Barzagli és Buffon mellé ezúttal Scirea társult, aki meglehetősen könnyen nyert, ugyanis a szavazatok 59,3 százalékát begyűjtötte, a második Fabio Cannavaro lett 24 százalékkal, míg a harmadik helyen Ciro Ferrara szerénykedik 16,7 százalékkal. Immáron a csapatban van három rendkívül sportszerű és végtelenül szimpatikus olasz, úgyhogy kell melléjük legalább egy igazi fenegyerek, akitől rettegnek az ellenfelek, és még bal lábbal is ügyes, ugyanis ez is egy fontos szempont. Ezúttal ez a három védő fog megverekedni az utolsó kiadó helyért a védelembe:

Paolo Montero: Nem is lehetett kérdés, hogy ő is futballista lesz, ugyanis édesapja, Julio Montero 43-szoros uruguayi válogatott labdarúgó volt, és többek közt a Libertadores-kupát is megnyerhette. Paolo követte apja példáját, és ő is kőkemény védő lett, azonban elmondása szerint édesapja lényegesebben durvább volt. 1992-ig futballozott hazájában, a Peñarol színeiben, míg az Atalanta le nem csapott rá. Négy évig tartott a bergamói kalandja, 128 találkozón játszott Nerazzurri színekben, míg a Juventus le nem igazolta 1996-ban. Torinóban töltötte legszebb éveit, ahol öt bajnoki címet nyert, kétszer magasba emelhette az olasz szuperkupát, megnyerte a világkupát és az UEFA-szuperkupát is. 277 mérkőzésen harcolt a Bianconero színekért, hat gólt szerzett. Kilenc esztendő után, 2005-ben lejárt a szerződése, és visszatért Dél-Amerikába. Először az argentin San Lorenzóhoz igazolt, majd nevelőegyüttesét választotta, ahonnan 2007-ben vissza is vonult. Játékstílusát elég nehéz lenne utánozni, ugyanis kevés ennyire szabálytalan és agresszív játékost hordott a hátán a Föld. Párharcot veszíteni képtelen volt, vagy megszerezte a labdát, vagy felrúgta ellenfelét, átjutni rajta nem lehetett. Nem ódzkodott a brutális belépőktől, a szándékos kezezésektől és a sunyi pofonoktól. Mindössze 179 centiméter magas, de ennek ellenére a légi párharcokban is megállta a helyét. Annak ellenére, hogy nagyon szabálytalanul játszott, volt esze a focihoz, remekül helyezkedett, jól felmérte a helyzetét, ha úgy érezte, hogy elérheti a labdát, akkor meg is szerezte azt, ha úgy látta, hogy nincs esélye, akkor nemes egyszerűséggel felrúgta ellenfelét. Meglepő módon a The Times mindössze a 39. legkeményebb játékosnak tartja, azonban a szurkolók jó eséllyel máshogy vélekednek róla. Azok a drukkerek, akiknek a csapatában játszott, azok imádták, ellenben minden más szurkoló ki nem állhatta. Egy kőkemény hadvezér volt a pályán, ám azon kívül nem egy könnyen elviselhető személyiség, nem egy eset volt, hogy összeverekedett csapattársaival. Egy rekord is fűződik a nevéhez, ugyanis 16 piros lapot kapott a Serie A-ban, erre pedig senki más nem volt még képes. Karrierje során összesen 21 alkalommal állították ki, és 62-szer figyelmeztették sárga kártyával. Jelenleg Olaszországban edzősködik, a Sambenedettese trénere.

Mark Iuliano: Hosszú utat tett meg, hogy eljusson Torinóba. A Salernitanánál kezdte pályafutását, 1992-ben pedig leigazolta a Bologna. Egy esztendő után már a Calcio Monzához szerződött, ahol szintén egy évet töltött el, majd visszatért nevelőegyütteséhez. 1996-ban Serie A-s tapasztalat nélkül leigazolta a Juve a mindössze 22 esztendős védőt, és első szezonjában meglepően sok játéklehetőséghez is jutott. 11 esztendőn át szolgálta az Öreg Hölgyet, 278 mérkőzést játszott le zebracsíkos szerelésben. Ötszörös olasz bajnokként, kétszeres olasz szuperkupa győztesként és egyszeres UEFA-szuperkupa győztesként 2005-ben az RCD Mallorcához szerződött. Egy esztendő elteltével visszatért Olaszországba, a Sampdoriához, ahonnan fél év után távozott a Messinához. Ott sem húzta tovább, mint Genovában, majd fél évet klub nélkül volt, míg a Ravenna segítő kezet nem nyújtott neki. 2008-ban kokaint találtak a szervezetében, emiatt pedig végül 22 hónapos eltiltást kapott, így inkább 34 évesen  visszavonult. Sajnos a drogozás mellett több káros szenvedélye is volt, többek közt a cigarettázás és a komoly alkoholizálás is. A pályája kezdetén meglehetősen agresszív védő volt, de a Juventusnál sikerült visszafognia magát. Kemény, de precíz hátvéd hírében állt, aki mindkét lábát ugyanúgy tudta használni. Fizikai erejének és 187 centiméter magasságának köszönhetően kiváló volt a levegőben. Taktikailag meglehetősen képzett volt, úgyhogy képes volt bal szélső védőként is szerepelni, de volt rá eset, hogy még a védelem előtt is lehetőséghez jutott. Annak ellenére, hogy korának egyik legjobb bekkje volt, a Juventusnál általában csak harmadik számú védő volt, és az olasz válogatottban is mindössze tizenkilencszer jutott lehetőséghez. Edzőként leülhetett a Latina, a Como és Partizani Tirana kispadjára, legutóbb pedig az Udinesénél volt segédedző Igor Tudor mellett.

Giorgio Chiellini: Nem is lehet kérdés, hogy imádott csapatunk aktuális kapitányára is lehet szavazni, ugyanis már 15 éve, hogy Juventus-játékos, és a pályán való teljesítményével is teljes mértékben kiérdemelné azt, hogy helye legyen ebben az álomcsapatban. King Kong a Livorno saját nevelésű futballistája, akit 6.5 millióért értékesített nevelőegyüttese még 2004-ben. A Fiorentina vásárolta meg az addig még csak Serie B-s és Serie C-s tapasztalattal rendelkező védőt, akin hamar túl is adtak, ugyanis a Juve kész volt érte 7.7 millió eurót kicsengetni. Azóta 509 mérkőzésen lépett pályára Juve-játékosként, ezen összecsapások alatt pedig 36 gólt szerzett és kiosztott húsz gólpasszt. Vitrinje meg van tömve kupákkal, de sajnos nagyon hiányzik belőle a BL serleg. Kilenc alkalommal nyerte meg  a Scudettót, négyszer a Coppa Italiát, négyszer az olasz szuperkupát, egyszer a Serie B-t, egyszer a Serie C-t és szintén egyszer az U19-es EB-t. 103-szoros olasz válogatott, és ez a szám még akár növekedhet is, ugyanis végül mégsem vonult vissza a nemzeti csapattól. Tavaly óta a Zebrák csapatkapitánya, klubhűsége és a pályán mutatottak alapján méltó örököse lett a csapatkapitányi karszalagnak. Hosszú utat járt be Giorgio, hogy jelenleg minden idők egyik legjobb olasz védőjeként beszéljünk róla, ugyanis gyerekkorában inkább kosárlabdázni szeretett, de a futballhoz voltak inkább adottak a képességei. Karrierje elején leginkább bal szélső középpályásként, vagy bal szélső védőként számoltak vele. Még a 2011/12-es szezonban is feltűnt bal szélső védőként, de azóta szigorúan is csak középhátvédet játszik, ugyanis ezen a poszton tud igazán jól szerepelni. Fiatal korában jellemzőek voltak rá az agresszív megnyilvánulások, a színészkedések és a kemény belépők, de idővel levetkőzte ezeket a rossz tulajdonságokat. Sűrűn láttunk tőle hibákat is, legyen szó egy eladott labdáról, egy kezezésről, vagy egy meggondolatlan belépőről, azonban az utóbbi időben szinte hibátlanul futballozik. Ahogy idősödik, egyre hasznosabb, és mára már egy komplett középhátvéddé vált, aki jól passzol, nem kifejezetten lassú, földön és levegőben egyaránt erős, remekül fejel, a védekezést tökéletesen megoldja és még megbízható is. Atletikus testalkatának köszönhetően nagyszerűen tisztáz, bátran vetődik bele a lövésekbe, kiválóan szerel, az emberfogás nagymestere, aki nagyszerűen olvassa játékot. Nem egy elegáns bekk, de ennek ellenére jelenleg is a világ egyik legjobbjai között érdemes számontartani, remélhetőleg még pár évig láthatjuk harcolni a pályán, és összejön neki a Bajnokok Ligája megnyerése is.

Ezúttal nem kell sokat gondolkodni a döntésen, egyértelműen Chiellinire szavazok.