Edgar Davids szerint értelmetlen, sőt, káros Paulo Dybalát másokhoz hasonlítani, inkább hagyni kell, hadd fejlődjön az argentin csatár nyugodt körülmények között.

„Ha hátráltatni kívánjátok Paulo Dybala fejlődését, akkor folytassátok csak ezekkel az összehasonlításokkal.” - osztotta meg határozott véleményét Edgar Davids a La Gazzetta dello Sport számára adott interjúban.

„Hagynunk kell őt, hogy nyugodtan fejlődhessen. A Juventus hihetetlen tehetséget tudhat a birtokában, de nem szabad túl nagy nyomást helyezni rá.

Messi koronája nehéz, és jelenleg ő más szintet képvisel. Tucatjával szerzi a gólokat évről évre, különösen a sorsdöntő meccseken. Paulo Dybala folyamatosan fejlődik, azonban még hosszú út áll előtte.”

Edgar Davids játszott úgy a Juventus, mint a Barcelona mezében a karrierje során, így törvényszerű volt, hogy a mai meccsről is kérdezték.

„Számos évig futballoztam a Juventusnál, de a Barçával kapcsolatos emlékek is bennem élnek. A torinói és katalóniai néhány év volt karrierem legszebb időszaka. Mindent, amit a Juventusnál tanultam, alkalmaztam ezt követően a Barcelonánál. Mindkét csapat önbizalmat adott, enélkül pedig nem emelkedhet az ember a nagyok közé.

A mai Barcelona? Mindig erős csapatot alkotnak, de most talán kevésbé, mint az elmúlt években: már nem testesítik meg a legyőzhetetlen gépezetet. Ez nem Neymar távozásának tudható be, egyszerűen a középpályán a gépház beszürkült. A legjobb években Xavi és Andrés Iniesta a legmagasabb szintet hozta.

Tehát a Juventus a favorit? Nem tudom, mert akad néhány hiányzó, de az biztos, hogy nem vert csapatként vágnak neki a meccsnek. 2015-ben, amikor a Barcelona a legmagasabb szinten futballozott, akkor sem képviselt a bianconero sokkal alacsonyabb szintet. Tulajdonképpen meggyőződésem volt, hogy sikerül nekik megnyerni a berlini döntőt.”

A Juve utoljára 1996-ban nyerte meg a BL-t, amikor a számos fiatal csillagot, így például Edgar Davidsot felvonultató Ajaxot győzte le az Öreg Hölgy. Lehet valami az Öreg Hölgyet sújtó BL-átokban?

„Nem nevezném átoknak, inkább csak pechnek mondanám. Nézzük csak a két legutóbbi döntőt, amikor a világ legjobb csapataival játszottak, amelyek fénykorukat élték akkor. Ez olyan, mintha egyszer Ayrton Sennával, máskor meg Michael Schumacherrel kelne versenyre az ember. Valamint ne feledkezzünk meg arról, hogy a Juventus nagyszerű első félidőt produkált Cardiffban, mielőtt összeesett a csapat.”

A legendás holland középpályás az interjúban mesélt még a régi időkről is.

„A történet, miszerint Zizouval az utcákon rúgtuk a bőrt, igaz. Együtt jártuk az utcákat, és olykor gyerekkel találkoztunk, sokszor bevándorlókkal. Mi is játszani akartunk, ezért megkérdeztük, hogy megengedik-e, hogy beszálljunk.

Mindketten tudtuk, hogyan kell játszanunk nekik, azoknak, akiknek nincs pénzük eljönni a stadionba, hogy ott tapsoljanak nekünk. Szerintem ezek a kihívások sarkallták őket arra, hogy felvegyék a harcot az életben.”

Végül a Juve-ikon köszönetet mondott az Öreg Hölgy egy másik legendás alakjának, Marcello Lippinek.

„Szerencsém volt, hogy az én útjaim és Marcello Lippi útjai keresztezték egymást: volt összetűzésünk, de aztán megbékéltünk... Különleges kapcsolat volt köztünk. Akkoriban én bizonyos kockázatot jelentettem, ő azonban bátor volt, mivel valami jót látott bennem.”