A 4-2-es vereség után a Juve csapatkapitánya is értékelt, a nyilvánvalóan csalódott Giorgio Chiellini pedig megerősítette, amit már több újságíró is leközölt az elmúlt héten, a védő elhagyja a Juventust.

„Csalódást érzünk, különösen mivel bár az Internél volt többet a labda, nekünk az elégségesnél is több helyzetünk volt. Mattia Perinnek lényegében dolga sem volt, két csodálatos gólt lőttek nekünk, illetve volt két büntető.

Az Inter bizonyította a szezon során, hogy erősebbek a rangadókon egy az egyben, ez azért jelent valamit. Remélem, hogy a vereség miatt érzett düh, hiszen az Inter elleni négy meccsből hármat elveszítettünk, majd feltüzel minket a következő szezonban.

Tudjuk, hogy a scudettót nem lehet csak a nagy meccseken mutatott teljesítménnyel megnyerni, hanem a mindennapi munka vezet a scudettóhoz. Kár, hogy egy évtized után bármilyen trófea nélkül zárjuk a szezont, de ezt a csalódást üzemanyagként kell felhasználnunk a következő szezonban.

Tudjuk, hogy valami nem működött, volt egy fejlődési folyamat, de a közvetlen megmérettetések megmutatták, hogy elmaradunk erőben a többiekhez képest.

Minden tiszteletem mellett a Milan kerete nem mérhető az Inter keretéhez, ennek ellenére előrébb járnak, mint mi. Ez azt jelenti, hogy nem csak minőség kérdése, és ebből a csapatból hiányzik valami határozottság, sikeréhség tekintetében, ami az elmúlt években meghatározó jellemzője volt a Juventusnak, és minél hamarabb rá kell találnunk ezekre az értékekre.

Vannak korszakok, és én megéltem ezeket, hisz a csapat része voltam a két hetedik helyet hozó években, az előző korszak lezárult, s újnak kellett kezdődnie. Ezzel tisztában kell lennünk.

Véleményem szerint a mester a legjobb személy ezeknek a győztes géneknek az átadására, s ez a csapat nem engedheti meg magának, hogy újabb szezont zárjon trófeák nélkül.

Csodálatos évtizedünk volt, most a srácokon, hogy megírják a folytatást. Én megtettem mindent, amit tudtam, remélem, hogy marad nyom utánam. Hétfőn elbúcsúzok a Juventus stadionjától, aztán lehet, hogy Firenzében még játszok kicsit, ha marad valami üzemanyag még a tartályban.

Ez 100%-ban az én döntésem, örömmel távozok, míg ilyen magas szintet képviselek, mivel számos évig mondtam, hogy nem akarom úgy befejezni, hogy már szenvedek, és nem tudok a saját szintemen futballozni.

Mindent beleadtam, hamarosan én leszek a Juventus legnagyobb szurkolója a pályán kívülről. Miután sok évet töltöttem a klubnál, ezeket a dolgokat nem lehet csakúgy lerázani.

Még nem tudom, hogy visszavonulok, vagy csak a Juventustól távozok. Úgy érzem, hogy a Juventusnak lehetőségre van szüksége a fejlődéshez, és felelősséget kell adni ezeknek a srácoknak, hogy évi 50 meccset játsszanak, és nem csak 20-at. Ez a helyes döntés. Arról álmodtam, hogy ennek a trófeának a megnyerésével zárom az utam, de végső soron elégedett vagyok, mert ez a saját döntésem. Majd kiértékelem a dolgokat a családommal, vannak ötleteim, de jelenleg a válogatott meccsre akarok készülni, s szépen akarok búcsúzni a Wembley-ben.

Remélem, hogy megmutattam az értékeket, amelyek révén elérhető a legmagasabb szint. Örömmel vállalom, hogy bátyjként tekintsenek rám egyesek, s ez segítséget jelenthet a jövőben. A Juventus iránti szerelmem örök.

A keretben vannak játékosok, akiknek fejlődniük kell, úgy gondolom, hogy vállalni fogják a felelősséget, és a távozásom láttán betölthetik a felmerülő űrt.

Andrea Agnelli és a család jelenti a garanciát a Juventus számára. A Juventus nem egy eszköz, hanem egy családi vállalkozás, a cél pedig, hogy ismét nyerjen valamit a klub, s ennek a következő szezontól így kell lennie.”