Az Argentínát 1978-ban vb-aranyhoz segítő mester, César Luis Menotti a minap nagyon pozitívan nyilatkozott a Juventusról és a csapat aktuális mesteréről, a futballt pedig a művészet egyik ágának nevezte.

El Flaco jövő hónapban tölti be a 81. életévét, és a La Gazzetta dello Sport munkatársának beszélt a futballról.

„Mindig a szépséget kerestem a futballban. Maurizio Sarri számomra nagy meglepetés a Juventusnál. Ha az emberek szellemi örökösömnek tekintik őt, az számomra megtiszteltetés és egyben hála.

Nagyon tetszik ez az új Juve, mivel sokkal fontosabb szerep jut a labda megjátszásának, mint a múltban. Tetszik az olyan edzők mentalitása, mint amilyen Maurizio Sarri és Pep Guardiola.

A futball a rendről és a kalandról szól. A Juventusra jellemző volt az előbbi vonás, most pedig az utóbbit is elsajátítják, ráadásul harmóniával és esztétikummal futballoznak.”

A már visszavonult sikeredzőt megkérdezték a Juve mottójáról is, amely a győzelmet helyezi az első helyre.

„Mit jelent ez egyáltalán? Olyan, mintha azt mondanák, hogy az életben a legfontosabb a lélegzés. Amikor reggel felkelek, akkor nem a lélegzésre akarok gondolni, inkább az élet élvezetére, a boldogság keresésére gondolok. Ugyanerre kell törekednünk a pályán is, mivel egyetlen játékos sem lesz boldog, ha az egyetlen motivációja a verseny maga. Én úgy akartam elérni a célkitűzéseket, hogy közben látványos is a csapatjáték. A futball a művészet egyik formája, és ezért esztétikailag is megnyerőnek kell lennie.”

Az edző argentin gyökerei nyomán természetesen szóba kerültek a Juventusnál futballozó argentin játékosok is.

„Maurizio Sarri a lehető legjobb edző Gonzalo Higuaín és Paulo Dybala számára. Nem akarok hallani semmilyen összehasonlításról Cristiano Ronaldo és Lionel Messi vonatkozásában, inkább élvezzük mindkettőjük játékát, mivel ők nagyon különböző futballisták. Az egyik fenomenális teljesítményt nyújt a kapu előtt, míg a másik teljesebb játékos a pálya egészét tekintve.

Figyelem Lautaro Martínezt is az Internél, és ő teljes játékosnak tűnik, azonban inkább Cristiano Ronaldóhoz hasonlít abban a tekintetben, hogy a kapu előtt nyújtja a legjobbját. Nincsenek kételyeim arra vonatkozóan, hogy bajnok válhat belőle.

Nem tudom, hogy mi történt Mauro Icardival, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy milyen teljesítményt nyújtott az Internél, hiszen a csapatkapitánya és befejezőembere volt a milánóiaknak, és a klub szimbólumát testesítette meg.”