Nagyon jó mérkőzést láthattunk, izgalmakból nem volt hiány, és szép momentumok is akadtak. Ugyan a három pontot nem sikerült elhozni Madridból, de elégedettek lehetünk az eredménnyel, annak ellenére is, hogy 2-0-ás Juventus vezetés után jött vissza az Atléti.

Két teljességében más félidőt láthattunk, az első játékrészre nem is igazán érdemes szót fecsérelni, ugyanis unalmas volt, teljesen veszélytelenek voltak a Juve támadásai, néha-néha egy gyors támadás után berúgta a szélen futó játékos középre a labdát, de az égvilágon senki nem volt a kapu előterében a Juve játékosok közül, érdekes, hogy Higuaín sosem kóricált arrafelé.

A fegyelmezett védekezés volt a cél, ami nagyon jól működött Bonucci vezetésével, aki zseniálisan játszott, a karján lévő karszalaghoz méltóan. Az Atlético próbálkozott támadásokkal, de meglehetősen gyengére sikerültek a befejezések, komoly veszélyben nem forgott Szczęsny kapuja. Úgy tűnt, mintha Sarri mester tanult volna a Napoli elleni meccsből, és szépen tartalékolta az energiát a Juventus, hogy a  következő félidőben lerohanja a spanyolok védelmét.

A második negyvenöt percben feléledt a Juve, az eddig katasztrofálisan játszó Cuadrado és Matuidi megtáltosodott, Higuaín is végre előkerült. Felpörgött az olasz gárda, lendületből vezette az ellenfelére a labdát, így sikerült mattolni a madridi védekezést. Látszódott a csapaton, hogy nem állnak le egy találatnál, tepertek a következőért, majd a következőért, de a harmadik nem akart összejönni (innen is megköszönöm Higuaínnak, aki ziccerben nem passzolt az üresen álló Ronaldónak). A Juve elkezdett kicsit visszaállni, ez 2-0-ás vezetésnél nem meglepő, míg a hispánok nagyon igyekeztek, hogy szépítsenek, Simeone nagyon bátran cserélt. Az Atléti a Juventushoz hasonlóan beívelésekkel próbálkozott, sikerrel is járt a madridi gárda.

• Első találat: Az egész ott kezdődik, hogy Bentancurnak rombolni támadt kedve, először felborított egy játékost, majd Thomas Partey ellen szabálytalankodott, aki már elrúgta a labdát. A felvételeken nehezen kivehető, de úgy néz ki, hogy Rodrinál megvolt a mozdulat, hogy rátart a ghánai lábára, de erősen az a gyanúm, hogy a madridi színészkedett. Eléggé veszélytelennek tűnő pozícióból érkezett a beívelés, de Giménez meglehetősen könnyen rámászott Danilóra, akinek esélye sem volt, majd befejelte középre hibátlanul a labdát, Savićnak csak a fejét kellett beletennie, hogy az üres kapuba érkezzen a játékszer, Bentancur pedig lemaradt a montenegróiról. Nem fogta kellően szorosan a védőt, végig a háta mögött követte, aztán már az uruguayi egyszerűen tehetetlen volt. Ez a szituáció Simeone zsenialitását tükrözi, aki tökéletesen kitalálta, hogy a csapata egyik legjobban fejelő játékosa a jobbhátvéddal küzdjön meg  a labdáért. Sarri ötlete az volt, hogy a védősor egy vonalban helyezkedik, és zónát véd. Látszott is tisztán a Danilo-Bonucci-de Ligt-Alex Sandro sor, de beékelődött a holland és a brazil közé Rodrigo, aki követte emberét, a tőle sokkal jobban fejelő Stefan Savićot. E téren az argentin mester taktikailag megverte az olaszt.
• Második gól: Herrera kevésbé veszélyesnek tűnő lövését Dybala hősiesen blokkolja, utólag megállapíthatjuk, hogy kár volt. Itt egyéni hiba nincs is, ugyanis a közelben nincs egy Juve-játékos se, Herrera és Giménez egymást zavarta a fejelés pillanatában, talán ennek is köszönhető, hogy ennyire védhetetlen volt a fejes. Itt egyértelműen a Sarri által megszervezett zónavédekezés volt a probléma, egyszerűen nem lehet szabadon hagyni egyszerre két embert is, ráadásul az egyik a madridiak talán legjobban fejelő játékosa.

A védekezésben a jól megszokott 4-4-2 hadrendet láthattuk, szerintem komolyabb panasz nem lehetett a védelemre, talán annyi, hogy túlságosan hagyják az ellenfelet érvényesülni, kevésbé avatkoznak közbe, hagyták, hogy az Atléti gond nélkül beíveljen, túl sokszor engedték lövéséig az akciókat (ez különösen Danilóra igaz, aki több alkalommal csak a csatár elől szaladt, semmikép nem akarta szerelni), inkább hárman kísérték végig a kontrát, minthogy egy játékos megpróbálja elvenni a labdát. Nagyon labdabiztosak voltak a hátvédek, de igazából az egész gárda 89% pontossággal passzolt, ami több mint kiemelkedő. Meglepően jól, egységesen mozgott az egész fal, nagyban köszönhető ez Leonardo Bonuccinak is, aki figyelemre méltóan szervezkedett, utasítgatta a társakat. Úgy néz ki, hogy a védekezéssel nem lesz komoly probléma, sokkal nagyobb baj a pontrúgások levédekezése, de szerencsére ezt látja Sarri is.

Támadásban szokás szerint a 4-3-3-as felállás volt alkalmazva, a második félidőben szépen mentek az offenzívák, ha a Juve lendületből tudja rávezetni ellenfelére a labdát, akkor azt nehéz levédekezni, eddig ez a fajta támadási módszer tűnik kifizetődőnek, mikor a szélen megindul a Bianconeri, majd vagy beadás formájában, esetleg egy jó lapos passzal eljut a játékszer az ítéletvégrehajtóhoz. Az első negyvenöt percben nem tetszett, hogy ész nélkül rugdossák a Juventus szélsői középre a labdákat, de ez szerencsére később megváltozott. Érdemes megemlíteni, hogy akkor voltak a leghatékonyabbak az offenzívák, mikor nem a középpályásokon keresztül folyt a támadás, akiken vagy megakad ez a folyamat (leginkább ez Matuidire jellemző, akiről méterekre pattan a játékszer, vagy rosszul passzol), vagy lelassítják (ezért Khedira a felelős, aki megtanult nem csak a mellette állóhoz passzolni, de így is másodpercekig tart, mire döntést hoz, hogy kihez szeretné eljuttatni a játékszert).

Egyéni teljesítmények:

• Szczęsny: Nagyszerűen védett, még lábbal is magabiztos volt, nem úgy, mint a Fiorentina ellen. Hat alkalommal hárított, egyszer ütötte ki a játékszert, minden tőle telhetőt megtett.
• Danilo: Nem elég rafinált, túl könnyen rúgja ki a labdát szögletre, Bonucci is figyelmeztette, hogy ha teheti, vagy engedje el a játékszert, vagy ne szögletre rúgja. Eddig nagyon hasonlít De Sciglióra, ami nem feltétlen dicséret, védekezésben jó, de támadásban szinte semmit nem nyújt. Négy alkalommal tisztázott, kétszer közbeavatkozott, egyszer szerelt, megnyert négy párharcot. Jó-jó, de több kell.
• Bonucci: Egyszerűen fantasztikus volt, óriási rutinnal játszott, nagy vezér módjára, ezt a teljesítményt szavakba nem lehet önteni, de még számokba sem igazán. Nevéhez fűződik hat tisztázás, egy blokkolás, egy szerelés, egy közbeavatkozás, három megnyert párharc, hat hosszú pontos átadás. Mikor külsővel megindította Gonzalót, az valami mesteri volt.
• de Ligt: Szépen fejlődik, az egész meccsen jó teljesítményt nyújtott, rá panasz nem lehet. Kilenc, azaz kilenc alkalommal tisztázott, ami egy elképesztően magas szám, megnyert két fejpárbajt, 90% pontossággal passzolt, hét hosszú átadása volt. Így tovább!
• Alex Sandro: Végre azt a Sandrót láthatjuk, aki minden meccsen a legjobb tudása szerint tud játszani, hatalmas rutinja van, fel-alá robotol, a beadása pedig fantasztikus volt, különösen tőle, aki nem tartozik a beívelésekben erős szélső védők közé. Kiosztott három kulcspasszt, 95% pontossággal passzolt, kétszer cselezett, négyszer tisztázott, egyszer blokkolt, háromszor közbeavatkozott, kétszer szerelt, hét párharcot megnyert.
• Khedira: Azt hiszem, hogy azt már kijelenthetjük, hogy az alibista melléknevet levetkőzte, mert motiváltan játszik, látszik, hogy akar futballozni, immáron nem csak az a célja, hogy hátra passzoljon, a letámadásokban fontos szerepe van, de ez nem jelenti azt, hogy jól is teljesít, mert hiába a komoly erőfeszítés, én kevesellem azt, amit lerak az asztalra. Még az első játékrészben aránylag jó játékkal rukkolt elő, de a második játékrészre teljesen eltűnt. Egyetlen párharcot nyert meg, kiosztott két fontos passzt, 81% pontossággal passzolt, kétszer tisztázott és egyszer szerelt.
• Pjanić: Hasznos volt, jól játszott, de ettől a teljesítménytől többet várok. Átadásokban kiváló volt, 97% pontossággal továbbította a labdát, ebből nyolc hosszú átadás volt, de meglepetésre most sem jegyezhet fel egyetlen kulcspasszt sem, ez pedig nem igazán jellemző rá. Védekezésben picit túlbuzgó volt, belépői általánosságban a szabálytalanság határát súrolták. Háromszor szerelt, egyszer közbeavatkozott, egyszer blokkolt és megnyert öt párharcot.
• Matuidi: Amit az első játékrészben leművelt, az konkrétan fizikai fájdalmat okozott számunkra, ahogy azt a labdát eltalálta annál a bizonyos lövésnél... Az juthatott mindenki eszébe, hogy ennyi erővel mi is ott lehetnénk helyette, mert nagyon gyengén játszott, azonban a második félidőre mintha kicserélték volna, a gólján kívül is rengeteget dolgozott. Ugyan csak egy párharcot nyert meg, de 91% pontossággal passzolt, egyszer tisztázott, egyszer szerelt, egyszer közbeavatkozott.
• Cuadrado: Francia társához hasonlóan ő is meglehetősen gyengén muzsikált az első játékrészben, de a második félidőre megtáltosodott. Két kezemen meg tudnám számolni, hogy Juventusos pályafutása alatt hányszor találta el a kaput, és nem a stadionból lőtte ki a labdát, erre ballal vág egy akkora gólt, hogy hihetetlen, miközben passzolhatott volna Gonzalónak is. A találatán kívül is remekelt, sokat dolgozott, mind támadásban, mind védekezésben. Feljegyezhet két sikeres cselt, tíz megnyert párharcot, két kulcspasszt, két szerelést, két közbeavatkozást, egy tisztázást, hat kiharcolt szabálytalanságot.
• Higuaín: Azt a teljesítményt nyújtotta, amit az idei szezonban megszokhattunk tőle, visszajárt a labdákért, és néha villant csak meg, de akkor vagy gólt lő, vagy kioszt egy hatalmas kulcspasszt. Ezúttal egy assziszt szerepel a neve mellett, két sikeres csel, két megnyert párharc, egy tisztázás.
• Ronaldo: Csatártársaival folyamatosan cserélgették a helyüket, most ténylegesen szélsőként funkcionált, nem tört be középre, mint ahogy a kisebb együttesek ellen szokott, sokat járt vissza a játékszerért. Kevésbé keresték labdával, helyzetbe is alig-alig jutott. Hat alkalommal nyert párharcot, négyszer cselezett. Az a cselsorozat a végén gólt érdemelt volna, de sajnos picit mellément.

• Bentancur: Ugyan részt vállalt az első kapott gólban, de azon kívül jól szállt be, hatalmas motivációval és keménységgel. Kiosztott egy kulcspasszt, kétszer szerelt, egyszer közbeavatkozott, szinte az összes párharcát megnyerte.
• Dybala: Alakulgat a teljesítménye, jól szállt be a meccsbe, voltak jó cselei, de még ettől is többet várok tőle, picit sokallottam tőle a kocogást, sétálást, még több motivációt, akarást akarok tőle. Nevéhez fűződik két sikeres csel, három megnyert párharc, egy blokkolás.
• Ramsey: Láthattuk tétmeccsen, kétszer ért labdába, nem igazán lehet róla mit mondani.

Szépen halad Sarri Juventusa, a felkészülési meccsek után nem gondoltuk volna, hogy ilyen rangadók után veretlen lesz a torinói egyesület, és két igazán komoly hiba van csak, az egyik a pontrúgások levédekezése, a másik pedig a vezetés megtartása. Picit fura, hogy Sarri nem ordibál az oldalvonalnál, ahogy azt Allegri tette, hanem cigarettával a szájában írogatja papírra a látottakat. Talán ez hiányzik picit, hogy a mester irányítsa a védekezést. A következő meccsek könnyűnek ígérkeznek, kötelessége lesz beépíteni az új játékosokat, és elérni, hogy ténylegesen összeérjen a csapat, és elsajátítsák a Sarriballt, egyelőre a nehezét már átvészelte a Juve.

Meccs embere: Leonardo Bonucci