek itt? A gólokat... Ezt mondhatom, mert évekig csak stadionokat és szállodákat láttam, most meglátogattam az Amalfi-partot, és Velencébe is ellátogatok, végre turistaként.

Az átigazolás a Juventushoz? Már lényegében aláírtam az Interhez, de külföldieket nem szerződtethettek. Ekkor Giampiero Boniperti megkérdezte, hogy nem szeretnék beszélni az ügyvéddel, én meg persze a sajátomra gondoltam, s mondtam, hogy itt van, de ő azonnal mondta, hogy nem, hanem a másikra gondol, az Ügyvéd úrra.

Mit kért tőlem Gianni Agnelli? Hogy nyerjük meg a BL-t, s én mondtam, hogy gondoskodok róla. Azonban a Juventusnál való kezdet 1982-ben nem volt könnyű. Azt mondtam Giampiero Bonipertinek, ha engem és Zbigniew Bonieket szerződtetik, és úgy játszik a csapat, mint a 1940-es években, az nem fog működni. Aztán rendbe szedtem magam, és erősen indultunk.

Boniekkel kapcsolatos emlékek? Nem emlékszem azokra a gólokra, amelyeket én hoztam össze neki, inkább azokra emlékeszem, amiknél o segített nekem. De sokszor hibázott. Mondtam neki, hogy odpasszolom neki a labdát, ő kiugrik, vár kicsit rám, aztán én megérkezek, s berúgom a labdát a kapuba.

Vereségek? Túl büszke vagyok ahhoz, hogy megbánjak valamit, amit tettem. Az athéni döntő a Hamburg ellen? Nem mindig a legjobb nyer. De 1984-ben én voltam a legjobb a világon. Sőt, én voltam a legjobb, mióta csak megszülettem. Ugyanakkor szerintem butaság ranglistákat felállítani futballisták tekintetében, mert nem lehet összehasonlítani különböző korszakok bajnokait.

Defenzív futball? Oda mentem, ahová Trap mondta, igen, de aztán csak visszatértem oda, ahova én mondtam.

VAR-ral kapcsolatos problémák? Ha én lennék a FIFA elnöke, soha nem lenne ilyen. Hagyjuk meg a futballnak az emberi dimenzióját, legfeljebb a leshelyzetnél látom értelmét a videobírónak.

Búcsú a Juventustól? Bonyolult időszak volt a fizikai problémák és a brüsszeli események miatt. Kimerült voltam, és nem szép az élet, ha nem rúgsz gólt. Nem akartam Pirlo-féle visszahúzott irányító lenni sem. Kicsit furcsa, különleges életem volt. Amikor befejeztem a Juventusnál, azt mondtam Gianni Agnellinek, hogy fáradt vagyok, s nem bírom tovább, ezért nem írtam alá új szerződést. A Juventusnak nem kerültem sokba, mert szabadon igazolható voltam. A Juve többet adott nekem, mint én a Juventusnak. Unom azokat a játékosokat, akik azt mondják, hogy be akarnak kerülni a történelembe. Odamész és játszol egy klubért, a szurkolókért, ennyi.

A tízes szám sorsa a Juventusnál? Alessandro Del Piero? Igen, ő egy nagyszerű játékos volt, a Juventus arca. Amikor Pogba kapta a tízest, azt gondoltam, hogy remek technikája van, de ő középpályás, nem 10-es. Most Kenan Yıldız a tízes, és azt furcsállom, hogy manapság a 10-esek nem középen játszanak, hanem a szélen. Az okot nem értem, erről inkább az edzőket kell kérdezni.

Visszatérés? Szeretlek titeket, de ez bonyolultabb. Ha valamit tennem kell, azt a futball érdekében kell tennem, nem egy klub vagy egy intézmény érdekében. Már megtettem, amit tudtam, s még vannak ötleteim a futballra vonatkozóan.”